A korszak, amelyet a fiatalok eddig csak a történelemkönyvekből ismerhettek, a budapesti Eötvös10 Művelődési Házban jelenvalóvá vált. A Magyar hősök színházi előadásban egy néhány fős osztályt a szabadulószoba-játék a XX. századi magyar történelem vészterhes időszakaiba repítette vissza, ahol a diákok olyan embereket személyesítettek meg, akik életük egy-egy szakaszában súlyos döntésre kényszerültek.
A Szabó Borbála által írt történet szerint öt középiskolás diák és egy történelemtanár vesznek részt – összezárva egy szobában – a csupán játéknak tűnő megpróbáltatásban. A díszlet (Huszár Kató) egyszerű: két szék – az egyik vörös, a másik fekete – között egy harmadik, sokkal kisebb ülőalkalmatosság. Azt is tudjuk, hogy a jelenben vagyunk, miután a színpad szélén felirat hirdeti, hogy 2024-et írunk. A miniosztály egy rendhagyó történelemórára érkezett, a Huszadik Század Aréna – diktatúrák szorításában nevet viselő szabadulószobába.
A fiatalok az első jelenetben egymást cikizik, miközben a Hajdu Steve által megformált Kozma Géza töritanár igyekszik rávilágítani arra, milyen jó módban élhetnek most, a nagy kényelemben szinte mást sem csinálnak, csak „a telefonjukat simogatják”. Szavait a diákjai szinte meg sem hallják, sőt még incselkednek is a hivatását komolyan vevő, ám mégis bohókás tanárukkal.
A kedélyes, vidám hangulat a meglepetéstől egyszeriben megváltozik, amikor egy ismeretlen, rejtélyes hang azt mondja: „A Való Élet, a Történelem néha a legbrutálisabb akadálypálya, amelyben a szereplőknek egykor életre-halálra kellett küzdeniük”.
A diákok mit sem törődnek a játék komolyságával, folytatják egymás ugratását, nem vesznek tudomást az elhangzott intelemmel: egy „vérzivataros évszázadba” lesznek bezárva. Egy komoly játékba, amelynek „tétje, hogy normális emberek lesznek, vagy tudatlanok”. Ahol nehéz döntéseket kell majd meghozniuk.
A rendhagyó törióra a 20. századi magyar történelem vészterhes időszakaiba, nagyszüleik és dédszüleik fiatalkorába repíti vissza őket, ahol olyan emberek bőrébe bújhatnak, akik életük egy-egy pillanatában súlyos döntésekre kényszerültek, és nem a könnyebbik utat választották – noha a tét olykor nem kevesebb volt, mint embertársaik, sőt a saját maguk élete.
A hang (Kamarás Iván) arra utasítja a szobában tartózkodókat, hogy egyesével álljanak sorba, lépjenek a falhoz, tenyerüket helyezzék az ott lévő mélyedésbe. Ekkor a játék sorsol, s mind a hatan kapnak egy-egy magyar hőst.
Zsuzsi (Cserna Lulu) Brusznyai Árpádné Honti Ilonát, Kozma Géza (Hajdu Steve) Gérecz Attilát, Bálint (Hajdú-Sobor Csaba) Kiss Sándort, Karcsi (Sütő András) Olofsson Placidot, Döme (Márfi Márk) Richter Gedeont, míg Sári (Kopek Janka) Salkaházi Sára karakterét megformálva igyekszik teljesíteni a kiszabott feladatot a budapesti Eötvös10 színháztermében. A jelige: szabadulj ki a múltból!
A színpadkép percről percre változik: egyik sztorit azonnal követi egy másik. Olyan érzésünk támad, mintha egy könyvet lapoznánk, súlyos oldalakkal, újabb és újabb élettörténetekkel. A színészek folyamatosan más-más karakterbe bújva, egyszer fő-, máskor mellékszereplőként, sokszínű alakításukkal formálják Seres Tamás rendezésében a történelmi helyzeteket.
