Még sosem használtam légszűrő-maszkot a teszt előtt, így meg voltam győződve arról, hogy a légszomj, az oldalt beszökő levegő vagy a kényelmetlenség lesz a maszkok fő baja. De ezek a szakirodalomban tárgyalt nehézségek eltörpültek egy eddig ismeretlen ellenség – az orrváladék, szakszóval takony – mellett.

Szmogmaszkmentes életem során nem tűnt fel, hogy az ember orra télen akkor is folyik, ha nem náthás. Az orrváladékot reflexszerűen töröljük meg zsebkendővel, kesztyűvel, kabátujjal, helyzettől és szociális háttértől függően, vagy egyszerűen elpárolog, mire levegőre ér. A maszk alatt egyik módszer sem működhet, így a biciklista álla körül fél óra kerekezés után annyi nyúlós nedv képződik, hogy komoly kérdéseket vet fel, hol fér el ennyi nyálka egy átlagos emberi koponyában? És mennyi hely marad mellette az agynak? A kellemetlen, és eddig titkolt jelenség határozta meg tesztünket.

Három márka összesen négy termékével kísérleteztünk. Laboratórium híján elhittük a gyártóknak, hogy a maszkok valóban kiszűrik a szmog veszélyes részecskéit. Legfeljebb empirikus meglátásaink voltak a szűrőkkel kapcsolatban. Arra koncentráltunk, hogy ezek a maszkok használhatók-e városi körülmények közt, vagy kamu az egész, és tényleg az ahhoz a nonszensz megoldáshoz kell folyamodnia az emberiségnek, hogy városban kevesebbet autózik.

Kéthetes tesztünk alapján annyi leszögezhető, hogy maszkban biciklizni nagyobb nyűg, mint Komár Lászlónak zoknit húzni. A maszk vagy szorít, vagy laza, belelóg a látótérbe. Ha már a kapuban felvesszük, rémülten néznek ránk a kollégáink, amikor barátságos mosoly mellett tompa hangon köszönünk. Ha viszont az utcasarokig nem vesszük fel, akkor leejtjük, beleakad a fékkarba, csapkod a szélben. Kesztyűben nehéz beállítani, így ha pirosnál meg akarjuk igazítani, le kell venni a kesztyűt, az leesik, közben zöldre vált a lámpa, nem fokozzuk.

Meggyőzőnek találtuk az angol biciklismaszkokat, amelyek viszont nem voltak olyan kényelmesek, de ha hihetünk a prospektusnak, ezek a szennyező gázokat is szűrik. A szingapúri terméket pedig csak horrorfilm-gyártóknak ajánljuk. Alább a részletes eredmények.

Respro 

Az angol cég több típusú kerékpáros maszkot is gyárt. Van olyan termékük, amit egy mintás kendőbe rejtenek, azoknak a bicikliseknek, akik gyerekkorukban mexikói drogcsempészek szerettek volna lenni, de végül Budapesten ragadtak. A termék már csak ezért is komolytalan, így nem foglalkoztunk vele, és a cég azon maszkjait próbáltuk ki, amelyekben cserélhető a szűrőfelület. A Respro két maszkot gyárt városi bicikliseknek: a Cityt és a pollent is szűrő Technót. Mint kiderült, használatukban nincs különbség a kettő közt, ezért ezeket együtt tárgyaljuk.

Megjelenés: A Respro egyik nagy előnye, hogy jól néz ki, a kifejezés tengerészgyalogsági értelmében. A szemlélőnek nem vegyi támadás, vagy japán turisták jutnak eszébe, hanem olyan bringás, akinek küldetése van, és azt komolyan is gondolja.

Felépítés: A maszk neoprén burkolatból, és az arcrészben rögzített szűrőből áll. A maszkot tépőzárral tudjuk a tarkónkon rögzíteni, az orrnyeregnél pedig egy alumíniumlap segít az orra simítani. A neoprén rugalmas anyag, tapintása jó, így a maszk alapvetően kényelmes. Különösen hűvös időben, amikor a búvárruhák anyagául is szolgáló neoprén remekül szigetel. Ugyanez a tulajdonság azonban lehetetlenné teszi a nyári viselést, pedig hiába süt szebben a nap, azért júliusban is van szmog.

A maszk a tépőzárral biztonságosan rögzíthető, és ha egyenes derékkal tekerünk, akkor viselése egészen kényelmes. A sportos geometriájú kerékpároknál, ahol az ember előredől, és a fejét felfelé hajtja, a maszk azonban megfeszül, szorítani kezdi az orrnyereg alatti lágyrészt, és rögtön nehezebb lesz a légzés. A problémára a maszk meglazítása sem ad megoldás, mert fejmozgásra viszont eltávolodik az orrtól, és beszökik a tisztítatlan levegő. Sapkában megoldható, hogy a fejtetőn kapcsoljuk össze a maszk szárait, és mivel az alkalmatosság így más irányban húzódik, nem az orrunkat szorítja.

