Dráma és szórakozás, megrendülés és nevetés a Centrál Színháztól megszokott magas színvonalon.
Főszerepben: Básti Juli és Szervét Tibor, rendező: Puskás Tamás
A Pulitzer-díjas Lindsay-Abaire darabja Bostonban játszódik, mégis könnyű benne felismerni a mi valóságunkat. Margie Walsh (Básti Juli) hétköznapi nő: az utcán észre se venni. Margie Walsh nagy pakkot kapott az élettől és titáni küzdelmet folytat a mindennapi túlélésért. Egész életében keményen dolgozott a megélhetésért, de most, túl az ötvenen nagyon nem könnyű neki. A darab elején éppen kirúgják a munkahelyéről, mert megbízhatatlannak tartják, holott csak fogyatékos felnőtt lánya felügyeletét nem képes megoldani egyedül. Ha munka nélkül marad, menthetetlenül tovább csúszik.
Ekkor a sors felé sodorja gimnáziumi szerelmét, Mike-ot, akinek sikerült karriert csinálnia, és orvos lett belőle. A kérés és a segítés lehetősége adott. Vajon képesek-e túllépni saját korlátaikon és egykori sértettségeiken? Idegenek ők vagy régi ismerősök?
David Lindsay-Abaire 2011-es drámájának főszerepét New Yorkban Frances McDormand, Londonban Imelda Staunton alakította, a Centrál Színház ősbemutatóján Margie-t Básti Juli játssza. A színésznő szerint óriási színészi energiákat kell mozgatni azért, hogy mindezt átadhassák a nézőknek. Így beszélt Margie karakteréről: egy anya bármit megtesz a gyerekéért. De ha állandóan a napi megélhetésért kell küzdenie, és a feje felett még a kilakoltatás réme is ott lebeg, akkor az egész élete nehezített terepen zajlik. Margie mégis színes személyiség, aki képes együtt nevetni a többiekkel, és viccet csinálni saját bajából is.
Ez az előadás képes szembesíteni minket azzal, ami most a világban körülöttük történik. Ám a szöveg hangvétele és az abból áradó harsány életszeretet annyira meghatározó, hogy muszáj nevetnünk. Mint minden igazán jó darabban, a Jó emberekben is egyszerre van jelen a humor és a megrendülés.
Miközben folytak a próbák, megjelentek az uniós statisztikák arról, hogy Magyarországon a legnagyobb a gyermekszegénység, és 4 millió szegény országa lettünk.
„Szétfeszíti a szánkat a szó... – fogalmazott Puskás Tamás - ...hiszen nem lehet egy ilyen helyzetben nem megszólalni. Most erről kell beszélünk a színház nyelvén."
Hatással, játékkal, humorral, érzelemmel és gondolattal.
További információ: