Kétféle fontos ember van: az egyik magát tartja fontosnak, a másikat a többiek tartják annak.

– e találó aforizma szerzőjét, Kopátsy Sándort egészen biztosan a többiek tartják fontos embernek, hiszen ő Magyarország egyik legismertebb közgazdásza, sikeres pályája több mint ötven évet ível át. A KOPP! című aforizmagyűjteménye a Pallas Athéné Könyvkiadó egyik újdonsága. A kötetet egy különös vers zárja, amelynek szerzője Báger Gusztáv közgazdász, az MNB elnökének főtanácsadója, aki civilben József Attila-díjas költő. Kopátsyról és az aforizmákról kérdeztük.

Évszakok – Kopátsy Sándor polihisztor idézése a címe a Kopátsy-kötetben szereplő versének. Kapcsolatukban inkább az irodalom szeretete, vagy inkább a közös szakma dominált?

A versben a négy évszak az elmúlt négy évtized összegzése, szinonimája és kvintesszenciája. E negyven év alatt többször is találkoztunk, beszélgettünk a kultúráról, elsősorban persze az irodalmi és a közgazdasági, szakmai összefüggésekről. Ez volt a főszabály. Egyes időszakokban a kultúra és az irodalom, máskor pedig túlnyomóan a közgazdaságtani és az aktuális gazdasági kérdések kerültek inkább előtérbe – a Bakony ősi forrásánál sétálva, vagy a téli csillagkupola karosszékeiben ülve.

Életük során fellelhetők azonos vonások, közös pontok?

Igen, természetesen voltak ilyenek. Mindketten szerettünk átlátni a mindenkori jelen partikuláris rögvalóságán olyan tág horizontú távlatokba, ameddig persze valójában sohasem jutottunk el. Mindketten aktívan műveltük a közgazdaságtant, de szerettük egy kicsit a szellem rejtélyeit megpiszkálni, és csiklandozni a transzcendenciát.

Megemlíteném azt is, hogy Ady Endre közös gyújtópont volt mindkettőnk számára. Az első, 1992-es megjelenése óta nem lankadt a csodálatom Kopátsy Beszélgetések Adyval című könyve iránt, amelyben a költőzsenivel folytatott virtuális párbeszédet a nagy magyar sorskérdésekről. Erről árulkodik a kötetzáró versem „Ady lelke lázban égjen!” sora is.

Mikor és milyen témákban születtek a kötet aforizmái? Mennyiben kötődnek a korukhoz?

A szerző önvallomásában ott a válasz a kérdésére:

Nálam az aforizmaírás az életformához, azaz az értekezleteken töltött idő hosszához kötődik. Akkor születnek, amikor hosszabb írásra nincs időm, vagyis amikor használnak valamire. Minél magasabb beosztásom volt, annál többet ültem értekezleteken.

Íme az innovatív ész, az intuitív tudat védekező mechanizmusa. Zseniális, követendő!

Magam ugyanezt a versírással is kipróbáltam: rövid versek esetében jól működött!

Ami pedig az aforizmák témáit illeti, a könyv tartalomjegyzékéből írt versprózám ezt így foglalja össze:

Előbb gazdagodj, majd utána lehetsz szocialista.

Megbotránkoztatásra az átlagon felüli emberek képesek.

Az okos ember sok mindent előre lát, csak egy részét mondja el.

Politikai vezérek figyelmébe: a csend nem egyetértés.

Minél nagyobb a baj, annál többször halljuk a Himnuszt.

Egy országból azt formálni, amit csak vezetői akarnak, bűn.

Marxnak nagy szakálla és bajusza volt. Sztálinnak csak utóbbi.

Nem él meg ott a vallás, ahol anélkül is él a remény.

A művészet taníthat meg, másként is láthatod a világot.

A férfiak nem megtartani, megszerezni akarják a nőket.

Ezeket a gazdag tartalmi tematikájú aforizmákat a szerző zömmel 1964 és 1984 között írta. Tehát jórészt a rendszerváltás előtti kor lenyomatai, ám napjainkra is érvényesek.

Mi a jelentősége az aforizmakötetnek?

A zseniális alkotó – a közgazdasági racionalitásra és hatékonyságra hangolódva – rövid, tömör igazságok megfogalmazásával is meghálálja olvasói megtisztelő figyelmét. Mindegyik aforizma egy-egy tűnődés, megválaszolásra váró paradoxon, amelyet végső soron az olvasónak, az ébredező embernek kell megválaszolnia.

Melyik aforizmáját tartja a legirodalmibbnak, és melyiket a legközgazdaságibbnak?

A legirodalmibb: A jó mű az, amely újraolvasásakor alkotójának is újat mond. A legközgazdaságibb pedig számomra a

Mivel sem az ország vezetői, sem a feleségem nem értettek a gazdálkodáshoz, állandóan voltak anyagi gondjaim.

Melyik három a legkedvesebb aforizmája a kötetből? Miért?

Viharban kanóc légy, ne gyertya!

– kitartásra, fenntartásra ösztönöz.

Minél nagyobb a baj, annál többször halljuk a Himnuszt.

– közösségi vigaszt jelent.

Megbotránkoztatásra csak az átlagon felüli emberek képesek.

– a kulturáltság, a tudás ironikus előnyét mutatja.