Az elhízásban az a rossz, hogy máson sokkal hamarabb észrevesszük, mint magunkon. Feltűnik, ha a másiknak narancsbőrösebb a combja, megereszkedett a hasa, netán van egy kis “integető hája”, ugyanakkor a saját hibáink felett szemet hunyunk. Ez a struccpolitika markánsan meg megmutatkozik a statisztikákban is – mondja Zsolt Eszter, aki a Nagy Sportágválasztó és a BBU Nonprofit Kft. Nagy Életmódválasztó programjának szakértője. Nézzük, milyen tényezők határozzák meg az elhízást.
- Mára a felnőtt lakosság több, mint hatvan százaléka túlsúlyos, míg az iskoláskorú gyermekek körülbelül húsz százaléka elhízott. Önmagukban is ijesztő számok ezek, azonban a legijesztőbb mégis az, hogy folyamatosan emelkednek – kezdi Eszter. - Bár az elhízásra hajlamosító tényezőkről beszéltünk már korábban, két dolgot fontos kiemelnünk velük kapcsolatban. Az egyik: ezek a tényezők csak hajlamosítanak, vagyis nem “kötelező” azért meghízni, mert valaki alacsonyabban iskolázott vagy vidéken él – ugye a statisztikák szerint ezekben a társadalmi státuszokban gyakoribb volt a túlsúly -, illetve hogy közel sincs már akkora jelentőségük ezeknek a különbözőségeknek, mint korábban. Hiszen a menedzserek épp úgy elhíznak, mint kevésbé iskolázott társaik, a fővárosiak pedig pont olyan túlsúlyosak, mint a falusiak. Ilyen számok mellett az sokkal érdekesebb, hogy miért nem hízik el valaki.
Nem szabad figyelmen kívül hagyni az olyan jeleket, mint a lépcsőn való kifulladás, a cipőfűző bekötésének nehézsége, vagy éppen a horkolás. Ezek mind-mind azt jelzik, hogy ha még a kinézetünkkel nincs is bajunk, a szervezetünk már küzd. És nem, ezek a legkevésbé sem normális dolgok. Azért, mert az ismerőseink nagy része hasonló gondokkal küzd, még nem kell természetesnek vennünk és belenyugodnunk.
Hogy tudna a társadalom segíteni magán, ha az egyénnek nincs igénye a változtatásra?
Sehogy. Az edukációnak sokkal nagyobb szerepet kellene kapnia, szerintem ugyanis ez az egyetlen út, hogy kialakítsuk az igényt a jobbra, az egészségesebbre – folytatja Eszter. - Már az óvodában elkezdeném az egészséges életmódra nevelést, hogy 1-2 generációval később már jó példával elöljáró szülőkké váljanak a mai ovisok gyermekei. Nem a külsőségekre helyezném a hangsúlyt - hiába folyik a közösségi médiából a vékonyság kultusza, ez sokkal inkább az ellenkezőjét éri el, az irreális elvárásokkal élő fiatalok inkább az evésben keresnek megnyugvást, ha már nem nézhetnek ki tökéletesen) -, hanem az egészségügyi kockázatokra és következményekre. Ezeket már gyermekkorban is sokan megtapasztalják, az emésztési problémákat, a rengeteg fertőzést, a mozgás nehézségét. Felnőttek esetében pedig egyetlen dolgot hangsúlyoznék ki: nem kellenek radikális változtatások ahhoz, hogy elinduljanak az optimálisabb testösszetétel kialakításához vezető úton. Nem kell szénhidrátmentesen étkezni, nem kell heti 7 alkalommal futni, nem kell táplálékkiegészítők egész garmadáját szedni otthon. Ha csak heti 1-2 hosszabb sétát tesznek az addigi tespedés helyett, ha csak fele annyi cukrot tesznek a kávéjukba, vagy éppen a főétkezések mellé mindig esznek egy kis zöldséget, máris rengeteget tettek önmagukért, és az ilyen apró sikerek máris nagyban növelik az esélyét annak, hogy további helyes döntéseket fognak hozni.
Az életemben a munka nagyon hangsúlyos, hiszen főállásban irodavezető vagyok, míg másodállásban a férjemmel viszünk egy szépségszalont, Vagyis a napi nyolc óra munka után, egy félórás pihenőt követően este még 2-3 órát dolgozom a szalonban, így este 7-8-nál előbb nem érek haza. Emellé nehéz beiktatni a mozgást, étkezést, barátokat és a családot. Ha az embernek nincs erős háttere, akkor ez szinte lehetetlen. A helyes étkezésre ez különösképpen igaz, hiszen ilyenkor hajlamosak vagyunk idő hiányában a legegyszerűbb megoldást választani: gyorsan bekapni valami nasit, vagy enni valamit egy gyorsétteremben. Gyakran csapatösszetartó hatása is van a napközbeni közös étkezésnek a kollégákkal, ezekre is nehéz nemet mondani. A másik olyan tényező, ami hátráltat, az a stressz, illetve a stresszevés, amire én is hajlamos vagyok. Erre a megoldásom az, hogy nem veszek csokikat, egészségtelen dolgokat, hanem mindig van a fiókban egy fehérjeszelet, olajos magvak, vagy valamilyen egészséges rágcsa.
Miért lenne rövidebb ettől tartósan megszabadulni?
A harmadik tényező, az a folyamatos visszajelzés és kontroll. Aki érintett, azt gyakran kérdezi a környezete, hogy hogy áll a diétában, mennyit fogyott már, ami csak tovább taszítja a lefelé tartó spirálban. Muszáj lenne ettől elvonatkoztatnunk és türelmet tanúsítanunk, hiszen ezt a súlyt sem 1-2 hónap alatt, hanem hosszú évek munkájával értük el.
Ami segít ezekben a dolgokban, hogy olyan emberekkel veszem körbe magam, akik támogatnak, valamint az, hogy egy héten egyszer megengedőbb vagyok, ezt a heti egy alkalmat akkorra időzítem, amikor amúgy is vendégségbe mennénk, így nem kell magyarázkodnom, hogy mit miért nem eszem.
Egy életmódváltónak a legkárosabb a negatív energia, a negatív emberek, így őket kell legelőször kizárni a gondolkodásodból, ha ez megvan, akkor már sínen vagy. A cél az, hogy a rossznak ítélt életmódodat megváltoztasd, és az újat hosszú távon fenn tudd tartani. Mi a Nagy Sportágválasztó Nagy Életmódválasztó programjában ezt csináljuk, plusz lehetőséget kapunk arra, hogy a mozgást is rendszeressé tegyük az életünkben az Ötpróba-események és a GeoGo instant események segítségével.