Újrahasznosítás, fenntartható divat, veganizmus, minimalizmus, „kézműves” termékek – ezekben a fogalmakban közös, hogy az extrém mértékű, túlzásba vitt fogyasztást ellensúlyozzák. Egyre többen ismerik fel, hogy a bolygónk limitált erőforrásai nem képesek fenntartani azt a pazarló rendszert, amiből a ruhaipar jelentősen kiveszi a részét. A fast fashion üzletek legtöbbször a munkaerő kizsákmányolásával készült, akár kéthente megújuló, nem épp magas minőséget képviselő kollekcióival szemben számos alternatíva létezik.

Először is érdemes átgondolni, tényleg szükségünk van-e egy újabb kabátra, pólóra, pulóverre. Ha pedig igen, érdemes a használt ruhák között keresni. Összegyűjtöttük, miért.

1. Kincsek, amelyek nem jönnek velünk szembe az utcán

Míg a fast fashion üzletekben eléggé hasonló színvilágú és szabásvonalú ruhákat lehet kapni, a second hand üzletekben rengeteg egyedi, különleges darabot találunk. A legtöbben nem szeretjük, ha minden második ember azt viseli, amit mi, mégis gyakran tudjuk le a vásárlást egy „egyenkabáttal”, vagy nadrággal. Egy kis kreativitással és egy kis böngészéssel ezt elkerülhetjük.

2. Minőségi ruhák

A használt ruhák már „bizonyítottak”: ha valami használtan is jó állapotban maradt, az nem fog néhány mosás után kinyúlni.

3. Eredeti vintage

A divat sokszor egy-egy korábbi időszakból merít inspirációt, a kifutókról és a divatmagazinok lapjairól is a hetvenes, nyolcvanas és kilencvenes évek köszönnek vissza. Az üzletekben kapható ruhadarabok és a 20-30 éves modellek között rengeteg a hasonlóság. Nem vitás, a sok-sok éve száműzött, szekrény mélyén lapuló holmik újra elképesztően trendinek számítanak.

Az eredeti pedig mindig sokkal menőbb, mint a több évtizeddel későbbi utánzat! Egy ilyen használt modellre vadászni pedig sokkal izgalmasabb és olcsóbb is, mint megvenni egy túlárazott darabot a fast fashion üzletekben.

4. Új ruhák használt áron

Vannak márkák, amelyek az outlet árusítást követően sem égetik el az eladásra nem került termékeiket, így gyakran vadonatúj, még bolti címkés darabokkal is találkozhatunk.

5. A fotelból is lehet shoppingolni

Ha nincs időnk felkeresni valamelyik second hand üzletet, vagy nem szeretünk várni a próbafülke előtt, online is „vadászhatunk” kincsekre. Néhány kattintás, és akár egy munkanap elteltével átvehetjük a megrendelt darabokat. Ha pedig mégsem jó a méret, vagy nem nyeri el a tetszésünket, az átvételtől számított 14 napig visszaküldhetjük a ruhákat (TIPP: Fontos, hogy amíg gondolkozunk azon, hogy megtartsuk-e, ne távolítsuk el a címkét.)

Sokszor halljuk, hogy a változtatás a saját életünkben kezdődik. Az öltözködés erre kiváló terep: egy fontos lépés a környezettudatosság és egy társadalmilag felelősebb világ felé.

6. Olcsóbb gardrób

Használtan márkás, újonnan drága darabokhoz is hozzá lehet jutni, ráadásul lehet, hogy az előző tulajdonosuk csak néhányszor viselte őket. Ugyanannyi pénzből sokkal több ruhát lehet beszerezni használtan, és a legtöbbször ezek jobb minőségű, hosszabb élettartamú modellek. Érdemes vezetni néhány hónapig, mennyi pénzt költünk el fast fashion vagy „kínai” üzletekben. Nem kellemes szembesülni azzal, hogy az összegből, ami kijön, vehettünk volna egy komolyabb, időtálló darabot, akár használtan.

7. A pazarlás csökkentése és a környezet védelme

A ruhaipar a világ második leginkább környezetszennyező iparága, a second hand ruhák vásárlásával pedig csökkenthetjük az új holmik előállításához, gyártásához szükséges energiát és az ezzel járó környezetkárosítást. De nézzük, mennyibe kerül valójában egy póló, amit egy fast fashion üzletben megveszünk, felveszük 10-szer, majd a szekrény mélyére tesszük?

Ma már a legnagyobb kincs az ivóvíz a Földön, a ruhaipar ugyanakkor olyan mértékben használja fel, mintha nem lenne holnap. Egyetlen póló 2700 liter, egy farmer gyártása 8000 liter vizet igényel. Ehhez jön még a rengeteg műtrágya, növényvédő szer és rovarirtó, amivel a betegségekre érzékeny, hatalmas gyapotföldeket kezelik.

A ruhaneműk festéséhez szintén rengeteg vegyszert hasznának fel, ezek a mérgező anyagok aztán a talajba és a levegőbe kerülnek, szennyezik a vizet és károsak az egészségre. Érdemes utánaszámolni, mennyi vizet és energiát takarítunk meg már azzal, ha csak évente 10 új ruhadarabról mondunk le.

8. A munkaerő-kizsákmányolás csökkentése

A ruháink jelentős része harmadik világbeli országokban készül, ahol a munkások gyakran napi 12 órás műszakokban, embertelen és veszélyes körülmények között dolgoznak, nagyon kevés pénzért.

A 2013-ban összeomlott bangladesi Rana Plaza sok fogyasztó lelkiismeretére hatott, a 2015-ben bemutatott True Cost című dokumentumfilm pedig a divatipar legrosszabb oldalát tárta a világ elé. Megmutatta, milyen körülmények között, mennyi fizetésért, kik és hogyan készítik azokat a termékeket, amelyeket mi megszokásból, önjutalmazásként, és még számos okból vásárolunk, hogy aztán csak néhány alkalommal viseljük.

Ha megváltoznak a fogyasztói szokásaink, vagyis kevesebb új holmit veszünk, nem fog mindez azonnal megszűnni, de a stratégiájuk és a foglalkoztatáspolitikájuk újragondolására késztethetjük a gyártókat. Kezdhetjük ezt azzal, hogy az idén használt ruhákkal bővítjük a téli gardróbunkat.

9. Kevesebb szemét

Használt ruhát vásárolni azt jelenti, hogy újrahasznosítunk egy terméket, ami lehet, hogy a szemétben landolt volna egyébként. Egy felmérés szerint egy átlagos brit háztartásban 4000 font értékű olyan ruhadarab van, amit soha nem viseltek. Csak az Egyesült Államokban évente 11 millió tonna textilhulladék keletkezik, aminek a lebomlási ideje mintegy 200 év. A bomlási folyamat során pedig veszélyes vegyszerek szabadulnak fel a ruhákban levő festékanyagokból.