Kurtisz Krisztián cikke

Ahelyett, hogy aggódunk amiatt, hogy a robotok és a mesterséges intelligencia elveszik a munkánkat, inkább örülnünk kellene az új technológiák megjelenésének, mert ezek lehetőséget adnak arra, hogy teljesebb életet éljünk. A rutinszerűen ismétlődő feladatok helyett új, izgalmas lehetőségek nyílnak meg számunkra, azonban ezekre alaposan fel kell készülnünk, például az oktatás megfelelő irányba terelésével.

A McDonald's 2015-ben nyitotta meg teszt jelleggel az első olyan éttermét, amiben már többnyire robotok végzik a munkát, és a néhány emberi alkalmazott csak az ő felügyeletüket látja el. De a gyorsétteremlánc a következő években ennél jóval tovább megy, a tervek szerint 2020 végére az Egyesült Államokban csak önkiszolgáló kasszák lesznek az éttermeikben, vagyis nem embereknél kell majd megrendelni az ételt. A Lexus pedig a közelmúltban mutatott be egy olyan reklámfilmet, aminek a forgatókönyvét teljes egészében mesterséges intelligencia (MI) írta. Rengeteg elemzést, felmérést lehet mostanában olvasni arról, hogyan alakítják át a munkahelyeket a robotok és a mesterséges intelligencia alkalmazása, sokan tartanak attól, hogy elveszítik az állásukat, hosszabb távon pedig olyan aggodalmak fogalmazódnak meg, hogy már nem lesz munka az emberek számára, és így sokkal nehezebbé válik az életünk.

Az is jól látszik, hogy a most épülő rendszerek nagy részében már nem is számolnak azzal, hogy a rutinszerűen ismétlődő munkát emberek csinálják. Jó példa erre a Cherrisk, aminél már nem hoztunk létre külön kárrendezési részleget, adminisztrációt, ügyfélszolgálatot. Egyetlen ügyfél kapcsolati központ van, ez végzi el az összes olyan feladatot, amivel egy hagyományos biztosítónál 3-4 részleg foglalkozik. Viszont ebben a központban sokkal színesebb munkát kapnak az ott dolgozók, mint a hagyományos telefonos ügyfélszolgálatokon. Egyedi ügykezeléssel, nem ismétlődő tevékenységekkel foglalkoznak – az összes többi feladatot pedig elintézik a Cherrisk algoritmusai és később várhatóan mesterséges intelligencia megoldásai.

Abban, hogy az automatizáció, az új digitális technológiák bevezetése hogyan valósul meg egy vállalatnál a cégvezetőknek, menedzsereknek komoly felelősségük van. Nekik kell ugyanis átadni a megfelelő üzeneteket ezzel kapcsolatban, ráadásul az sem mindegy, hogyan teszik mindezt. Ösztönözniük kell ugyanis az automatizálási lehetőségek felismerését alsóbb szinten is. Nagyon nagy felelőssége van a vezetőnek abban, hogy a hatékonyságot kereső kollégákkal vegye körül magát a legalacsonyabb szinten is. Ezzel el lehet érni például azt, hogy ha több a munka, akkor ne az legyen az első reakció a munkatársak részéről, hogy kellene még kolléga, hanem annak felmérése, hogyan lehetne hatékonyabban megoldani az adott feladatot. Azt kell megértetni mindenkivel – és ez elsősorban a menedzser dolga -, hogy a digitalizálás lényege nem az, hogy a régi formanyomtatványokat szkenneljük és digitális formában dolgozzuk fel, hanem az, hogy feltesszük a kérdést, egyáltalán szükség van-e arra a bizonyos nyomtatványra, vagy az új megoldások segítségével teljesen más módon is rendezhető az adott kérdés.

Azt gondolom, hogy az ma már nem kérdés, hogy az új technológiák alapjaiban változtatják majd meg nem csak a munkavégzést, de az egész emberiséget, a kérdés inkább csak az, hogy a fejlődési görbe melyik szakaszán vagyunk, melyik generáció éli meg az igazi gyorsulást, akár a nano-technológiában, akár az MI dinamikus fejlődésében. Maradva a biztosítási szakmánál, a mesterséges intelligencia jelentős előrelépést hozhat akár a kárelőrejelzésben, akár a kár értékének felmérésében a képfelismerő megoldások révén. Véleményem szerint már nem vagyunk messze attól, amikor valaki lefotózza az összetört autóját és egy algoritmus a kép alapján megadja, hogy mennyi a javítási költség.

Ez a megközelítés persze azt hozza magával, hogy rengeteg munka el fog tűnni a nem is olyan távoli jövőben, de ezzel párhuzamosan nagyon sok új munkakör keletkezik. Elég csak arra gondolni, hogy milyen pszichés terhelést jelent majd a munkájukat 10-15 év után elvesztők számára a megváltozott helyzet, és mivel sokan lesznek, sok olyan emberre is szükség lesz, aki képes velük foglalkozni. A döntéshozóknak, hatalmon lévőknek pedig az az óriási felelőssége, hogy olyan irányba tereljék az oktatást, hogy olyan képességeket kaphassanak a fiatalok, amikkel el tudják majd látni az új feladatokat.

Úgy vélem, az igazi élet számunkra csak akkor kezdődik majd el, amikor a robotok és az MI leveszik a rutinszerűen ismételt feladatok súlyát a vállunkról, és azok a munkák maradnak meg az embereknek, amelyek együttérzést, kreativitást, vagyis az emberi mivoltunkból fakadó képességeket igényelnek. Ez lehetőséget ad majd számunkra, hogy a munka során is megéljük az emberségünket, ne csak ugyanazokat a mozdulatokat ismételjük éveken át, ezáltal pedig sokkal teljesebb életet élhetünk majd. Persze ehhez el kell fogadnunk a változásokat, amihez sok esetben ki kell lépni a jelenlegi komfortzónánkból.