A budapesti bringautak története a múlt homályába vész, vagy mi. A lényeg, hogy a fene se tudja mikor épült az első, és pontosan hol. Annyi bizonyos, hogy már a háború előtt is rengetegen kerékpároztak a városban.

A legendák szerint például Csepelen, a mai Weiss Manfréd út mentén már a 30-as években is volt bringaút. Olyan, amilyenekért ma Dániát csodáljuk: enyhe eltolással, három szintben zajlott a (gép)kocsi-, a bringás és a gyalogos forgalom. Erről sajnos szinte semmit nem tudunk, az azonban már biztos, hogy amikor 1937-ben át adták a Horthy Miklós hidat (a mai Petőfit), annak mindkét oldalán volt kerékpárút, ráadásul ugyanígy szintben elválasztva a járdától és a kocsiforgalomtól.

És hogy használták-e? Ha hinni lehet a korabeli infografikának, akkor az áthaladó forgalomnak nagyjából a fele (!) lehetett bringás – vagyis annyi, mint a villamosok, teher- és személygépkocsik, valamint az akkor még jelentős lovaskocsik forgalma együtt.

Amint látszik, a Margit, az Erzsébet és Ferenc József (mai Szabadság) hídon is komoly aránya volt a kerékpáros közlekedésnek.

Aztán jött a szocializmus, iparosítás, miegymás. A háború előtt elkezdett, de csak 1950-ben megnyitott Árpád híd két oldalára még került hasonló kerékpárút, azon kívül nem sok minden bringás infra épült a fővárosban.

A rendszerváltás hajnalán, 1988-ban, amikor talán a legtöbben laktak Budapesten (vagy 2 millióan), összesen 12 kilométer kerékpárút volt a fővárosban. Három helyről szólnak a beszámolók:

• Ferihegyen a gyorsforgalmi út egy szakasza mentén (ez mára eltűnt),
• a Kőbányai út mentén,
• a Kerepesi út és a Veres Péter út mentén (erre hamarosan egy külön posztban térünk vissza).

Na és akkor lássuk miről maradtak fenn képek!

Horthy/Petőfi híd

Bár a Horthy Miklós hídról is szép számmal vannak képek a Fortepanon, olyan, amelyiken látszana a bringaút, sajnos egyet sem találtam. Viszont az újjáépítés után készült fotókon nagyon jól látszik az északi és a déli oldalon kialakított, szinteltolásos kerékpárút.

Már az 1952-es, átadás előtti terhelési próba képein is ott mosolyognak mindkét oldalon:

Alighanem ez 

A terheléspróba többi képét itt kattintgathatjátok végig, többön is látszik a kerékpárút. Csakúgy mint ezen a néhány évvel későbbi képen, az északi oldalon:

A következő évtizedekben is végig ott vannak, csak épp a kerékpárosok hiányoznak róla.

Mivel a városból kiszorították a bringákat, okafogyottá vált a két remek út: nem volt, amit összekössön. 1980-ban aztán meg is szüntették őket, pedig most, amikor ismét fellendült a városi kerékpározás, tök jól jönnének.

Sztálin/Árpád híd

Erről a hídról is tudjuk, hogy két oldalán egy-egy méter széles kerékpárút futott, hasonló, mint a Petőfinél. Hogya az eredeti, harmincas években készült tervekben is számoltak-e már a kerékpárosokkal, azt nem tudni (bár a Horthy Miklós híd példája azt mutatja, hogy valószínűleg igen). Az azonban biztos, hogy amikor átadták 1950-ben, mindkét oldalán egy-egy méter széles bringaút volt a járda és az úttest között, épp úgy, ahogy a két évvel később felújított Petőfinél.

Erről igazán jó képet nem találtam, csak olyat amelyiken felsejlik valami a hídfőre felvezető útszakaszokon. Az egyik a Budai hídfőnél készült 1954-ben (ekkor még Sztálin hídnak hívták, viszont megvolt még valami a régi Óbudából), a másik 1959-ben a pesti hídfőnél.

Mindkét képen úgy tűnik, a fasor és a lámpaoszlopok közt ott a bringaút!

Ha ismertek más réges régi bringautat Magyarországon, osszátok meg velünk, akár itt, akár a Facebookon! A sorozatot hamarosan folytatjuk a Kerepesi úttal.