Néhány kattintással most rögtön megveheted szeretteidnek az ajándékutalványt. Kedvezményes előfizetéssel magadat is meglepheted.
Ajándékozz történelmet ezzel a különleges lehetőséggel! Az Arcanum böngészése nagymamák és nagypapák kedvelt időtöltése, könyvmolyok kiapadhatatlan információforrása, és még születésnapi újságot is készíthetsz a leölthető lapszámokból.
Az ajándékutalványt ide kattintva tudod megvásárolni!
Most kedvezményes előfizetést is vásárolhatsz: 12 hónapra 15.000 forintért, 6 hónapra pedig 10.000 forintért kapod meg.
Regisztráció, belépés után ide kattintva tudsz kedvezményesen előfizetni!
Az Arcanum Digitális Tudománytár (ADT) használatával házhoz jön a könyvtár. Nem kell napokat a könyvtárban eltölteni ahhoz, hogy hozzájuss egy nyomtatott újság valamelyik cikkéhez. Az Arcanum adatbázisát a saját számítógépeden lapozhatod végig.
A rendelkezésre álló összes oldalt lementheted, a szövegeket kimásolhatod, amelyeket aztán könnyedén szerkeszthetsz, nem kell a képformátummal bajlódni.
Az Arcanum ma ingyenes, ide kattintva lehet kipróbálni!
Az ADT a fényképek között mesterséges intelligenciával keres. Ha szeretnéd megnézni, szerepelsz-e valamelyik lapban, tölts fel magadról egy fotót, és a rendszer listázza a találatokat.
Ha van egy fényképed és nem tudod, kit ábrázol, arra is rákereshetsz. A sajtófotók és az illusztrációk között is keres a rendszer, csoportképeket vagy metszeteket is képes feldolgozni.
Az Arcanum arckeresőjét ide kattintva lehet kipróbálni!
Visszatérő gondolat a karácsonyi ünnepek előtt a vásárlási láz mérhetetlen elszabadulása. Mondogatjuk, hogy odalett az áhítat, a valódi ünnep kiveszett, minden csak az ajándékokról szól. Bezzeg régen! Akkor még képesek voltunk tartani az arányokat. Lássuk, mit válaszol erre az Arcanum!
A Pesti Hírlap már 1934-ben vásárlási járványnak nevezte a vevők karácsony előtti rohamát. Igaz, jótékony lázként definiálva, mely segít felpezsdíteni a kereskedelem vérkeringését.
A tömérdek gyönyörű holmi közt káprázó szemmel válogat, turkál őfelsége a Vevő, miközben pénztárcájának tartalma és a megajándékozandó igénye közt próbál józan egyensúlyt tartani. Végigsöpör a városon a vásárlási járvány, ez a jótékony láz, amely fölkorbácsolja az ipar és kereskedelem vérkeringését és az alkalmi prosperitás eleven erejével fokozza a legmagasabbra az üzleti vérkeringést. És este, mikor a redőnyök legördülnek a kirakatok előtt, a polgári otthonokban megszólal az angyalka csengettyűje. És gyermekek, felnőttek ör öm ére kit árul a rengeteg sz ép portéka, amely a Jézuska jóvoltából, a boltokból a karácsonyfák alá vándorolt. (Pesti Hírlap, 1934. 12. 25.)
Észak-Amerikában már az ötvenes években találunk írásokat arról, hogy a túlpörgetett ajándékozás mértéktelen fogyasztásba csapott át. A Kanadai Magyar Munkás egyik decemberi számában már hisztérikus vásárlásról írnak.
Nyugaton, különösen az észak-amerikai kontinensen már megindult a nagyvásári csinnadratta: szédítenek a silányságot takarni akaró, ordító reklámok; újságok, rádió és televízió egyaránt csatlakozik a nagy felhajtáshoz, mintha itt lenne a világ vége és holnap már minden késő. Az üzleti világ vad tobzódása el akar altatni minden értelmet, az ünnepi hangulatot idejekorán megnyergelve a meggondolatlanság, esztelenség hisztérikus vásárlási lázába akarja fojtani a józan mértéket, mert nekik nem értelem és józan mérték, hanem a »mindenható« dollár és vak elúszás kell. (Kanadai Magyar Munkás, 1952. 12. 04.)
A békétlenség napjai címmel, meglepődve olvassuk az Élet és Irodalom egyik, 1964-es számában, hogy az emberek egymást taposva hömpölyögnek az utcákon, karácsonyi ajándékok után kajtatva, és úgy tűnhet, az ajándékozás elvitte a karácsony meghitt és magasztos ünnepét. Nahát! Már hatvan évvel ezelőtt is ugyanígy gondolták?
Megyek az utcán. Felbolydult a város, zavaros, a tömeg lökdösődik, törtet. Kék, piros, sárga és zöldneonok égnek „Nagy karácsonyi vásár” ... „Legszebb ajándék az ékszer” ... Legszebb ajándék a bútor” ... „Legszebb ajándék a könyv” ... „Mindenben bő választék”... „Nagy karácsonyi vásár” ... Az üzletek üvegajtaja mögött tömör masszába préselődnek az emberek. Mindenki meg akarja előzni a másikat. Az eladókból régen kifogyott a türelem, arcuk szürke. Ostromállapot van. Az udvariaskodásra egyáltalán nincs mód. Az emberi, közvetlen hangra nincs idő. Nagy reklámpapírokat mozgat a szél, fényes csillagfüzérek, zöld ágak lógnak a kirakatok fölött és szólnak a pénztárgépek.
Ez a „lázas ünnepi készülődés", mondom. Gazdagság, fény, bőség. Ostromállapot. Sorbaállások a csarnokok nagy halas tartályainál, az ideges várakozások a hentesnél, az üzletekben, a szaladgálások egyik áruházból a másikba, mert nem találni azt, amit keresünk. (Élet és Irodalom, 1964.12. 26.)
Pálffy István újságíró a Hajdú-Bihari Naplóban írta meg tapasztalatait az angliai karácsonyi és újévi ünnepekről. „Furcsán — számomra meg, aki több mint egy évtizede töltöttem utoljára karácsonyt és újévet Angliában —, nagyon szokatlanul teltek el ezek a napok, s igazán szívből helyeseltem, valahányszor barátok meg alkalmi ismerősök kimondták a legújabb angliai közhelymondatot, azt, hogy „nem olyan már a karácsony se, mint azelőtt volt” – olvassuk a beszámolóban. Úgy tűnik, évtizedek óta teszik szóvá mindenfelé, hogy valami elromlott a karácsony körül. Vajon van még remény visszahozni az ünnepek valódi célját?
,,Az üzleti szellem áldozata lesz a karácsony” —, az angol mártírok emlékének szentelt Hills Road-i templomban erről prédikált a helybéli plébános, s a Cambridge-i diákliga baloldali szekciójának ülésén is ez volt a fő téma december első napjaiban. (Hajdú-Bihari Napló, 1984. 02. 04.)