Budapest első bringaútjai, melyekről fotók is fennmaradtak, hidakon voltak: a Petőfi hídon és az Árpád hídon (bár lehet, hogy ez utóbbin soha nem készült el a teljes hosszában). Ezeknek azonban ma már nyoma sem maradt fenn: a felújítások során megszüntették azokat, az Árpádon pedig hosszú szünet után biztonságosabban, az északi oldalon oldották meg a bringás közlekedést.

Van azonban a Fortepanon egy hatvanas évekből fennmaradt fotósorozat, melyen a legöregebb, – igaz, csak részleteiben, de – ma is működő kerékpárút látható. A

valószínűleg Budapest határától, a Cinkotai temetőtől vezetett be a városba. Az Örs vezér teréig egész biztosan, de elképzelhető, hogy a Keleti pályaudvarig tartott. Az alábbi térképen zölddel a meglevő, pirossal a megszűnt és lilával a feltételezett nyomvonalat jelöltem. Az öt pont azt mutatja, hol készültek az egyes fényképek.

Lássuk a fennmaradt archív képeket, összehasonlítva a mai állapotokkal, na meg egy kis történelmet, szomorúan mulatságos részletekkel.

Hogy pontosan mikor és miért épült ez a kerékpárút, nem tudom. A képek szerint 1960-ban már megvolt, talán épp akkoriban adták át. Mivel jelenlegi formájában a (ma CEU-kollégiumként használt) Veress Péter úti munkásszállóig tart, sokáig arra gondoltam, hogy a gyári munkásoknak készült. Ám az archív fotókon látszik, hogy eredetileg annál jóval tovább vezetett, ráadásul a képeken még nyoma sincs a szálló épületének.

Gyerekkoromban, a 80-as években már alig használták, és meggyőződésem volt, hogy csak azért van, hogy valahol ki lehessen tenni a kerékpárúttáblát a fővárosban. Később, mikor a rendszerváltás környékén ismét megjelentek rajta a bringások, kiderült, hogy nagyon nem biztonságos: az autók a mellékutcákból rendszeresen csak a főút előtt álltak meg, a pár méterrel beljebb haladó bringautat észre sem vették.

Emlékszem, egyszer a piros 76-os busz, amin ültem, elütött így egy kerékpárost, akinek amúgy elsőbbsége lett volna, szerencsére nem lett komoly baja.

Erre kitalálták, hogy minden kereszteződésbe kitettek egy kerékpárút vége táblát. Vagyis hirtelen

De mivel ez sem segített, hivatalosan megszüntették a kerékpárutat és az összes kereszteződésben egy narancssárga korláttal lezárták (tudjátok, olyanokkal, mint amik a villamosmegállóban vannak). Kép erről sajnos nem maradt fenn, de egy 1992-es helyi kiadványban pont ezen dohognak a mátyásföldiek:

Aztán néhány évvel később ez a szuperröhejes állapot megszűnt szerencsére, és jöttek a Demszky-karók. Meg a bringás közlekedési lámpák, ott is, ahol nem volt annyira fontos. De ez legyen a legnagyobb baj. Az jobban zavar mind a mai napig, hogy nem sikerült rendesen továbbvezetni a városmag felé, na de ez már egy másik történet.

Minket most inkább a Fortepan képei érdekelnek, melyeket az Uvaterv készített 1960-ban. Utazzunk be velük a városba Cinkotáról.

Rengeteg ismerős elem lehet az 55 évvel ezelőtti képről: megvan az árok, mely elválasztja a kerékpárutat az úttesttől, a kis híd, ami átvezet rajta, és az épületek is. Ami fontos változás: ma már nincs ennyi átkelő a HÉV-sineken, pláne nem lámpa nélküliek. Ma már gyakran gondolom azt, mennyivel jobb lenne a vasút melletti oldalon tekerni befelé a városba, hiszen nem lennének keresztutak, ám akkoriban ez még nem volt így. És látszik az is, hogy nem lehetett nagy élmény bringázni az országúton a rémes padka, meg a köves burkolaton, szóval jó, hogy ott a kerékpárút az árok mellett.

A szebb burkolat mellett talán csak a nagyobb fák tűnnek fel a képen. A lényeg a hátunk mögött van: ha megfordulnánk, látnák hogyan keresztezi a patak feletti kerékpáros híd a "Szilas menti bringasztrádát". Itt kifejezetten előnyére változott a bringás közlekedés.