A Resprót nehéz útközben levenni, például hogy megtöröljük az orrunkat,. Ha viszont csak lehúzzuk az állunkra, akkor visszaillesztésnél meglazulhat. 

A maszkból két méretet - M és L - gyártanak. Bár a fejem inkább M-es méretű, az L-es maszk volt a kényelmesebb. A neoprénnek van némi műanyagszaga, aminek eredetére többen rákérdeztek baráti jellegű puszit követően. 

Szűrő: A légzésnél nem érezni különbséget a városi levegőre gyártott City, és a kombinált, pollen és városi szmog kiszűrésére való Techno szűrői közt. A belégzés és a kilégzés is kényelmes, különösen, ha klasszikus vonalú biciklit használunk, nem versenyt vagy mountain bike-ot.

A kilégzés két szelepen át történik, amelyek – tükörből ellenőriztem – jól láthatóan nyílnak kilégzésnél, eltávolítva a szén-dioxidot és a pára egy részét.

 Az arcunkhoz a maszk szűrőrésze ér hozzá, ami némileg magába szívja a párát, izzadságot, taknyot, és ezek keveréke csak 20 perc kerékpározás után kezd zavaróvá válni.  

Értékelés: Téli használatra elég jó maszk. Könnyű benne lélegezni. Rögzítése viszont macerás. Kinézete a kipróbáltak közt a legjobb. Kétséges, hogy nyári melegben lehet-e hordani.

3M 8835 

A budapesti biciklis szubkultúra válasza a marketing bullshitre. A munkavédelmi boltokban kapható pormaszk úgy néz ki, mint egy munkavédelmi pormaszk, éppen ez kelt bizalmat: semmi dizájn, viszont megfelel az ipari szabványoknak.

Szűrő: A szűrő az FFP3 osztályba tartozik, amely igen magas szűrőfokozatot jelent (a határérték ötvenszeresét szűri nyolc órán kresztül). A szűrő nem tartalmaz viszont aktív szenet, így csak a részecskék ellen nyújt védelmet, gőzök és gázok ellen nem. A maszk közepén található kilégzőszelep könnyen működik.

 A 3M munka- és környezetvédelmi üzletágán érdeklődve azt ajánlották, hogy városi biciklizésre inkább a 9925-ös maszkot használjuk, mivel abban van aktív szenes szűrő. Bár az csak FFP2-es, de így is a megengedett érték tizenkétszeresét szűri, ami alapján a szekértő „jó kompromisszumnak” nevezte. Ennek működése és felépítése is egyezik az általunk kipróbálttal.

Totobobo

A szingapúri maszk átlátszó műanyagpofából, és kétoldalt elhelyezkedő szűrővel bélelt lukakból áll. A bicikliutak környékén kiragasztott kerékpárosmaszk.hu feliratú hirdetések ezt a terméket reklámozzák.

Megjelenés: Ez a maszk nyerte a Kerékagy vegyitámadás különdíját. Az átlátszó műanyag belső felületen pulzáló légpára olyan bizarr hatású, hogy az alkalmas bármilyen vegyitámadásos vagy világjárványos film hangulatának fokozására. És ezzel még nem értek véget a filmes hasonlataink.

Felépítés: A maszk két vékony műanyagpánttal rögzíthető a fejen, amelyek közül az egyik rögtön az első próbánál elszakadt, igaz, könnyen össze lehetett csomózni. Ezek után óvatosan kezeltük a terméket, de ez a fajta figyelem mindennapos használatnál nem megoldható. A maszk kemény műanyagja nem illeszkedik tökéletesen az orrnyeregnél, de nincs is rajta fém lapocska, ezért ott beszökik a levegő. 

A műanyag nem túl jó szagú, de ha gyorsan biciklizünk, el lehet felejtkezni róla. Nem olyan könnyű tolerálni viszont a bepárásodó műanyag érintését, amelyre érezhetően csapódik le a leheletünk, a pára és ugye az ún. takony. Az igazán megdöbbentő látvány a maszk levétele után tárul a rémült biciklista elé: a műanyag jól láthatóan gyűjti össze a nedveket, amelyek aztán a maguk kendőzetlenségében rezegnek a tartály alján. Egy jó gusztustalanűrlényes filmhez négy-öt biciklistával két nap alatt összegyűjthető a szükséges nyálkamennyiség.

Szűrő: A szűrő anyaga a leírás szerint hasonló a 3M-éhez, 0,3 mikron méretig szűri a részecskéket. Nincs viszont kilegzőszelep, tehát az elhasznált levegő ugyanott távozik, ahol beszívtuk.