A budapesti Iparművészeti Múzeum a londoni Victoria and Albert Museum példája nyomán létrejött iparművészeti múzeumok közül az egyik legkorábbi és legjelentősebb intézmény Európában. Az 1867-es párizsi világkiállítás sikerén felbuzdulva alapították 1872-ben, mint Magyarország második országos múzeumát. Budapest városképét meghatározó szecessziós palotája, Lechner Ödön építész műve 1896-ra készült el.

A Múzeum szecessziós gyűjteménye kiemelkedő jelentőségű. A tervszerű gyűjtés már az 1889. évi párizsi világkiállítás alkalmával elkezdődött, csúcspontját 1900-as párizsi világkiállítás jelentette. Mindez az akkori főigazgatónak, Radisics Jenőnek köszönhető, aki a példaadó londoni múzeumnál is előrelátóbb volt, és felismerte a szecesszió törekvéseit. Radisics elsősorban a modern művészeti mozgalmak bölcsőjének tekintett Anglia és Franciaország művészeti törekvéseit igyekezett megismertetni a közönséggel, valamint Németország és Skandinávia modern művészeit. Ennek köszönhetően jeles darabokkal gyarapodott a múzeum, mint a ma már fogalommá vált Tiffany-cég üvegei, a német Jugendstil legszebb alkotásai, a scherrebeki szövőiskola Otto Eckmann tervei nyomán szőtt kárpitjai, valamint svéd és dán porcelánok. Az így megszerzett, a legfrissebb tendenciákat képviselő műveket a múzeum saját kiállításain ismertette a magyar közönséggel, inspirálva a magyar tervezőket és gyártókat. Így hatottak Louis Comfort Tiffany Budapesten bemutatott, lüszter technikával készült üvegei a magyar Zsolnay kerámia-manufaktúra művészi munkájára. A nemzetközi vásárlásokkal párhuzamosan az Iparművészeti Múzeum a kortárs magyar műalkotásokból is vásárolt évről évre.

Az Iparművészeti Múzeum 2013-as programjának egyik fő hangsúlyát ennek a világszínvonalú szecessziós anyagnak a nemzetközi és hazai bemutatása jelenti.

A 2013-as Magyar-Olasz Kulturális Évad keretében az idei év tavaszán az Iparművészeti Múzeum nagyszabású, mintegy száz műtárgyat felvonultató kiállítással mutatkozott be a római Musei Capitolini-ben, amely most a hazai közönség számára is megtekinthető az Üllői úti épületben.

A kiállítás kiemelkedő kvalitású műtárgyakkal reprezentálja a szecesszió virágkorának, az 1889. évi párizsi világkiállítás és az 1911. évi torinói nemzetközi iparművészeti kiállítás közötti periódusnak technológiai és művészeti újításait, és mutatja be a különféle művészeti ágak és a különböző nemzetiségű alkotók egymásra hatását. A kiállítás anyagának nagy részét jelentő üveg- és kerámiatárgyak – Louis Comfort Tiffany, Émile Gallé, a Daum fivérek és a Zsolnay-gyár főműveinek – bemutatását ékszerek (René Lalique) és kárpitok (Rippl-Rónai József, Otto Eckmann) kiállítása teszi gazdagabbá.

Budapesten azonban a törzsanyag mellett megtekinthető a párizsi Alexandre Bigot monumentális épületkerámiai mintakollekciója, amelyet Radisics Jenő főigazgató 1900-ban a párizsi világkiállításon a magyar állam támogatásával vásárolt, és amely eddig még soha nem került bemutatásra. Alexander Bigot (1862-1927) szecessziós építészeti mintadarabokból, elemekből – falburkolatokból, kandallókeretekből, plasztikus díszű oszlopokból, konzolokból, frízekből – összeállított pavilonját a múzeum teljes egészében megvásárolta, és azt a világkiállítás bontását követően Budapestre hozták. A tárgyakat az Üllői úti Iparművészeti Múzeum hatalmas pincéjében helyezték el. A múzeum most olyan „rejtett kincseit” tárja a közönség elé, amelyeket több mint száz évvel ezelőtt a párizsi világkiállítás vendégei láthattak utoljára. Az építészeti kerámiák tervezői a korszak olyan kiváló francia építészei, szobrászai voltak, mint Jules Lavirotte (1864-1924) vagy Paul Jouve (1878-1973). A kiállítás épületkerámiáinak párdarabjai szecessziós párizsi házak, paloták homlokzatain láthatók ma is.

A kiállítások a múzeum számára több szempontból is aktuálisak. Az egyik ok a múzeum jövőjével függ össze, hiszen a Lechner-épület teljes rekonstrukciója előtt álló Iparművészeti Múzeum célja, hogy a közönségnek a jövőben méltó módon mutassa be gyűjteménye egészét. A Bigot épületkerámiák és a szecessziós tárgyak prezentációja része ennek a szándéknak: a rejtőzködő, ám kiemelkedő és állandó kiállításra való gyűjteményi együttesek bemutatásának.

A másik ok egy olyan új szerzemény, amelyet a múzeum most először tár a nagyközönség elé.  A múzeum 2012 végén állami támogatással aukción vásárolhatta meg azt az ezüstfoglalattal díszített, kivételesen ritka ivókészletet, amely A. Bigot kerámiagyárában készült, 1900 körül, formája, kivételesen szép máza, ezüstből készült foglalatának igényessége a luxus használati tárgyak világát mutatja be.

További aktualitást jelent, hogy az intézmény újonnan elkészült online gyűjteményi adatbázisába folyamatosan kerülnek be a szecessziós alkotások, a Partage Plus elnevezésű Európai uniós támogatással folyó digitalizálási program keretében. Az Iparművészeti Múzeum saját, európai hírű szecessziós gyűjteményének több ezer kiemelkedő darabját digitalizálja, valamint a hazai szecessziós építészet kiemelkedő emlékeit, amelyek az Europeana portál felületén keresztül is elérhetőek lesznek.

További információ: http://www.imm.hu/hu/exhibits/ és http://gyujtemeny.imm.hu