Vajon miért dönt úgy egy modern gondolkodású, kiforrott világképpel rendelkező nő, hogy felhagy addigi vagány, bohémnak mondható életével, s a kávéházak cigarettafüstös hangulatát feledve inkább szerzetesnek áll, szociális munkát végez, így próbál meg segíteni embertársain. Salkaházi Sára elhatározását talán jobban megérthetik azok, akik megnézik a Magyar hősök című színházi előadást a Millenárison.
Itt vagyunk bezárva egy vérzivataros évszázadba. [...] Ez a maguk családjának a múltja is. Ez nem Instagram sztori, meg Facebook-poszt [...] egy veszélyesebb világot fognak megismerni, ahol olykor felelősséget kell vállalni, néha súlyos döntéseket kell meghozni. [...] (Részlet az előadásból)
A Való Élet, a Történelem néha a legbrutálisabb akadálypálya, amelyben a szereplőknek egykor életre-halálra kellett küzdeniük – hangzik el a Magyar hősök című színházi előadás elején. A Huszadik Század Aréna – diktatúrák szorításában nevet viselő szabadulószoba titokzatos játékmestere fogadja ezekkel a szavakkal azt az öt középiskolás diákot, akik egy rendhagyó történelemórára érkeznek ide a tanárukkal együtt.
A korszak, amelyet eddig csak a történelemkönyvekből ismerhettetek, itt és most jelenvalóvá változik – folytatja a rejtélyes hang. S a játék a 20. századi magyar történelem vészterhes időszakaiba repíti vissza őket, ahol olyan emberek bőrébe bújhatnak, akik életük egy-egy szakaszában súlyos döntésre kényszerültek. Az előadás hat „hétköznapi hős” – Brusznyai Árpádné Honti Ilona, Gérecz Attila, Kiss Sándor, Olofsson Placid, Richter Gedeon és Salkaházi Sára – sorsának bemutatásán keresztül segíti a diákokat – és a darab nézőit – a történelem megértésében és saját helyzetük átértékelésében. A szabadulószoba jeligéje: szabadulj ki a múltból!
Sára, ön idén részt vett a szociális és népjóléti tanfolyamunkon, megérintett bennünket a mélységes érzékenysége, a szegények és elesettek iránti empátiája. Gondolom, azért is kérte a felvételét a Szociális Testvérek Társaságába. [...] ön egy nagyon impulzív személyiség, a tehetség, az elszántság, és mellé a jó szív, ami önnek van, jó szolgálatot tehetne nekünk [...] (Részlet az előadásból)
Kopek Janka meggyőzően alakítja Salkaházi Sárát. Nem egyszerű a feladata, hiszen olyan fiatallá kell szerepe szerint válnia, aki az egyik pillanatban még önfeledt diák, a másikban az addigi életét gyökeresen megváltoztató nő, aki végül ráébred arra, hogy másokat szolgálva teljesedhet ki élete, akár önmagát is feláldozva embertársaiért.
Nehéz egy valós, korábban élt személy karakterének a megformálása?
Először is szeretném megemlíteni, hogy remek szereplőválogatás előzte meg a próbákat, az előadást. Szerintem minden kiválasztott színész egy kicsit hasonlít az általa megformált karakterre. Az általam eljátszott Salkaházi Sára szabadelvű, kicsit bohém nő volt, aki novellákat írt, a húszas években kötetet is megjelentetett, ugyanakkor kávéházakba járt, cigarettázott, lazán, zsebre dugott kézzel sétált olykor az utcán, vagyis abban a korban egy modern gondolkodású nőnek számított. S milyen érdekes, hogy ilyen szemlélettel később mégis szerzetesként talált rá igazán önmagára, ebben a hivatásban tudott kiteljesedni! A személyisége azért volt nagy hatással rám, mert megerősítette számomra azt, hogy látszólag különböző, egymásnak teljesen ellentmondó tevékenységekkel, sokféle módon helyt lehet állni az életben. Már a sokoldalúsága egy fontos kapcsolódási pontot jelentett számomra, s ezek után könnyebb volt elindulni a szerep megformálásában is. Szeretek belehelyezkedni történelmi személyek alakjába, érdekes a sorsukat, egy-egy hozzájuk kapcsolódó történetet minél hitelesebben bemutatni, miközben saját személyiségünk válik eggyé az eljátszott karakterrel az előadásokon.
Nem is akármilyen karakterek megformálásáról van szó ebben a színdarabban.
Tetszik, hogy a darab kevésbé ismert történelmi személyiségek tetteit, életük egy-egy szakaszát mutatja be; így újra és újra ráébredhetünk arra, hogy a huszadik század diktatúráiban, ezekben a borzalmas időszakokban mennyi mindenki válhatott akarva-akaratlanul hőssé. Láthatjuk, hogy ezekben az elnyomó rendszerekben már az is hőstett volt és hősies bátorságot igényelt, ha az ember tartotta magát a véleményéhez, hitéhez és értékrendjéhez vagy meghozott egy döntést. Itt, a Magyar hősök előadásban nem királyokról, vezető politikusokról vagy filmsztárokról van szó. Ezek a történetek hétköznapi emberek történetei, akik a mindennapi életükben hozott döntéseik miatt az utókor példaképeivé váltak.
Igazán érdekes ezt Öntől, egy fiataltól hallani, aki már a huszonegyedik század hömpölygő mindennapjaiban, a szelfik és a virtuális önmegvalósítás korszakában él.
