Manapság már közel végtelen számú találatot kapunk az interneten, ha a „VR szemüveg” vagy „virtuális valóság szemüveg” szavakra – még ha magyarul is – keresünk rá. Alapvetően kétféle terméket találunk: az olcsóbbak gyakorlatilag csak „dobozok”, nem tartalmaznak kijelzőt vagy elektronikát, alapvetően a mobiltelefonunkat rögzítik a szemeink előtt, és különböző lencserendszerekkel próbálják a telefon képernyőjének egyik felét a bal, másik felét a jobb szemünk elé vetíteni. Ezek megfizethető megoldások ahhoz, hogy kisebb-nagyobb játékokkal, programokkal ismerkedjünk a virtuális valósággal, de professzionális eredményt már csak a telefonok felbontása és 3D-s teljesítménye miatt sem várhatunk tőlük. Viszont akár 10 ezer forint alatt is hatalmas választékkal találkozhatunk.

A komolyabb VR szemüvegek (pl. HTC Vive/Vive Pro, Oculus Go/Rift S, Sony PSVR) természetesen saját képernyővel, de inkább képernyőkkel (1–1 kijelzővel a két szemünk számára) bírnak, és optikai rendszerük arra törekszik, hogy minél inkább kitöltse a teljes látómezőnket a kép, hiszen akkor lesz valóságos a látvány, ha nem egy ablakon keresztül nézünk egy 3D-s világba. Természetesen ezek a szemüvegek különböző mozgás- és gyorsulásérzékelőket is tartalmaznak, hiszen a valóságban is mozgathatjuk a fejünket, aminek eredményeképpen változik az elénk táruló látvány is.

A mostani cikkünkben bemutatandó Goovis Cinego G2 szemüveg nem igazán illik a fenti két csoportba, bár ára és két darab fullHD felbontású Sony AMOLED kijelzője alapján legfeljebb a másodjára említett profi VR headsetek közé tartozhatna. Hogy egyértelmű legyen azonban a különbség, érdemes pár szót ejteni az emberi látásról, abból a „szempontból”, amely a VR-szemüvegek készítésekor az elsődleges.

A valóságot két szemmel tudjuk térben látni. A két szemünk együtt kb. 200–220 fokos szögben lát. Ebből mindkét szem lát kb. 114 fokos területet (orrunktól balra és jobbra a másik irányba kb. 57-57 fokot. Ezen a területen belül láthatunk 3 dimenzióban, annak köszönhetően, hogy a tárgyakról a két szem távolsága miatt nem pont egyforma kép jut a szemeinkbe. Ezek alapján egy szemünk kb. 160 fokos látómezővel rendelkezik.

Tehát, ha a tökéletes virtuális valóság megteremtése a célunk, két különböző képet kell mutatni a két szemünk számára, és egy-egy ilyen képpel – a megfelelő optikai lencséket használva – 160 fokos látómezőt kell lefednünk. Fontos még tisztában lennünk a PPD (pont per degree/pont per fok) értékkel, ha tisztán akarunk „látni” a virtuális valóság kapcsán. Az átlagember szeme egy foknyi látómezőben kb. 60 pontot képes elkülöníteni, a „sasszeműeknél” ez az érték azonban akár 80 is lehet. Tehát ha valóságos (azaz nem pixelekből álló) képet szeretnénk mutatni a szemünknek, akkor 160 fokban, fokonként legalább 60 pixelt kellene használunk a virtuális szemüvegeknél. Tehát vízszintes irányban egyetlen kijelzőnek legalább 160×60=9600 pixel felbontásúnak kellene lennie. És ebből kettőt kell beépíteni a szemüvegbe, és kettőt kell ellátnunk különböző videófolyammal, aminek illene legalább másodpercenként akár 60 képkockát is tartalmaznia. És még csak a vízszintes felbontáról beszéltünk, miközben fel és le irányba is igen széles tartományban lát az emberi szem...

Mit is jelent mindez? Kb. azt, hogy két darab 8K felbontású kijelző sem adna tökéletes élményt, még ha azokat sikerülne is lekicsinyíteni, meghajlítani, egy szemüvegben kettőt elhelyezni, akkor is gyengébb lenne a kép, mint a valóság, láthatnánk pixeleket. Arról most ne beszéljünk, hogy még az a kábel sem létezik, amelyen két 8K-s képet lehet továbbítani, és elérhető számítógép sincs még a láthatáron, amely valós időben két ilyen képet számolna ki egy 3D-s játék során. De ha 4K felbontású kijelzőket szeretnénk, még azokra is igazak ezek a korlátok. Jelenleg – a Blu-ray lemezek megjelenése óta – fullHD (1920×1080 pixel) felbontású képekből lehet egyszerre kettőt, 24 darab/másodperc sebességgel továbbítani a HDMI1.4 szabványon keresztül.

