Néhány hete kitiltották a bringásokat a 10-es útról, aztán hétvégén visszaengedték őket. Most itt az újabb áttörés. Alig akartam hinni a fülemnek, amikor elmondták, hogy már meg is rendelték a Kerékpáros veszély KRESZ-táblákat, amelyekkel a Merci-táblákat” helyettesítik. Na és hová helyezik át a tiltótáblákat? Sehová: átfóliáztatják őket, másféle táblává.

A közelmúltban nagy felháborodást váltott ki a bringások körében, hogy a kerékpárokat, a traktorokat és a lovaskocsikat kitiltó háromrészes, Merci-táblák jelentek meg a 10-es út Pest megyei szakaszán.

Nem mintha kedvencük lett volna a keskeny, lestrapált, forgalmas, sőt túlterhelt, és emiatt eléggé veszélyes országút, de ha valaki környezet- és költségkímélően kerekezne, ahelyett, hogy autóban vagy volánbuszban szenvedné végig a dugót, egyszerűen nem mehet másfelé.

Azaz mehetne, például Pilisvörösvárról a szomszédos Piliscsabára 6 kilométer helyett 75-öt pedálozva a Pilisen, Esztergomon, és a Gerecse dombjain át, ami túrának szép, de munkába, egyetemre járáshoz szóba sem jöhet.

A vagányabb biciklisták ezért továbbra is kitartottak járművük mellett, de az önkéntes rendőrt játszó autósok viselkedése és az ügybuzgón bírságoló rendőrség hamar elvette a kedvüket tőle.

Az értelmes felnőtt embernek tekintett kerékpárosok, akiknek jó része az autót váltogatja biciklivel, és képes biztonságosan közlekedni akár Budapest legforgalmasabb főútjain is, el tudják dönteni, hogy mikor, milyen úton vállalják be a kerékpározás kockázatait az előnyeiért cserébe, és nem kell tiltással ellehetetleníteni azt a közlekedési módot, amely enyhíti az önmagába fulladó autóáradat problémáit.

Ezért irányítottuk rá a Magyar Közút NZrt. (MK) illetékeseinek figyelmét például a 2-es út gödi átvezető szakaszának nonszenszeire, és lám: le is szerelték a tiltótáblákat. Következő lépésként arról beszéltünk Magyari László igazgatóval és Millián Anna forgalomtechnikai osztályvezetővel, hogy fel kellene oldani a tiltást a 10-es úton is.

A felszabadítás mellett szóló érvek elég nyilvánvalók. Ha utol akarjuk érni a kerékpározás óriási mértékű fellendülését Európa boldogabbik felén, akkor nem tekinthetjük szent tehénnek az autót, és kezelhetjük „kerekes gyalogosként” a biciklistát. Egy demokráciában tiltani csak komoly okkal, törvényes háttérrel szabad. A kerékpáros és az autós ugyanaz az ember, ugyanolyan jogokkal, függetlenül attól, hogy az adott pillanatban épp autóba ült, vagy biciklire szállt. Lehet, hogy 

mert egy bringás ötöd akkora helyet foglal az úton, mint egy gépkocsi.

A kerékpárút félmegoldás, mert csak nagy költséggel és nem összefüggő hálózatként építhető ki, viszont minden út kerékpáros útvonal, amely nem autópálya vagy autóút. Ingyen van, semmit sem kell tenni érte, csak feloldani tiltásokat – ahol megszűnt azok eredeti ok, ott azonnal és automatikusan. Végül, az engedélyezés nem kötelezés, senkinek sem muszáj ott biciklizni, ahol nem érzi magát eléggé felkészültnek.

Ugyanakkor, noha egyre többen kerékpároznak, sajnos nincs egységes kerékpáros közlekedési koncepció. A szabályozásnak több résztvevője van, az önkormányzatok, az MK, a KKK (Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ), Magyar Útügyi Társaság, KTI, KTE, a minisztérium és a közlekedésben résztvevő egyéb érdekképviseletek (Autóklub, Fuvarozók társasága, Kerékpárosok, stb.). Hja, sóhajtok,

miért nem vagyunk labdarúgók, akkor több és jóindulatúbb figyelemben lenne részünk legmagasabb szintről...

Budapesten, amely nem az MK, hanem a BKK illetékességi területe, nagy vagányul engedélyezték a bringázást hidakon, forgalmas főutakon, és úgy általában mindenütt, mégsem eszik rabkenyeret egyetlen döntéshozó sem a Gyűjtőfogházban.

Nem csak rajtuk múlik, tájékoztattak, mert az olyan döntések, mint a tiltás a 10-es úton, komplex vizsgálatsorozat eredményei, és ezeket felső-vezetői egyeztetéseken véglegesítik.

Itt tartottunk egy hete. Nem úgy látszott, hogy közel a kibontakozás, de legnagyobb és legkellemesebb meglepetésemre olyan kanyart vett a Közút, amely csak egy országút hajtűkanyarjához fogható. Vezetői arra jutottak, hogy tiltás helyett figyelmeztetésekkel oldják meg a 10-es út forgalmának szabályozását. Fenntartásaik és aggodalmaik továbbra is fennállnak, de belátják, hogy lépni kell, és ezt be is vállalják, folyamatos, a rendőrséggel közös forgalmi rend ellenőrzés mellett. Megtörtént a pálfordulás: akik eddig szemben álltak a törekvéseinkkel, mostantól velünk együtt oldják meg a problémákat.

Maximális elismerés és köszönet jár nekik.

Mi várható akkor a gyakorlatban? Alig akartam hinni a fülemnek, amikor elmondták, hogy már meg is rendelték a „Kerékpáros veszély” KRESZ-táblákat, amelyekkel a „Merci-táblákat” helyettesítik. Na és hová helyezik át a tiltótáblákat? Sehová: átfóliáztatják őket, másféle táblává. Mihelyt elkészülnek az újak, hozzáfognak a cseréhez, amelyben, jelképes segítségként, mi is részt vehetünk, villáskulccsal a kezünkben. Közben értesítik az érintett önkormányzatokat, hogy hívják fel a lakosság figyelmét az új helyzetre, a rendőrségnél pedig kezdeményezik, hogy rakjanak ki az út veszélyességére figyelmeztető olyasfajta táblákat, mint amelyek a Pilis és a Mátra szerpentinjein próbálják józan közlekedésre biztatni a motorosokat.

Szabad lesz tehát kerékpározni a 10-es úton. Ez közös eredményünk az MK-val – de osztozunk a felelősségben is. Ezért kérve kérek mindenkit, hogy most már nem csak a biztonság kedvéért, hanem az ügy érdekében is nagyon figyelmesen, óvatosan vezessenek, illetve kerekezzenek arrafelé, a bringások lehetőség szerint lehúzódással, egy-egy barátságos intéssel segítsék elő az autósoknak az előzést. Mutassuk ki a viselkedésükkel, hogy akár a kocsi ülését, akár a biciklinyerget választottuk aznap, tudunk kulturáltan közlekedni.