Meseszerű, de igaz: a hajdúnánási intézetis kissrácból a magyar kortárs tánc egyik legkelendőbb export-cikke, egyben egyik legizgalmasabb és legtitokzatosabb karaktere lett. Fehér Ferenc története filmre kívánkozik, ő viszont jelenleg leginkább a színpadra. Pillanatnyilag új, Brothers című előadásán dolgozik, amit május 3-án mutat be a Trafóban!

Fehér Ferenc az újságírók szerint a színpadon szuggesztív, vibrálóan izgalmas, nyers, ösztönös, vad, eredeti, laza, játékos... és valóban. Soha nem vett részt hagyományos táncművészeti képzésben; saját tapasztalataiból dolgozik és merít, művészetére hat az electric-boogie, a harcművészet, az utcai tánc. Összetéveszthetetlen és egyedi stílusban dolgozik. Fellépései kilencven százalékban külföldi színpadokon jönnek létre – idén tavasszal többek között New York, Korea, Csehország és Portugália várja őt és táncosait, ez pedig magyar művészek esetében őrületesen ritka és nagy siker. Mindeközben hazai és nemzetközi díjak, elismerések szegélyezik az útját: 2011-ben Tao Te című produkciójáért megkapta a 2010-es esztendő legjobb táncelődásának és koreográfusának járó Lábán Rudolf-díjat, 2012 tavaszán pedig Hevesi Sándor-díjat.

Új darabjában ő maga is táncol és nevetve meséli: „talán furcsán hangzik, de sokat hülyéskedem a próbákon. Ezzel az a célom, hogy a táncosok elengedjék magukat, feloldódjanak, és olyan légkör tudjon megszületni, amiben jól érezzük magunkat.” Így talán az sem meglepő, hogy új előadásának szereplőivel sem hétköznapi körülmények között kezdte el a „gyakorlást”. A produkció első koreográfiai ötletei tulajdonképpen a Brad Pitt főszereplésével Magyarországon forgó World War Z című zombifilm forgatási szüneteiben bontakoztak ki, mivel a Brothers szereplői is részt vettek statisztaként a forgatáson.

„1997-ben viszonylag rövid idő alatt minden lezajlott körülöttem, ami azóta is meghatározó az életemben. Megszűnt a munka-viszonyom, az albérletem, mindenem, ami volt Hajdúnánáson, és Budapestre utaztam. Találtam egy hirdetést, amelyben táncost kerestek egy gyerekműsorhoz, és az bejött. A Hupikék törpikéket adtuk elő a Vörösmarty téren. Én voltam Okoska. A kötött koreográfiában kaptam egy saját szólót. Mindent beleadtam. Itt találkoztam fellépés után Juhász Anikóval is… aztán jöttek a kisebb szólók, pl. az Inspiráción, rögtön a Trafóban. Ez a fellépés iszonyú fontos volt, hiszen szinte a teljes ismeretlenségből ugrottam elő. Az öt év alatt szinte minden olyan díjat megkaptam itthon és néhányat külföldön is, amiről csak álmodhat egy fiatal táncos-koreográfus. Életbevágóan fontosnak találom, hogy egy táncos folyamatosan a bőrén tapasztalja a külföldi vonalat is. Több fesztiválon és szemlén megjelentünk már Luxemburgban, Portugáliában, Lengyelországban, Németországban, Csehországban, Olaszországban, Oroszországban, Litvániában, Brazíliában…” (Fehér Ferenc - Magyar Narancs, 2005)

„Mindig is ez volt a legkedvesebb időtöltésem: elmerülni a mozgásban, aztán csak úgy ellenni benne. Intézetben nőttem fel, annyi gyerek közt nem is csoda, hogy mindig összegyűltünk, táncoltunk, hát így lett része az életemnek.” (Fehér Ferenc – Fidelio, 2010)

Fehér Ferenc honlapja: http://www.ferencfeher.hu/F.F..html

A Brothers című előadásról bővebben: http://www.trafo.hu/hu-HU/brothers