Nyelvet tanulni jó és hasznos, legalábbis az érintettek ezt vallják. Talán ez a legnagyobb tanulsága a Katedra Nyelviskola kutatásának. Az oktatási intézmény saját diákjait és Facebook-követőit kérdezte, hogy miért és milyen formában tanulnak nyelveket.
“Ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz.” A kissé talán sarkos idézetet IV. Károlynak tulajdonítják, aki tapasztalatból beszélt, hiszen a Monarchia trónörököseként valamennyi „népének” nyelvét már kora gyerekkorától tanulta. Megszámlálhatatlan kontextusban halljuk ma is, hogy a nyelvtudás elengedhetetlen. Ilyenkor szóba kerül a diploma, a munkaerőpiacon betöltött pozíció vagy adott esetben más kultúrák megismerése. De mit mondanak maguk az érintettek, azok a fiatalabb és idősebb diákok, akik arra szánják idejüket, energiájukat, hogy elsajátítsanak egy idegen nyelvet? Erre volt kíváncsi a Katedra Nyelviskola, így kutatást indított a témában.
Inkább a kultúra iránti vonzódás, mintsem praktikus okok
A felmérés célja az volt, hogy az aktívan nyelvet tanulók elmondhassák meglátásaikat, tapasztalataikat két témában: miért tanulnak nyelvet és hogyan, milyen módszerekkel teszik ezt. Jelen írásban az első témakörre vonatkozó válaszokat ismertetjük, ezekkel kapcsolatban mutatunk rá a tanulságokra, érdekességekre. A felmérésben bárki részt vehetett, aki a Katedra hallgatója vagy követi a nyelviskola Facebook-oldalát; közel 1000 válasz érkezett.
A kérdőívben szerepelt három kérdés a demográfiára vonatkozóan. Ebből kiderült, hogy a válaszadók több mint kétharmada felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Vagyis – az előzetesen elvártak szerint – a diplomások nagy többségben vannak a kitöltők (és ezzel párhuzamban a nyelveket tanulók) között. Kor szerint meglehetősen „megosztott” volt a társaság, de a nemek aránya már erősebbek kirajzolódott, hiszen ötből majdnem négy válaszadó nő volt.
A felmérés első kérdése úgy szólt, hogy mi motiválja a válaszadókat a nyelvtanulásban, és több választ meg lehetett jelölni. A válaszlehetőségek egyik része praktikus okokhoz köthető. A kutatásban részt vevők nyelvvizsgát, munkahelyi előmenetelt reméltek a tudásuktól. Közel harmaduk említette, hogy a munkája miatt koptatja a nyelviskola padjait, ennél nem sokkal kevesebben említették a nyelvvizsgát, mint fő motivációt. Jelentős oknak ítélték meg a kitöltők a külföldi munka vagy tanulás lehetőségét, ezt több mint ötödük jelölte be.
A válaszok másik csoportja a „saját örömre” való tanulás élményéhez kötődött. Ebben az esetben a diák jellemzően úgy érzi, hogy a tudása révén „kinyílik a világ”, egy új kultúrát ismerhet meg. Ez talán egy fokkal még hangsúlyosabb is volt, mint a „kötelező dolgok”.
A válaszadók legnagyobb része, több mint a harmaduk mondta, hogy nekik egészen egyszerűen nagyon tetszik az adott nyelv, ezért szeretnék megtanulni. Sokan említették még, hogy érdekli őket az adott kultúra, és van egy olyan jelentékeny csoport is, aki hobbiként űzi a nyelvtanulást.
Az angol továbbra is verhetetlen
A következő két kérdés arra vonatkozott, hogy a válaszadók milyen nyelvet tanulnak, és miért pont azt. Itt „teljesült a papírforma”, a megkérdezettek kétharmada angolt tanul. Ezt követi a német (26,3%), majd az újlatin nyelvek: a spanyol, a francia és az olasz 10% körüli értékekkel. Az oroszt ennél kevesebben tanulják, de a paletta nagyon sokszínű volt, olyan nyelvek is említésre kerültek, mint a japán, a koreai, a bolgár, a finn vagy az aafrikans. Gyanítható, hogy ezeket nagyrészt kulturális érdeklődés miatt tanulják az érintettek.
Amikor azt firtatták, hogy miért éppen az adott nyelvet tanulják, akkor minden második résztvevő sommás választ adott: ezen a nyelven mindenkinek tudnia kell. Nem meglepő módon ők szinte kivétel nélkül angolt tanultak, ennek a nyelvnek a tulajdonképpeni „világuralmával” a válaszadók is tisztában vannak. A válaszadók ötöde második nyelvként választotta az adott nyelvet, ők zömében németet, spanyolt, portugált, franciát tanulnak, vélhetőleg a praktikus okok miatt kikerülhetetlen angol mellé választották „szerelemből”.
A párom anyanyelve angol, így nyelvtudás nélkül nem tudtunk volna megismerkedni.
A gyerek előtt angolul beszéljük meg a “titkos” dolgokat. Most, hogy kezdi érteni az angolt, kell egy másik nyelv. Hátha megtanulja azt is!
