Cziffra György első saját rögtönzéseit nővére zongoráján játszotta néhány évesen, és bár tehetsége korán megmutatkozott, csak a szerencsén, pontosabban egy defektes autógumin múlott, hogy felvették a Zeneakadémiára. A család úgy tudta ugyanis, hogy meghallgatásra várja őket az akkori igazgató, Dohnányi Ernő, akit azonban csak lerobbant autója miatt találtak otthon. Dohnányi, ha már így alakult, időt szánt a fiúra, tehetségét hallva pedig azonnal elintézte a felvételét.

Cziffra hiába volt csodagyerek, az indulás évei nem voltak felhőtlenek számára. 1933-től, vagyis alig 12 évesen a budapesti éjszakába vetette magát, s megélhetési gondokkal küzdve kezdte művelni hangszerét a legkülönbözőbb bárokban. Egy kis mellékesért a Danaidák hordójának tulaja, sokszor arra is megkérte, hogy ő maga tessékelje ki a helyről a bajkeverőket.

Az éjszaka jól fizetett, Cziffra pedig egyenesbe tudott jönni, s közben sosem feledte honnan származott. Személyiségét mindig a humánum jellemezte, ezért több jótékonysági eseményen is fellépet, köztük egy 1937-es, Bajor Gizi által szervezett eseményen is. Cziffra már éppen karrierjével tudott volna foglalkozni, amikor a háború és a hadifogság ismét lenullázta, s az azt követő években ismét vissza kellett térnie az éjszakába. Reménytelen helyzetében a disszidálást fontolgatta, mígnem lebuktatták, és három év kényszermunkára ítélték.

Bár keze megsínylette a munkát, hiszen a Miskolci Egyetem építésén napi tíz órában hatvan kilós kőtömböket cipelt tíz emelet magasba, szabadulása után újra a zongorához ült. Tanára, Ferenczy György 1954-ben határozta el, hogy minden erejével a klasszikus zene és a koncerttermi fellépések felé tereli Cziffrát. Meghallgatásokat és fellépéseket szervezett, majd Nyugatra juttatta néhány koncert felvételét is.

A segítségnek meglett az eredménye. Fokozódtak a sikerek, de ezzel együtt Cziffra személye a koncertéletet is megosztotta. Ünnepelt eladóvá vált, miközben megnövekedtek a rosszakarói is, hiszen sokak csak egy a könnyűzenéből átnyergelt előadót láttak benne. Cziffra döntött, és újra megpróbálta, ami egyszer már kudarcba fulladt. 1956. október 22-én még Bartókot játszott a Zeneakadémia Nagytermében, az éjszaka leple alatt pedig már egy oldalkocsis motoron átjutott a határ osztrák oldalára.

Bécsben fergeteges koncertet adott, az év végére pedig már Párizsban találta magát, ahol egy csapásra berobban a nemzetközi zenei életbe. London és New York is megnyílt előtte, társaságát pedig olyan művészek keresték, mint Marcel Dupré orgonaművész, vagy a svájci Arthur Honegger zeneszerző. Meghívást kapott az Élysée-palotába, megkapta a francia állampolgárságot és Senlisben telepedett le, ahol saját erőből újította fel a helyi kápolnát és alapított fesztivált.

Párizsban és az egész országban ma is a legnagyobb tisztelettel tekintenek Cziffrára, ezért nem véletlen, hogy születésének 100. évfordulóján éppen a Francia Rádió Filharmonikus Zenekara érkezik Budapestre, akik többek között azt az új Eötvös Péter-zongoraversenyt játszák, mely a művész életének viszontagságait hivatott bemutatni a zene nyelvén.

Eötvös Péter kilenc éves volt, amikor még személyesen hallotta Cziffrát egy budapesti presszóban, hiszen édesanyja egyike volt azoknak, akik támogatták a fiatal művész visszatérését. A későbbi zeneszerzőt, aki most visszaemlékezéseit írta meg Cziffra Psodia című művében már ekkor lenyűgözte, hogy a művész játéka kezei elgyötört állapota ellenére is mennyire magával ragadó volt. A művet a szerző  Kossuth-díjas zongoraművésznek dedikálta, hiszen ő volt az, aki 6 évvel ezelőtt, a Cziffra György Fesztivál megalapításával és az emlékév művészeti vezetésével újra ismertté tette a zongoraművész nevét a hazai köztudat számára. A centenáriumot Magyarországon hivatalos emlékév formájában ünnepeljük, az UNESCO pedig felvette a közösen ünnepelt évfordulók közé. A több szász nemzetközi program közül kétségkívül a november 5-i budapesti koncert lesz az egyik legkiemelkedőbb pillanat.

Szerző: Úr Máté