Az, hogy a magyarországi forradalom október 23-án az októberi lengyel események melletti szimpátiatüntetéssel indult, Lengyelországban sem maradt visszhang nélkül. Még élénken élt a lengyelek emlékezetében Magyarország gesztusa, amellyel 1939-ben a német invázió kezdete után több, mint 100.000 lengyel menekültet fogadott be, de a háború alatt Lengyelországba vezényelt magyar csapatok lojális viselkedése is a magyarok iránti rokonszenvet erősítette.

Szerte az országban spontán szimpátiatüntetések kezdődtek, számos város közterein pedig adománygyűjtő ládákat helyeztek ki, ahová a az utcán járók bedobhatták adományaikat. A legjelentősebb spontán segélyakció azonban az országszerte szerveződő véradás volt amely egyben az első tömeges lengyel véradási kampány volt, és a lengyel önkéntes véradási mozgalom kezdetének számít.

Október 27-én érkeztem Budapestre, a második gyógyszer- és vérszállítmánnyal. A lengyel zászlós autónk hatalmas népszerűséget vívott ki magának. Mindenhol, ahol csak áthaladtunk, a kétségbeesésbe beletompult emberek minket megpillantva Lengyelországot és a lengyeleket kezdték éltetni.

- Hanna Adamiecka, aki 1956 őszén a Sztandar Młodych című napilap különtudósítójaként Magyarországon tartózkodott

Az első lengyel vérszállítmány, amely október 26-án landolt Budapesten, még a hadsereg készletéből származott, de már aznap megérkeztek az első jelentkezők a Lengyel Vöröskereszt véradó állomásaihoz, október 28-án pedig, a Magyar Vöröskereszt Lengyel Rádióban sugárzott segítségkérését követően, amelyet november 4-ig folyamatosan ismételtek, olyan tömegek alakultak ki, hogy az állomások 24 órában tartottak nyitva, a jelentkezőknek sorszámot kellett osztani, és foglalkozási ágak szerint is korlátozni kellett az adott napon vért adók számát. A forradalom ideje alatt összesen 795 liter vér érkezett légi úton Magyarországra, ami, tekintve hogy egy embertől átlagosan 200 milliliter vért vettek, azt jelenti, hogy több mint 4000 lengyel adott vért. A kampánynak csak az vetett véget, hogy a Magyar Vöröskereszt jelezte, vér és vérkészítmények helyett inkább gyógyszerekre és kötszerekre volna szükség.

Az adománygyűjtő akció a forradalom leverése után is folytatódott, sőt, újabb lendületet vett. 1957. januárjáig a Lengyel Vöröskereszt 42 teherautóval és 104 vasúti kocsival szállított segélyt Magyarországra, mind lengyelek egyéni felajánlásaiból.

1956 novemberében elhatároztuk, hogy a segélybizottságunk által összegyűjtött adományokat mi magunk visszük el Magyarországra. Ellenőrizni kívántuk, hogy a segítség nem a szovjet katonák kezére kerül-e, ki kapja ezeket a csomagokat, s hogy valóban azokhoz a magyarokhoz jut-e el, akiknek a leginkább szükségük van rá? Emlékszem, hat vagy hét vagonból állt a vonatszerelvény, közte két hűtővagon is volt, tele fagyasztott hússal.

- Andrzej Bratkowski, 1956-ban a Krakkói Műszaki Egyetem hallgatója

Ez alatt az időszak alatt számos szervezet, egyesület és társaság alakult a magyarok segélyezésére – ezek céljai között szerepelt az egyszerű adománygyűjtés, de a magyar sebesültek vagy magyar testvérvárosok megsegítése, vagy a magyar gyerekek ideiglenes „örökbefogadása” és téli vakációztatása is.

Az ügyeletek során kb. 150-en személyesen vagy levélben jelentkeztek egész Lengyelország területéről, és felajánlkoztak, hogy örökbe fogadnának magyar gyerekeket rövidebb vagy hosszabb időre. Sokszor nagyon meghatódtunk, például amikor jött egy anyuka, 3-4 éves kislányával és hozott, mondjuk, egy kis cipőt saját fényképével és egy levéllel: „Az én kedves magyar barátnőmnek, Haneczka”.

- Mieczysław Ostoja-Mitkiewicz, 1956-ben a Varsói Tudományegyetem Magyar Tanszékének hallgatója

A lengyelek 60 évvel ezelőtti önzetlen segítségét a budapesti Lengyel Intézet október 23-án 10.00 és 16.00 között véradással, október 24-e és november 25-e között pedig “A szabadságért folytatott harcban mindig együtt állunk” című kiállítással idézi fel, amelyekre minden érdeklődőt szeretettel vár.