Várkonyi Mátyás

Zeneszerző, karmester, színházigazgató, több musical szerzője, Erkel Ferenc díjas művész. A Generál után megalapította a Rockszínházat és többek között elsőként mutatta be Magyarországon az Evita című musicalt. De a mai napig alkalmi fellépéseket szervez. Szeptemberben, a Rockszínház alakulásának 35. évfordulóján például tartottak egy Evita pikniket.

- Kinek jutott eszébe, hogy a Generál együttes most ismét összeálljon?

- Hát, egy embert nem tudnék mondani, ez folyamatosan napirenden volt évek óta, most a Novai Gabi, a producer, Holub Peti és én kezdtünk el erről gondolkodni. Ebből lett ez az úgynevezett staféta változat, amelybe már fiatalokat is bevontunk, Novai Gabi fiát és Zentai Márkot a MÖRK zenekarral és a Nova kultúros Marót Vikit. No meg kiegészül a csapat egy komoly vokállal Várkonyi Zsófi, Iványi Márti és Pető Zsófi személyében, valamint egy szimfonikus zenekarral. Ez az utóbbi zenei kíséret most egyébként nagy divat.

- Neked, mint a Rocszínház egykori direktorának, nem idegen a komlexebb zenei hangzás.

- Így igaz, speciális a helyzetem, mert a színházi zene az jóval összetettebb, hangszerelt zene, általában húsz-huszonöt tagú a zenekar. S a nyolcvanas évek óta, nekem a Rockszínházban állandó feladatom volt vezényelni, s hangszerelni. Persze másképp látom a dogokat ma már. Azok a dallamok, témák, amelyek a popzenében sokszor nincsenek kibontva, azokból egy klasszikus zeneszerző szimfóniát tudna írni. Persze ehhez nagyon nagy mesterségbeli tudás kell. A mi esetünkben a zenekar funkciója, a teltebb, a jobb, a differenciáltabb hangzás, a különleges hangulatok egy más, komolyabb dimenzióba tudja emelni a zenét. A Generálnak volt egy specialitása, aki ismeri, talán emlékszik, hogy itt a zenekari megszólaláson túl, a vokálnak is hatalmas szerepe van. Minden egybevetve egy nagyszabású, jó hangzású produkciót szeretnénk összehozni, s ezen dolgozunk mindannyian. A hátralévő időben egy egységes zenekart kell létrehoznunk, többek között a vokális hangzást is meg kell csinálni.

- A nosztalgiával hogy állsz?

- Nem baj, ha van, csak vigyen előre. Ez úgy néz ki, mint amikor egy festő fiatalabb korában rajzol egy fejet, s később idősebben készít egy gyönyörű festményt belőle. Remélem, ahogy az idolok és a fiatalok együtt zenélnek, úgy kerül majd szimbiózisba dal és előadó, zenekar és közönség, múlt s jelen a decemberi koncerten.