A jelenleg kapható VR szemüvegeknél tehát a gyártóknak el kell dönteniük, hogy inkább a szebb felbontást vagy inkább a nagyobb látómezőt részesítik előnyben, de bárhogyan is döntenek, még sok évig nem lesz tökéletes a virtuális valóság látványa.

A Goovis Cinego G2 esetében a gyártó a jelenleg már megfizethető fullHD felbontású Sony AMOLED kijelzőket választotta, és a virtuális valóság helyett inkább a moziélményre koncentrált. Tehát közel sem a teljes látómező kitöltése volt a cél, sokka inkább a moziban megszokott látvány létrehozása. A végeredmény egy 53 fokban látható – tehát a fejünk forgatása nélkül, csak a szemünket minimálisan mozgatva teljesen átfogható – virtuális „vetítővászon” lett, amelyet kb. 23 méteres átlójúnak látunk, kb. 20 méter távolságban lévőnek érzünk. Tehát egy átlagnál nagyobb moziban érezhetjük magunkat, nem pedig egy virtuális térben. Ez a játékélményt, pontosabban a játékbéli világ valódiságának illúzióját rontja ugyan, de cserébe más VR szemüveggel el nem érhető moziélményt kapunk, ha filmet néznénk. Pixeleket éles kontúroknál – pl. feliratok szélei – itt is láthatunk, hiszen a fentebb említett 60 pont/fok érték helyett csak 42 pont jut egy foknyi látómezőre, de ez így is közel 3–4-szer jobb, mint az Oculus Rift CV1 12-es, vagy a HTC Vive Pro 14-es értéke!

Ha a fenti adatok és számok után még nem fájdult meg a fejünk, remélhetőleg a Goovis Cinego G2 kipróbálása után sem fog. Vágjunk is bele!

A Goovis egy kínai tech cég amerikai márkaneve (Goovis USA Inc.), amely vállalkozást közösségi finanszírozással indították. 23 500 dollárt kívántak összeszedni az ötletüket (kiváló képminőségű, a lehető legkönnyebb súlyú, utazáskor vagy éppen drónröptetéskor is használható VR headset) támogatóktól, de – véletően az alapítók is meglepődtek rajta – 570 ezer dollár gyűlt össze, jól mutatva az igényt a szokásostól eltérő felfogással készülő szemüveg iránt. Bemutatónk alanya, a Goovis Cinego G2 már a második temék a gyártótól, amely 2019 tavaszán került a piacra.

A szemüveget először kézbe véve, a legfeltűnőbb talán a méretbéli különbség pl. az ismertebb Oculus Rift S-hez képest – ami egyébként már inkább tűnik „sisaknak” a Cinego G2 melett, mint szemüvegnek. A mérethez hasonlóan a súly is jelentős eltérést mutat: míg a Rift S esetében több, mint fél kilót (561 gramm) kell a fejünkön tartanunk, a Goovis szemüvege még a fele sincs ennek, mindössze 220 grammos. A beállításhoz rendelkezésre álló valamennyi nyomkodható, tekerhető és csúsztatható kezelőszerv a szemüveg alsó részén kapott helyett. Hogy az egyébként is szemüveget vagy kontaktlencsét hordó felhasználók is élvezhessék a Cinego-t, mindkét szemünk előtt külön-külön szabályozható a dioptriakorrekció +3 és -8D között, 0,33D-s lépésközökkel. A szükséges értékeket egy-egy tekerő gombon állíthatjuk be, de ezek a gombok a szemeink előtt balra és jobbra is csúsztathatóak, így 56–72 mm-es szemtávolságokhoz is igazítható a lencserendszer – azaz gyerektől felnőttig mindenkire beállítható (opcióként kapható asztigmatikus lencsékkel is). A bal oldali tekerőgomb mellett kapott helyett a fényerőt fel/és le módosító két nyomógomb, amely 5 fokozatot ismer. Hála az OLED paneleknek – és a szemüveg fejünkre simulását biztosító, egyébként különböző méretekben is létező, tépőzárral cserélhető szivacsos párnának – teljesen fekete háttér esetén egy tökéletesen sötét helyiségben érezhetjük magunkat még akár a tűző napon is, ha a Goovis szemüvegét felvesszük. Így a legtöbbünk számára az 5 fényerőszintből várhatóan az alsó 3-ból kerül ki az ideálisnak tűnő beállítás, bár ez természetesen a nézett tartalomtól is függhet. A jobb oldali tekerőgomb mellett a 3D/2D kapcsolót találjuk, ezt kell használnunk, amikor side-by-side 3D tartalmat nézünk (legyen az egy játékprogram vagy egy 3D-s film).

