Nem is olyan rég volt egy remek összeállítás a Bicycle Dutch blogon a süllyedő oszlopokról, és hogy azokat hogyan alkalmazzák Hollandiában. A lényeg, hogy ezekkel zsákutcákká alakítják a városi mellékúthálózat elemeit, így megszűnik az átmenő forgalom. Csak az megy autóval az ilyen utcába, akinek ott van dolga.

A kerékpárok persze simán átférnek, akiknek pedig tényleg fontos, hogy áthaladhassanak rajta (mondjuk mentők vagy a városi buszok), azoknak a jeleit felismeri a bója, és magától átengedi őket.

Ebben eddig nem sok újdonság van, ilyesmivel Budapesten is találkozni, még ha nem is olyan rendszerbe szervezve, mint a hollandoknál. Ami igazán különleges volt számomra, az ez a látszólag a semmi közepére telepített példány. Egy kis forgalmú országút Hertogenbosch közelében, ahol nincs se kereszteződés, se zebra.

A felirat szerint 45 másodpercenként egyszer megy le a bója, és akkor egy autót enged át, a következőnek megint ugyanennyit kell várnia.

Értelme? Látszólag nem sok.

Valójában ugyanazt akarják elérni ezzel a süllyedő oszloppal, mint a városiakkal. Akinek sürgős dolga van, az ne erre jöjjön. Így nem fognak száguldozni erre az autók, meg úgy általában nem erre jön, akinek nem itt van dolga.

Vagyis nem fogják egérútnak használni.

Persze ez a megoldás még Hollandiában is különlegességnek számít, és azért ott is megosztja a lakosságot. De az biztos, hogy fontos próbálkozás: nem külön bringás infrastruktúrát kell kialakítani, hanem a már meglevő, jól kerékpározható utakat kell megtartani olyanoknak, amilyenek.