Ki gondolná, hogy a nemek közti egyenlőség ügyén nagyot lendített a bicikli?

Az 1890-es években a nők egyre kevésbé akartak furcsa női nyeregben és szoknyában lovagolni. Ugyanazokon a lovas versenyeken akartak indulni, mint a férfiak, ugyanolyan feltételekkel. A városi divatról pedig végképp nem voltak hajlandóak lemondani. Márpedig a századforduló Amerikájának egyik legmenőbb újítása a bicikli volt. Kétkerekűek ezrei árasztották el a világvárosok utcáit, függetlenül attól, hogy síkságon vagy izzasztó hegyeken kellett küzdeni az előrejutásért. Lovagolni és biciklizni viszont nem volt egyszerű szoknyában. Ma sem az. A praktikum tehát elkezdte diktálni a divatot.

A nehéz, hosszú szoknyákat a két oldalt felvágott verziók, majd buggyos nadrágok váltották fel. Szinte egyszerre a lovak hátán és a city bike-okon. Igaz, ezeknek a ruhadaraboknak nagyjából annyi értelme volt, mint a következő századfordulón a lapszoknyának, a szoknyanadrágnak vagy a holdjáró cipőnek, de legalább a társadalom konzervatívabb fele is elfogadta őket.

Idővel. Hiszen a városokat elárasztó biciklis nőknek elsőre nem mindenki örült. Akadt publicista, aki a dohányzó nőknél csak a kerékpározó nőket vetette meg jobban. Más újságok csak azt kérdezték: hová teker az a sok csaj, mégis mi dolguk lehet?

Egy 1897-es New York Sun viszont már képeken mutatta be az Egyesült Államok különböző vidékein végigsöprő biciklis trendet. (Érdekes, hogy a cikkíró legalább olyan súllyal kezelte a leggings problémáját, mint azt manapság szokás. A konklúzió: a cicanadrágot akkor és azóta is mindenki szereti. ) Aztán jöttek véleménycikkek, amelyek szerint az új ruhák (és biciklik) adta lehetőségektől annyira felszabadultak a nők, hogy tömegesen váltak erősebbé, magabiztosabbá, mint valaha. Egyesek pedig egyenesen kijelentették: a nők acél szamaraikon a szabadság felé gurulnak.

Arra gurultak, de az út hosszú volt. A divat és az izmosodó női lábak pedig csak közvetve voltak hatással volt a politikára. De tény, a pasiuralom elleni küzdelem valahol ott kezdődött, hogy a nők olyan ruhát vettek fel, amiben boldog és felszabadultak voltak. Legalább a világ egyes részein.

A brit parlament végül 1918-ban bólintott rá a női szavazati jogra (30 év felett). Magyarországon a Károlyi-kormány ugyanebben az évben döntött (itt már 24 éves koruktól voksolhattak a nők). Ezzel megelőztük az  Egyesült Államokat, ahol a nők 1920-ban kapták meg a választójogot. 

A politikailag nagyon fontos biciklis ruhákért kattintson az Atlantic cikkére. A kedvencünket azért ide tettük.