Tudom, hogy gyerekek álomba juttatására készült ez a hatékony, ígéretét betartó kis könyv. De azt is, hogy sokszor a felnőttek azok, akik hamarabb fejelik le az esti altatásra választott történet lapjait. Ez igazán kontraproduktív, a pizsamában fekvő, teljesen éber gyerekek csak éberebbé válnak a szülők ébresztgetésétől. Szóval ez a kedves grafikával ellátott könyv félhomályos gyerekszobákba készült, annak íródott, ott fejti ki áldásos tevékenységét. De. Van olyan, hogy nekünk felnőtteknek annyi gondolat cikázik fel-alá a fejünkben, hogy hiába fáradtunk már totálisan le, egyszerűen nem tudunk elaludni. Felnőtt könyveket simán kijátssza az agy, persze, olvassuk, halad a történet, de közben is képesek vagyunk a másnapi todo-listán pörögni. Namost Bendegúzzal ez nem fog menni. Ha komolyan odafigyelve olvassuk, hipnotikus állapotba kerülünk. Ha elképzeljük, hogy suttogva, lassan mondjuk ki az suttogósnak kért szavakat, elnehezült szempillákkal fogunk erőlködni egy darabig, és csoda lesz, ha még le tudjuk tenni az éjjeli szekrényre, mielőtt mély, mély, mély álomba zuhanunk.

Vincente Romero Redondo spanyol festőtől választottam ide képet, akitől nehezen tudnék mást az életműből, mert egy jó kezű, de tökéletesen a közönség kiszolgálására szakosodott iparos, aki nem fél teljesen beleugrani a giccsbe, viszont ez az alvó kisgyerek nagyon szép, és aki megveszi ezt a könyvet ilyesmi látvány reményével nyitja ki egy fáradt este végén, körülvéve éber gyerekekkel.