Úgy 10 éve belefutottam egy előttem haladó autóba Budapesten. A lökhárítóján egy apró repedés látszott, de a rendőrök kihívásához ragaszkodott a külföldi (német) fél. A rendőrök nem tudtak nyelveket, így amellett, hogy résztvevő félként jelen voltam, a tolmács feladatát is én végeztem el.
Az egyik barátom angol szöveget tetováltatott magára. Szerencsére együtt mentünk és sikerült kijavítanom a helyesírási hibát mielőtt a felirat véglegesen a bőrére került.
Peruban a repülőtérre menet vissza akartak vinni a szállásra, mert azt hitték, hogy nálam maradt a szállodai szoba kulcsa. Akkor még nem beszéltem annyira jól spanyolul, de sikerült elmagyaráznom, hogy az asztalon hagytam.
Egy esküvőn nem ismertem senkit, így odamentem az egyetlen személyhez, aki szintén egyedül álldogált. Kiderült, hogy ő spanyol anyanyelvű, és nem beszélt magyarul. Én spanyolul nem tudtam, így angol és német „keveréknyelven” kezdtünk el beszélgetni. Végül nagyjából 4-5 órát beszélgettünk végig ilyen módon, és mindketten nagyon élveztük.
Segítettem a mostani ukrán válság során a menekülteknek, fel tudtam eleveníteni a régi orosz nyelvtudásomat.
Olaszországban a benzinkúton a barátom laktózmentes kávét akart kérni, de nem beszélt olaszul, ezért angolul próbálkozott. Az eladó lelkesen mondta, hogy sì, sì latte. A barátom bólogatott, hogy igen laktózmentes, azt hitte megértette a nő. Ekkor én odamentem, és elmagyaráztam, hogy nem latte, hanem senza lattoso. Így megmentettem őt egy rohanástól a mosdóba.
Rendeltem Andorraból cipőt, két jobbosat küldtek. El tudtam intézni a reklamációt telefonon és írásban, s küldtek két balosat - így lett két pár cipőm egy áráért.
Végére pedig a leginkább tanulságos:
Inkább a nyelvtudás hiánya okoz komikus helyzeteket.
„Szeretem és jól járok vele”
Fontos tanulsága a kutatásnak, hogy a válaszadók nagyon változatos okokat említettek mint motivációt; sokan fogalmazták meg, hogy családi, baráti kapcsolataik miatt vagy éppen kulturális érdeklődésből szánták rá magukat a tanulásra. Egy németet „gyűrő” válaszadó nagyon szeret Németországban és Ausztriában utazgatni, egy portugált tanuló imádja a bossa nova zenét, egy másik álma, hogy Dániába költözzön. Egy hatvan feletti válaszadó az angollal akarja áthidalni a veje és a közte lévő kommunikációs nehézségeket, egy izlandiul és szlovákul tanuló fiatal hölgyet az adott kultúra érdekel, egy kitöltő pedig Ázsia „világnyelvének” nevezte az oroszt. Ő talán arra gondolt, hogy a kontinens jelentősége emelkedni fog a jövőben, így szüksége lesz a ’89 elött mindenki számára kötelező nyelvre.
Ezek után a válaszadóknak egy hatfokú skálán kellett értékelni két állítás igazságtartalmát: szeretnek-e nyelvet tanulni és az életminőségükön javított-e a nyelvtudás. Minél magasabb „osztályzatot” adott meg valaki, annál inkább szeret tanulni és annál több haszonnal jár számára a megszerzett tudás. A válaszok egyértelmű képet rajzolnak ki: nyelvet tanulni élvezetes dolog és megéri. Az életminőség javítás átlaga 5,1 lett, míg a nyelvtanulás szeretete 4,9-es átlagot ért el.
A kérdőívben a válaszadóknak a nyelvtudással együtt járó három legfontosabb pozitívumot is meg kellett neveznie. A résztvevők nagyon gyakran említették a kommunikációs előnyöket, hogy olyan emberekkel tudnak társalogni, akik nem beszélnek magyarul, mások szeretik, hogy idegen nyelven tudnak olvasni vagy filmet nézni. Sokan a munkában hasznosítják a megszerzett ismereteket, akár külföldön is. Többen említették, hogy az „elme karbantartása” miatt is érdemes koptatni a nyelviskola padjait, de az önbizalom és önbecsülés növelése is szóba került.
A felmérést a Katedra Nyelviskola Hálózat készítette, a válaszadók a Katedra hallgatói és Facebook-követői közül kerültek ki. A Katedra Nyelviskola Hálózat országszerte kínál online nyelvtanfolyamokat, míg 22 magyarországi városban várja tanteremben az egyéni és csoportos hallgatókat. Kiválóan felkészült nyelvtanárai a nyelvtanítás módszertanát az adott képzési típushoz igazítják. Minden jelentkező számára biztosítják az ingyenes szintfelmérés lehetőségét és az eredmény alapján szakmailag megalapozott képzési tanácsadást nyújtanak, mely garantálja, hogy a nyelvtanuló a megfelelő nyelvi szinten és a hozzá leginkább passzoló képzési típusban kezdi meg a nyelvtanulást.