Amikor elkezdtük a próbákat és az általam megformált hős helyébe képzeltem magamat, majd megismertem a színészkollégáim által megformált személyek sorsát, az ő életükből kiragadott pillanatokat is szemlélve ébredtem rá arra, hogy mai szemmel visszatekintve, szinte el sem lehet már képzelni, milyen lehetett akkoriban az élet. Hogy az a szabadság, ami nekünk ma megadatik, az akkoriban egyáltalán nem létezett. S éppen ebben látom a darab jelentőségét, ezért fontos, hogy bemutassuk ezeket az élethelyzeteket! Még mindig sok kimondatlan, feldolgozatlan történelmi helyzettel kell szembesülnie a társadalomnak, amiket ugyanakkor nem felejthetünk el! Hiszen az előadásban is láthatjuk azt, hogy az emberek a saját életük kihívásaira milyen választ adtak, az áldozatuk pedig hozzájárult ahhoz, hogy nekünk ma, 2022-ben ilyen életünk lehessen. Ezek a történetek arra figyelmeztetnek bennünket, fiatalokat is a huszonegyedik században, hogy azért élhetünk most szabadságban, mert többek között ilyen hősei voltak az előző évszázad magyar történelmének.
Elárulja nekem, hogy a személyiségét formálja-e valamelyest egy olyan szerep, mint amelyet most alakít? Megváltoztatja a látásmódját, a világról alkotott képét?
Én azt szeretem a színészetben, hogy amikor megkapok egy szerepet, akkor egy teljesen új világ tárul fel előttem, s ennek részese lehetek. Mindig utána olvasok a megformált személynek, rengeteg anyagot gyűjtök a korszakról, amelyben az adott karakter élt. Azt az érzést emelném ki, amely még inkább felerősödött bennem azóta, hogy először próbáltuk a darabot: nem szabad elfelejtenünk azt, hogy milyen szörnyűségek történtek a huszadik század diktatúráiban, hiszen ezeket a történeteket, ezt a közös múltat még itt hordozzuk magunkban, kötelességünk ezt felfedni, beszélni róla és tovább örökíteni!
Még ma is sokszor tapasztaljuk, hogy nehezen beszélnek erről az idősebbek a gyermekeiknek, unokáiknak.
Igen, s éppen azért találom jónak ezt a színdarabot, mert nagyon érzékenyen jeleníti meg a huszadik század magyar történelmének egy-egy nyomasztó pillanatát. Fontosnak tartom azt, hogy akár éppen a színházi előadás kapcsán kezdődjön el egy beszélgetés, hiszen elengedhetetlen, hogy megismerjük és megértsük mi, fiatalok is azt, hogy a mai életünket milyen korszak előzte meg.
A Való Élet, a Történelem néha a legbrutálisabb akadálypálya, amelyben a szereplőknek egykor életre-halálra kellett küzdeniük. (Részlet az előadásból)
Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke szerint a hat nagyon különböző életpálya egy-egy megrázó pillanatának színpadi bemutatása fontos történelmi kérdéseket is felvet. A náci és a kommunista diktatúra időszakát mutatva örök emberi és erkölcsi kérdéseket is górcső alá vesz: mi az emberi helytállás, milyen kockázatot vállalni a szabadságért, a hazámért, a családomért, vagy akár számomra idegen emberekért.
Serfőző Krisztina producer, az Ülj Közelebb Produkció vezetője úgy látja, hogy a színdarab létrehozásával – egy szabadulószoba keretei közé helyezve a történeteket – megtalálták azt a formát, amely közel áll a fiatalokhoz és segít a történelem jobb megismerésében. „Az előadás legfontosabb üzenet az, hogy megértsünk valamit a szeretet fogalmából és az együttérzésből” – fogalmaz a producer.
Nagyszüleitek, dédszüleitek fiatalkora a vérzivataros huszadik században telt. Akit nem pusztított el az első világháború, túlélte a másodikat, átvészelte a nyilas terrort, arra a kommunizmus sújtott le. [...] A korszak, amelyet eddig csak a történelemkönyvekből ismerhettetek, itt és most jelenvalóvá válik. (Részlet az előadásból)
A Nemzeti Emlékezet Bizottsága, a Millenáris és az Ülj Közelebb Produkció együttműködésében megvalósuló színházi előadás írója Szabó Borbála, rendezője Seres Tamás, a tanárt Csuja Imre alakítja, váltott szereposztásban Böröndi Bence, Hajdú Sobor Csaba, Kopek Janka, Veszelovszki Janka, Márfi Márk, Sütő András, Trill Beatrix, Antóci Dorottya lép színpadra diákként, a rendező hangja Kamarás Iván.
Az előadás a Magyar hősök – Elfeledett életutak a 20. századból című, a közelmúltban megjelent kötet alapján készült, amely a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, a Mathias Corvinus Collegium és a Mandiner együttműködésében jelent meg, s olyan, többségükben elfeledett hősöknek állít emléket, akiket a kommunista diktatúra nem engedett a közösségi emlékezet részévé válni.
A színházi előadás tavasszal május 10-én látható utoljára, amelyre még lehet jegyeket vásárolni a Millenáris honlapján. A darabot a tervek szerint ősszel láthatják újra az érdeklődők.
Szerző: Fodor Endre