Elsőként Sári (Kopek Janka) új világába csöppenünk, aki Salkaházi Sárát személyesíti meg. Bravúrosan hozza a laza, bohém nőt, bár nem érti, mit keres egy szerzetesrend felvételi elbeszélgetésén. Azután rájön, az újonnan felfedezett hivatás elsőre más, eddigiektől szokatlan életmódot követel meg tőle, ami önmegtartóztatással jár, ugyanakkor számos új lehetőséget kínál, olykor izgalmas helyzeteket teremtve. Például amikor valakit meg kell szöktetni. Az életmódváltás nem hiábavaló: felismeri, hogy apácaként, másokat szolgálva is kiteljesedhet az élete, még akkor is, ha végül fel kell áldoznia értük a sajátját.
A színészek remekül hozzák a karaktereiket feszült hangulatot teremtve a jelenetekben, amelyeket a korhű jelmezek (Matisz Gábor), a háttérvetítés és a zene is erősítenek.
Márfi Márk szintén kiválóan játssza Döme karakterét az előadásban, a fiú Richter Gedeont formálhatja meg a rejtélyes szabadulószobában. Richter 1907-ben építette fel Kőbányán az első magyarországi gyógyszergyárat, amelyet vezérigazgatóként irányított. A gyár első nagy sikere az 1912-ben szabadalmaztatott Kalmopyrin, az első világháború kitörése idején már 24 gyógyszerszabadalma volt. Amikor utolérte a világot a második nagy háború, már az összes földrészen gyógyítottak a kőbányai gyár termékeivel.
Érdekes látni, hogy szinte végig ellenáll a karakterének, bár a gazdagsággal tudna mit kezdeni, az imponál számára. Amikor azonban azzal szembesül, hogy feleségével lehetősége van elhagyni az országot, miközben a zsidótörvények őt sem kímélik, érzi, tudja, hogy döntenie kell. Felelősséget érez a munkásaiért, a hazájáért: áldozatot hoz értük. Itt marad, és tudjuk, 1944 decemberében a Dunába lőtte őt egy nyilaskülönítmény.
A nácik magyar hordája a 2006-ban boldoggá avatott Salkaházi Sárával is végzett, miután a német megszállás idején mintegy ezer üldözöttet bújtattak a szociális testvérek, közülük csaknem százat személyesen Sára nővér mentett meg, aki ekkor a Bokréta utcai Katolikus Nővédő Otthont vezette. Egy nyilas rajtaütésnél őt is elhurcolták, majd megölték.
Húsz évvel később a zuglói nyilasper egyik vádlottja mondta el a bíróságon, hogy mielőtt a sortűz eldördült a Duna partján, egy alacsony, fekete hajú nő – Sára testvér – a kivégzők felé fordult, a szemükbe nézett, letérdelt, tekintetét az égre emelte, és keresztet vetett. Holttestét sorstársaiéval együtt a folyóba vetették.
A darabbeli karakterek közül többen tehát az életükkel fizettek, de egy percig sem haboztak, mert kitartottak az értékrendjük, a hitük és a meggyőződésük mellett.
S igazából ez jellemzi az összes hőst, akik közül lehet, hogy némelyeket kevésbé ismerünk, ám abban biztosak lehetünk, hogy döntésükkel példát mutattak, tanúbizonyságot adtak arról, hogyan lehet embernek maradni a vészterhes diktatúrák idején is.
A hőseinkre emlékező színdarab a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB), a Mathias Corvinus Collegium és a Mandiner gondozásában megjelent Magyar hősök című könyv alapján született. Az előadás a NEB az Ülj Közelebb Produkció és a Gulágokban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány szervezésében látható, legközelebb október 21-én este az Eötvös10 Művelődési Házban, Budapesten.
Jegyvásárlás: jegy.hu
Fotók forrása: NEB-fotók (Jánosi Gábor, valamint BG)