Miközben a világ bringasportja az ultrakönnyű és finom kidolgozású gépek vázába rejtett villanymotorokat, és akkumulátorokat keresgéli, sőt, a közelmúltban le is bukott egy női versenyző egy ilyen trükkel, egyre egyértelműbb, hogy a hobbibringások egy része számára csábító alternatíva az elektromos rásegítés. Akinek nem tökéletes a fizikuma az alpesi hágók leküzdéséhez, netán vonzzák a nem mindennapi kütyük, már most is biztosan talál használható (vagy kevésbé használható)  villanyrásegítésű kerékpárt. Íme egy újabb megoldás, egy neves kis német gyártótól, a Lightweight-től olyan minőségben, ahogy eddig nem láttuk. 

Az villanymotoros hajtásban gondolkodó bringagyártóknak pontosan ugyanazokkal a problémákkal kell megküzdeniük, mint az autóiparnak. Röviden:

• tömeg,
• hatótávolság,
• méretek,
• ár.

A legolcsóbb e-bringák ennek megfelelően egyszerre nehezek (25-30 kilogramm), nehézkesek (magas súlypont) és nem túl nagy a hatótávolságuk, mert ólomakkumulátorral szerelik fel őket.

A legfejlettebb rásegítős bringák, mint a Lightweight prototípusa jelentik a másik végpontot. Az egyedi országúti gép mindössze 12 kiló (de 11 lehet, ha a most még alumínium alkatrészeket szénszálassal váltják fel), de

és a szénszálas váz, kerékívet követő, azt részben eltakaró alagútjába építették az állórészt és annak hat tekercsét. Az így létrehozott brushless, vagyis szénkefe-nélküli villanymotor egyszerű és nagyszerű, bár nem világos, hogyan védik a nyitott rendszert a szennyeződésektől. 

A hajtási rendszer most 500 watt motorteljesítményt ígér, így akár folyamatos és önálló meghajtásra is képes lehet a bringa, de hangsúlyos szempont, hogy a Lightweight valójában rásegítős kerékpár, tehát nem gurul fel a hegytetőre, ha senki nem tekeri a pedált. A váznyakcsőbe épített vezérlés segítségével nemcsak az elektromos rásegítést szabályozhatjuk, hanem a visszatáplálás (vagyis a váz alsó csövében fekvő akkumulátor utántöltésének) és az elektromos gerjesztésből adódó motorfékhatás mértékét is.

Mindez nem varázslat, az elektromos-benzines hibridautók hajtási sémája már a kezdetek óta hasonló, guruláskor a guruláskor képződő kinetikus energiából azok is így hasznosítják és a fékezéskor keletkező erőből sem csak hőt termelnek fékeikkel, hanem a hatótávolságot növelik.

Az egyelőre ismeretlen hatótávolságú prototípust fejlesztő cég vezetője, Errhard Wisler hangsúlyozza, hogy egyáltalán nem törekedtek a technikai megoldások elrejtésére, csupán arra, hogy a végleges rendszer jól használható és hosszú életű legyen. A mostani teljesítményt azzal lehetne növelni, ha az egyedi motormegoldás két része vagyis a felni és a vázalagút közti légrést 1 milliméterre csökkentenék, ezzel növelve a mágneses gerjesztés mértékét és így a motorteljesítményt.

Az elméleti határ 1000 watt lehet, pedig már a mostani összeállításban is 100 kilométeres sebességre lehet alkalmas az egyedi Lightweight e-bringa, amelynek végsebességét a vonatkozó uniós szabályok miatt 45 kilométerre korlátozták. A végleges típus árát egyelőre nem közölte a gyártó, de a cikk szerzője emlékeztet, hogy a kis friedrichshafeni cég csupán egy pár, nem villanymotorrá alakított, teljesen szénszálas Meilenstein felniért is körülbelül 1,48 millió forintnyi eurót kér. 

A Cycling Weekly cikkének olvasásakor eszembe jutott, hogy hiába tűnt néhány éve túlfújt lufinak az elektromos hajtás a kerékpárokban, jól látható, hogy egyre több kis és nagy gyártó komolyan ráállt a villanyhajtás és rásegítés fejlesztésére. Kérdés, meddig csökkenhet a megoldás ára és mennyi lehet a cserélhetetlennek tűnő akkumulátor élettartama.

Aki az új fejlesztési irányban a bringázás lényegének megsemmisítését látja, az nyilván sosem fog majd rákapni a minden főbb kategóriában elérhető e-megoldásokra, viszont meglehet, hogy sokan azért kezdenek majd el tekerni, mert tudják, van megoldás, a leküzdhetetlen emelkedőkön, akár néhány gombnyomással, környezetszennyezés nélkül.