Már annyi béna bicikliútról írtunk az elmúlt hetekben Budapesttől Körmendig, Egertől Szombathelyig, hogy kifejezetten üdítőnek hatott, amikor egy kedves olvasónk azzal kezdte a levelét, hogy

Nagykálló és Biri között elkészült a bringaút. Elég jó lett, kellett is.

A képeken tényleg jónak is tűnt az út, vagyis hát igazából semmi különöset nem láttam rajta, ám ő így folytatta:

Viszont egy szakaszon fenyőket ültettek mellé. El lehet gondolkodni, hogy ha ezek megnőnek mennyire fognak belógni az útra. Ez kb. 2-300 métert érint. A többi szakaszon facsemeték vannak. Ez miért jó, nem tudom.

Először én is elszontyolodtam, mert megjelentek a lelki szemeim előtt a nagy, duci, szétterülős fenyőfatípusok, amik leginkább a 80-as években voltak divatban karácsonyfaként, de nekem valahogy soha sem tetszettek a szobákban.

Ám amikor megkérdeztem egy tájépítész barátomat, hogy problémát fog-e jelenteni ez, ő azzal nyugtatott meg, hogy:

Nem feltétlenül. A keszthelyi fenyőfasort biztos jól ismered, de Piliscsaba-Klotildligeten is van egy nagyon szép. Állnak, mint a cövek. 

Viszont egy erdőmérnök olvasónk arra figyelmeztetett, hogy ehhez azért tenni is kell:

A képen fekete (esetleg erdei) fenyő csemeték láthatók. Ezek szabad állásban, ahogy az út szélén állnak, nagy, vastag ágakat fejlesztenek, amelyek be fognak nyúlni az útra. Ugyanakkor a megoldás nagyon egyszerű, az alsó ágakat idővel le kell vágni. (Ez – ha szakszerűen csinálják – akkor nem árt a fának.) Ezek után – hosszabb távon, 50 -100 év múlva – tényleg úgy fog kinézni a fasor, mint Keszthelyen. Ők is így kezdték kb. 150 évvel ezelőtt.

Szóval úgy tűnik, meg lehet nyugodni: Biri és Nagykálló között nyugodtan lehet majd bringázni (ha mégsem, hát szóljatok, megírjuk). A fenyőfasort addig is szeressük, ha már úgyis karácsony van.