Nagy Tünde ötvenegy éves, értelmi sérült, és sosem ismerte a családját. Intézetben nőtt fel, és sokáig csak a munkahelyén történő műszakváltások jelentették a változatosságot az életében. A harmincas éveiben járt, mikor bentlakó alkalmazottként a gödi fogyatékosok otthonába került, amelyet 2018-ban a Máltai Szeretetszolgálat vett át az államtól. Tünde számára új fejezet kezdődött, mert már nemcsak „az egyes ház lakója” volt, hanem karácsonyi műsorok szereplője, az intézmény speciális focicsapatának kiváló kapusa, tehetséges gobelinhímző. 2020-ban aztán a Szeretetszolgálat támogatott lakhatási programja révén elhagyta a kétszáz fős intézményt, és tizenegy sérült társával egy családi házba költözött. Tündével akkor megfordult a világ: hazaérkezett. Olyan otthonra lelt, ahol az élete már nem a fogyatékosságáról szól.

A támogatott lakhatás célja ugyanis az, hogy a kiköltözésre felkészített lakók az igényeik szerint kialakított családi házakban, képességeikhez mérten önállóan élhetnek. A tömeges intézményekkel szemben az ilyen lakóházakban a személyes tér, az egyéni ritmus, a sok döntési lehetőség – például az, hogy mi legyen reggelire, melyik ruhát vegyük fel, vagy mit csináljunk vacsora előtt – egy másfajta életet tesz lehetővé. Olyan életet, amely már szinte nem is különbözik az átlagemberek életétől. Olyan életet, amelynek megteremtésére a Máltai Szeretetszolgálat minden intézményében és programjában, napi tizenötezer emberről gondoskodó tevékenységében törekszik.

Nagy Tünde és lakótársai egy- és kétágyas szobákban élnek, osztoznak a fürdőszobákon, az étkezőn, a nappalin, a kerten. A maga szintjén mindenki felelős egy-egy közösségi feladatért, és klasszikus nagycsaládhoz hasonlóan – némi segítséggel – valódi közösségben élnek. Mindennapjaikat a Máltai Szeretetszolgálat négy munkatársa kíséri, akik a bonyolultabb háztartási teendőket elvégzik, szabadidős programokat szerveznek, és a világban való eligazodásban, az ellentétek elsimításában, a mélypontok átvészelésében is segítenek. A lakók közül többen dolgoznak, Tünde például egy pékségben. A munkahelyére vonattal jár, mivel a képességekhez mért önállósághoz a folyamatos tanulás is hozzá tartozik: Tünde az elmúlt években szerzett rutint a tömegközlekedésben.

Derűs természetéhez épp jól illenek a szobája falán lévő delfines fotók, ahogy a kedvenc ezerdarabos kirakóján a levendulamező tájképe, vagy a Modern Talking-nóták is, melyeket örömmel hallgat. Ha otthon ő a „hetes”, akkor beindítja a mosogatógépet, kiveszi a teregetnivalót. Hétközben csomagolja és árcédulázza a kenyereket, délutánonként szívesen színez, minden szombaton felsöpri-felmossa portáját, és egyedül szeret imádkozni.

Nagy Tünde ötvenegy éves, értelmi sérült, és új családja van: a lakótársai és Máltai Szeretetszolgálat segítői. Mai élete pedig jobban különbözik egykori sajátjától, mint az ép emberekétől.

Kérjük, adód 1%-ával támogasd a Máltai Szeretetszolgálat munkáját!