A side-by-side 3D-s filmeknél egy 1920×1080 pixeles fullHD képkockán egymás mellé kerül a bal és a jobb szem képe úgy, hogy mindkettő felére van öszenyomva vízszintesen (azaz minden második pixeloszlop kimarad). Valószínűleg mindannyian találkoztunk már ilyen filmekkel, melyek előnye, hogy bármely fullHD-s lejátszó és HDMI kábelszabvány képes továbbítani, és csak a megjelenítőnek kell ismét két képet csinálni az egyből. Hátránya, hogy a képkockák szemenként csak 960×1080 pixelt tartalmaznak, azaz fele annyi képinformációt hordoznak, mint egy fullHD-s film, tehát rosszabb felbontásúnak látjuk őket, könnyebben látszódnak a pixelek. Az úgynevezett packed-frame 3D-t (amikor felváltva következnek a videófolyamban a bal és jobb szem számára készült fullHD-s képkockák), illetve a top-bottom 3D-t a Cinego G2 nem kezeli.

A 3D-s tartalmak számára egyébként nem létezik jobb platform, mint a VR-szemüvegek. Tekintve, hogy a két szemünknek két kijelző (vagy egy kijelző két fele) biztosítja a különböző képeket, gyakorlatilag nincs semmi „áthallás” a képek között, ellentétben a 3D-s moziknál (főleg az általánosan elterjedt polarizált 3D-nél), ahol nagyon sok olyan fény jut a bal szemünkbe, amit csak a jobbnak lenne szabad látnia, és fordítva. Ez az áthallás a legfőbb oka annak, hogy sokaknak megfájdul a feje a 3D-s mozi közben, illetve az áthallás mértékétől függően romlik a 3D-s térélmény is. A szemüvegeknél ez a probléma teljesen ismeretlen, itt a bal és a jobb szemünk is csak és kizárólag a neki szánt képről származó fényt érzékelheti, itt nincs áthallás. Ennek köszönhetően 3D-s filmet és játékot nézve korábban még nem látott mértékben élvezhetjük a térhatást a Goovis szemüvegével (is).

A szemüveg jobb széléből indul ki a speciális HDMI-kábel, amelyen keresztül nem csak a kép és a hang (sztereó 3,5 mm-es jack fülhallgató-kimenet a bal szélen) érkezik, hanem a működéshez szükséges tápellátás is. Ha egy tetszőleges HDMI-forráshoz csatlakoztatnánk a szemüveget, akkor a mellékelt HDMI-USB Y-kábelre is szükségünk lesz, amely USB-dugóját egy legalább 1A-t leadó USB-portra, mint áramforrásra kell csatlakoztatnunk. Az USB-portról a tápellátás a HDMI-kábel jeltovábbításra nem használt vezetékein kerül a szemüvegbe, ahol az elektronikán kívül az OLED panelek hűtéséért felelős ventilátort is kiszolgálja. Ha a Cinego G2 csomagban található, távirányító-szerű készülék HDMI-kimenetére csatlakoztatjuk a szemüveget, akkor nincs szükségünk az Y-kábelre.

Egy szemüvegen nincs nagyon mit távirányítani, ezért nem is egy szokványos távirányító a 190 grammos eszköz, hanem egy teljes értékű, 8-magos Android alapú számítógép! A kezelőfelület elsősorban videólejátszáshoz (360-fokos videókhoz is), online videós tartalmak (pl. Netflix, YouTube) eléréshez van optimalizálva – ezek kezeléséhez kapunk navigáló és egyéb fizikai gombokat is a Controller felső felére –, de a rendszerben található Google Play Áruház segítségével tetszőleges Android programok telepíthetőek. Számos VR alkalmazás érhető el Androidra, az általunk teszteltek remekül kezelték a Cinego G2 szemüvegébe épített 3-tengyelyű gyorsulásszenzort, így pl. fejünket mozgatva nézelődhettünk a 3D-s hullámvasúton. A Controller alsó fele egy trackpad, így a rendszer csatlakoztatott egeret is érzékel, ezt pedig ma már szinte minden androidos alkalmazás és maga a redszer is kezeli. Így akár egy Angry Birds játék is kiválóan játszható egérrel, nincs szükség érintőképernyőre. Ha szeretnénk valamilyen játékvezérlőt használni, akkor azt Bluetooth-on vagy USB-n keresztül is csatlakoztathatjuk. USB-n egyébként további háttértárak, pl. pendrive, külső SSD/HDD is a Controller-hez köthető.

A beépített akkumulátor a gyári adatok alapján kb. 4,5 órán keresztül működteti a Controllert és a hozzá kapcsolt szemüveget, így akár utazás közben is megnézhetünk 2–3 filmet, vagy játszhatunk pár órát.

