Bár a tapasztalataim szerint sok minden javult az elmúlt években nálunk is, azért Magyarországon még mindig arról megy a vita, hogy egyáltalán lehet-e bringát szállítani vonaton. Ehhez képest máshol az a kérdés, hogy kelljen-e fizetni külön a kerékpárért. Sőt, Dániában meg is válaszolták a kérdést: ne. Hogy mi lett az eredménye, arról a listájáról ismert Copenhagenize blog írt egy nagyon tanulságos összefoglalót.

2010-ig Dániában is fizetni kellett a kerékpárszállításért, akkor azonban bevezették az ingyenességet. Bár benne volt a kalapban, hogy kitör a káosz, kevesebb ember fog felférni a vonatokra, és aki felfér, annak sem lesz túl sok öröme az egészben, szóval hogy elmegy az utasok kedve a vonatozástól, ám épp az ellenkezője történt. 

Az egyik fővárosba vezető helyi érdekű vonalat vizsgálták, amely Európa egyik leghosszabb ilyen járata, és arra jutottak, hogy nemcsak a kerékpárszállítások száma nőtt a négyszeresére, de húsz százalékkal több lett az utas is. Tíz százalékuk amúgy már bringát is visz magával.

Persze a kerékpárok több helyet foglalnak el, amit azzal oldottak meg, hogy az ülések egy részét felhajthatóra cserélték, és több állóhelyet alakítottak ki (ne feledjük, egy munkába járó, ingázó járatról van szó). Így összességében több ember fér el a vonaton. Az már csak hab a tortán, hogy pumpákat is elhelyeztek az állomásokon. 

Ami a pénzügyi részét illeti, nem lett kevesebb a bevétel, a több utas ugyanis többet fizet. A társadalmi haszna (ami persze ugyanúgy kifejezhető pénzben is) még nagyobb: többen ingáznak tömegközlekedéssel autó helyett, és azután többen is kerékpároznak a városban.

Érdekel a bringás közlekedésfejlesztés? Kövesd a Kerékagyat a Facebookon!