Mianmar és Banglades határán mintegy 720 ezer gyermek él menekülttáborokba zsúfolva. Mianmarban több ezren internáló táborokba zárva. Sokan árván, vagy félárván maradtak, miután végignézték szüleik meggyilkolását. A rohingyák elleni brutális erőszakhullám 1,2 millió embert üldözött el lakóhelyéről, többségük a Washington DC méretű Cox Bazaar táborban küzd a mindennapi túlélésért.

Bárkivel bármi elkövethető. Az irgalmatlanság, az emberi méltóság elleni támadás mindig kegyetlenebb annál a valóságban, mint amit a békében élők el tudnak képzelni. Ezt tanultam Mianmar határán. Reményt és biztonságot az ad, hogy a segítség sokkal egyszerűbb, gyorsabb, könnyebb, mint hinnénk: ezt tanulhattam meg Bangladesben, a rohingya táborokban. Egy pohár tiszta víz, egy takaró, egy ceruza az iskolát, óvodát hírből sem ismerő kézbe életeket menthet és változtathat meg. Egyetlen apró gesztussal is képesek vagyunk változtatni mások és a magunk életén is éljenek a rászorulók és a segítők bárhol a világon, mert bebizonyíthatjuk: minden, tényleg minden csak a figyelmünkön, a hétköznapi, mindennapi segíteni akaráson, emberségen múlik.  – mondta Parászka Boróka magyar újságíró, aki a helyszínen találkozott az áldozatokkal. 

Kevés újságírót engednek be a hatóságok a táborba. Ezek az emberek megjárták a poklok poklát: a szemtanúk felgyújtott falvakról, tűzbe dobott gyerekekről, megerőszakolt, megkínzott anyákról, tömeges gyilkosságokról szólnak.

„Azt hittem, hogy a munkám révén sokat tudok mar a rohingyák sorsáról, de arra én sem voltam felkészülve, amit az internáló táborokban láttam. Ide alig juthat be kívülálló. Ezek a családok 2012 óta élnek bezárva és égető szükséget szenvednek mindenben, ami csak elképzelhető. Látványos a nélkülözés. Segélyszervezetek küzdenek a túlélésükért, a gyerekek fizikai, lelki es mentális egészségéért, de siralmasan kevés az anyagi forrás, amiből gazdálkodhatnak. Ezekről az internáltakról szinte elfeledkezett a világ, nem sok célzott adománypénz érkezik. A helyi kollégaim könnyek között mesélték, hogy olykor elfogynak az életmentő készleteik és sok a gyerek, akiken a pénzhiány miatt nem tudnak segíteni. Könyörögtek, hogy meséljek a helyzetről az otthoniaknak, mert mindenkinek a segítségére szükség lenne – mondta Mészáros Antónia, az UNICEF Magyarország ügyvezető igazgatója, aki a határ mianmari oldalán járt egy rohingya táborban. Ezek a gyerekek 2012 óta rácsok mögött, internáló táborokba zárva várják sorsuk alakulását.

A nemzetközi szervezetek – köztük az UNICEF – elkeseredett küzdelmet folytatnak azért, hogy biztosítsák az alapvető életfeltételeket a táborokban élő gyerekek és családtagjaik számára. Az UNICEF egyik elsődleges feladata az alultápláltság elleni küzdelem, valamint a higiénia, vagyis a kutak és a latrinák működtetése. A kolera járvány kitörését már sikerült megakadályozni. A gyermekbarát központok az alapvető oktatást biztosítják a gyerekek számára. A legkisebb UNICEFnek adott adomány is a túlélés lehetőségért kínálja ezeknek a gyerekeknek, akik a történelem viharában kerültek borzalmasan kiszolgáltatott helyzetbe.

Segítek: https://unicef.hu/rohingya-gyerekek-veszelyben/