Sashalom, jobbra a Sárgarózsa utca, balra egy sorompós kereszteződés, mely mára természetesen megszűnt. Akárcsak a képen látható szép épület, melyet sokáig a legendás Nagyicce fogadónak tartottak (bár az valójában odébb állt), azután tüdőgondozó lett belőle, végül vitatott körülmények között lerombolták, hogy a helyét egy sivár autókereskedés foglalja el. A képen jól látszik, hogy szépen kitáblázták a kerékpárutat. (A felette levő figyelmeztető táblát viszont nem bírom kivenni tisztán a legnagyobb felbontásban sem. Lehet, hogy egy egyszerű "egyéb veszély", csak lemaradt a kiegészítő tábla alóla?)

Nem csak a fák tűntek el a jobboldalról, de a járda és kerékpárút helyét is a közös használatú (amúgy pocsék minőségű, toldozott foldozott) "gyalog- és kerékpárút" vette át. Alighanem azért, hogy még könnyebben lehessen ki-be állni az autókkal. Ennek fényében különösen viccesek a Demszky-karók: csak a bringásokat akadályozzák, mellettük simán el lehet húzni kocsival. Ez sajnos nem Cinkota, az autókereskedésnek köszönhetően itt nem éppen előnyére változott a bringás infra. Ahogy a környék képe sem.

A Körvasút hídja alól így nézett ki Sashalom és Felsőrákos határa. A képpár nem is olyan rég szerepelt a Budapest kivezetőútjait bemutató összeállításunkban is, igaz akkor azt hittem idáig tartott a bringaút: úgy tűnik, mintha jobb oldalon a híd előtt véget érne. Érdekes hogy az út itt már nem köves, hanem aszfaltos. És az is, hogy már akkoriban is toldott-foldott volt.

Itt már nincs kerékpárút. A bringásokat a CEU-kollégiumnál átvezetik a másik oldalra, ahol egy kis forgalmú szervizúton lehet áthajtani a híd alatt (a kép baloldalán).

Ez a fotó nagyjából ugyanonnan készült, mint az előző, csak épp a város, vagyis Rákosfalva felé fordulva. Szépen látszik, hogy itt is hasított tovább a bringaút. Melynek ma már nyoma sincs.

Ahogy látszik, kétszer két sávossá vált az út, és a szélesítéshez helyre volt szükség: ennek esett áldozatául a kerékpárút. Ez az út egészen a Keletig hasonló felépítésű innen, és hasonló módon kétszer egy sávos volt a hetvenes évek elejéig. Úgy tűnik, a híd alatt nem bírták átvezeteni a szélesebb utat, talán ez mentette meg a bringaút megmaradt szakaszát a pusztulástól. Igaz most a sínek túloldalán lehet tekerni itt is, de ez azért nem ugyanaz. Nem csak azért, mert hol a gyalogosokkal, hol az autósokkal kell osztozni az úton, ráadásul az úttest felesleges keresztezése után. A bonyodalmak beljebb kezdődnek.

Rákosfalva, előttünk a távolban a körvasút hídja sejlik fel, a hátunk mögött az Örs vezér tere. Az úttest mintha ugyanolyan lenne, mint a mai. Csak épp a jobboldali fasor túloldalán nem egy bringaút és egy járda van ma, hanem másik két autós sáv. Persze a legfontosabb változás: a lerombolt falu helyére azóta felhúzták a Füredi úti lakótelepet.

A HÉV túloldalán szerencsére ott a bringaút, kár hogy csak egy egész rövid szakaszon. Utána bekanyarodik a lakótelepre és teljesen felesleges kanyarokat leírva jut csak el az Örs vezér terére, hogy onnan újabb felesleges kerülőkkel juthassunk be rajta a városba.

És hogyan ment tovább egykor a bringaút?

Sajnos több képet nem találtam róla a Fortepanon, de azt beszélik, a most lecserélt Százlábú hídon is megvoltak a régi kerékpárút maradványai. Kérdés, hogy ez csak egy hídhosszúságú kerékpárutat jelentett-e, vagy folytatódott-e odáig a Cinkotán induló út.

Mivel 1960-ban az Örs vezér tere a metró kiépültéig nem volt kiemelkedő csomópont, könnyen lehet, hogy a bringaút a Keletiig tartott, ahogy a gödöllői HÉV is. Az út épp ugyanolyan kialakítású tovább is, logikus lenne azt gondolni, hogy a kerékpárút folytatódott arra is.

Ezen a képen például látszik valami az Örs vezér terén, az akkor még kétszer egysávos út mellett (nagyjából a mai metróvégállomás magasságában). Szinte biztos, hogy a bringaút az, de azért mérget nem vehetünk rá, hiszen pont a járda maradt le a fotóról, ami bizonítaná, hogy ez nem az. 

Szóval egyelőre kétségek között örlődünk amíg elő nem kerül a perdöntő bizonyíték. 

A lényeg: ha ti is ismertek képeket erről, vagy akár más régi kerékpárútról, osszátok meg velünk!