Ahogy a bevezetőnkből már kiderült, a Cinego G2 legerősebb oldala a 16:9 képerányú fullHD filmek megtekintése, hiszen ilyen arányú és felbontású a beépített két OLED panel is. Ettől függetlenül a Controller 8-magos processzora megbírkózik akár a 4K-s (max. 30 fps sebességű) filmekkel is, azokat fullHD-ra skálázza le, és így már élvezhetőek a szemüvegen át. A 23 méter átmérőjű virtuális vetítővászon látványa valóban igazi élvezetet nyújt, főleg, hogy itt sosem takar bele a képbe a moziban előttünk ülők feje, illetve legfeljebb a saját popcorn-rágcsálásunkat halljuk film közben. A kép – természetesen – nem egészen olyan lesz, mint amit egy fehér vászonra vetített filmnél megszokhattunk, hiszen itt nem felületről visszaverődő fényt látunk, hanem a fényforrásba, az OLED kijelzőbe nézünk. Így a kép élénksége, fényereje az LCD/OLED tévéknél megszokott, dinamikatartománya, kontrasztja is nagyobb, mint a moziban. Mondhatjuk tehát, hogy egy 23 méter képátmérőjű virtuális OLED TV-t nézünk 20 méterről, ami a mozihoz hasonló látványt, de a TV-k mozinál élénkebb és kontrasztosabb képét varázsolja elénk, azaz a kétféle megjelenítési mód legfőbb előnyeit, a méretet és az élénk színeket, valamint a nagy fényerőt egyesíti. Talán érdemes megemlíteni azt is, hogy a felhasznált AMOLED panelek 70%-kal kevesebb kék fényt bocsájtanak ki, mint a szokásos LCD-s társaik. Arról a „kék fényről” van szó, amely meggátolja szervezetünket abban, hogy fekészüljön az alvásra, ezt a kék tartományt csökkentik szoftveresen az esti üzemmódokkal a mobiltelefongyártók is manapság. Így a Goovis szemüveg használata alvás előtt sem okoz gondot, nem fogunk utána órákon át álmatlanul hánykolódni – persze ez a megtekintett tartalomtól is függhet :)

Ha a mozi térhatású hangjáról sem szeretnénk lemondani, használhatunk 5.1-es fejhallgatót, (de ezt már nem a szemüveghez kell csatlakoztatnunk) de természetesen ülhetünk otthoni házimozink közepén is, tetszőleges mennyiségű hangszóróval körbevéve magunkat – már ha nem azért választottuk épp a VR-szemüvegen keresztüli mozizást, hogy ne zavarjunk másokat a szobában.

Ha filmnézésre használjuk a Cinego-t, nem lesz szükség a fejünk mozgatására, így akár az ágyban fekvő pozícióban is kiváló szórakozást kínál, nem szükséges felülnünk sem.

A fejünkre a készletben található fejpánttal kell rögzíteni a szemüveg homlokra fekvő részét. Ezután a szemüveg egy mozdulattal felhajtható, ha ki szeretnénk alóla nézni, majd visszacsukható. Az orrunk számár kialakított bemélyedés mögött egy távolságszenzor található, amely a szemüveg felhajtásakor érzékeli, hogy már nem a szemünk előtt van a készülék, és azonnal lekapcsolja a kijelzőket – áramot takarítva meg így a hosszabb idejű akkumulátoros üzemeléshez. A mobil használathoz egyébként egy kemény korong alakú zippzáras tokot is találunk a csomagban, ebbe belefér a Controller és a szemüveg, a fejpánt és a szükséges kábelek is, akár egy repülőgép fedélzetére és kényelmesen magunkkal vihetjük a teljes szettet.

A Goovis Cinego G2-t a fentiek alapján elsősorban mint megjelenítőt javasoljuk mozizáshoz, legyen szó otthoni vagy út közbeni filmnézéséről. Használhatjuk játékkonzolokhoz akár 3D-s játékok mellé is, ha azok side-by-side 3D formátumban is kiküldhetőek a konzol HDMI-kimenetére. Ideális útitárs járművekben is, tetszőleges Androidos játék játszható vele a Controller segítségével, és szemben egy kézben tartott telefonnal vagy tablettel, nem leszünk olyan könnyen rosszul a jármű mozgása miatt sem, hiszen nem látjuk látómezőnk szélén az elsuhanó tájat, és nem rázkódik szemünk előtt a képernyő sem. Ha 3D-s filmgyűjteményünket egy ideje azért nem vettük elő, mert rájöttünk, hogy a 3D-s tévén a térhatás inkább csak érdekes egy ideig, de nem különleges élmény a kis képernyő és a nagy áthallás miatt, akkor a Cinego G2 miatt érdemes lesz leporolni ezeket a filmeket is.

A Goovis Cinego G2 csomag jelenlegi magyarországi ára kb. 289 000 Ft bruttó.

További részletek és adatok a virtuális szemüvegekről!