120 éves amerikai bringája is van a perkátai gyűjtőnek
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rajcsányi László sajátos hobbival tölti nyugdíjas éveit: tematikus kiállításokat gondoz a családi háza udvaráról nyíló épületben. Perkáta egy csendes utcájában az ország talán legérdekesebb biciklis magángyűjteményét hozta össze az egykor aktív motoros. Fotóriport.
A gyűjtemény gazdája, Rajcsányi László. Élete első kerékpárja egy bérmálásra kapott Kühne volt, amit az első adódó lehetőségkor elcserélt egy Sachs kismotorra. A száz köbcentis Sachs-ot egy hétig hajtotta még a hatvanas években, majd amikor először nem indult, megszabadult tőle. Azóta is a cikolai tó alján fekszik. A motoros vonzalom ettől függetlenül megmaradt, sőt, a nyugdíjas évekig teljesen kiszorította a biciklit László életéből. (Fotó:
Molnár Zsolt / Index)
Szigorúan nézve ez inkább az egy teremmel arrébb található kismotor-gyűjteményhez tartozik, de a biciklik között áll a Dongó, amivel minden elindult. László 2007-es nyugdíjazásakor kapta családjától ezt az 1944-es Dörkopp kerékpárra épült kismotort. Ugyanekkor kapott néhai munkahelyétől egy Danuviát, a hirtelen jött két motorral pedig megszületett az elhatározás, hogy magyar motorok gyűjtésével töltse nyugdíjas éveit. (Fotó:
Molnár Zsolt / Index)
A biciklis gyűjtemény java egy Németországban élő magyar gyűjtőtől, Ruppert Lászlótól érkezett Perkátára, aki szerette volna Magyarországon tudni - sok egyéb mellett - az általa összegyűjtött kerékpárokat. Mint mondta, biciklije sok van, egészsége már kevés, és meggyőzte Rajcsányi urat, hogy vegye motorjai és saját bringái mellé az ő biciklijeit is. Szerencséjére a családi ház mögötti épületekben erre is volt hely. A huszadik század bicikligyártását feldolgozó gyűjtemény is egy eredetileg nutriaólnak emelt épületben áll. A mocsári hódot Lászlóék a bundájáért tartották, mint egy időben sokan a környéken. Az állat a betonon kívül mindent megevett, innen a 110 beépített négyzetméter, ami ma kiváló teret ad László kis tematikus tárlatainak. (Fotó:
Molnár Zsolt / Index)
A főként ötvenes és hatvanas években készült német biciklikből álló gyűjtemény legnagyobb kakukktojása ez az 1896-os amerikai Greyhound. Az idén 120 éves bringa is László németországi segítőjén keresztül került Perkátára, eredeti táblája segített Lászlónak visszanyomozni az Európában ismeretlen modell történetét. Mint kiderült, egy skót eredetű chicagói kereskedőcsalád után kapta a nevét, akik az 1800-as évek közepén, a nyugati-parti aranyláz idején gazdagodtak meg a keletről nyugatra tartó utazókból. Idővel egymás után vásároltak érdekeltségeket az iparban is, így lett sok más mellett saját kerékpármárkájuk. (Fotó:
Molnár Zsolt / Index)
A három évszázadot látott Greyhoundot az utolsó csavarig restaurálták. A váz, a lánc és a nyereg még eredeti, de mikor Lászlóhoz került, a bicikli tele volt idegen alkatrészekkel. Ezeket a neten talált szűkös információk alapján pótolta korhű elemekkel. A fakerekek meglepő módon szintén eredetiek, sőt, még az eredeti íves fa sárvédő is megvan hozzá, bár azt megviselte az idő, így a kiállított biciklin már László által, bükkfából hajlítottakat látni. (Fotó:
Molnár Zsolt / Index)
A terem egyik tematikus sarka biciklilámpáknak. A képen élesben egy petróleumlámpa fényt szóró lencséjével. Egy ennél korábbi időszak volt a gyertyás lámpák kora. Azt követte az olajlámpáké, majd a húszas évektől jöttek a karbidlámpák. Utat megvilágítani ezekből egyik sem volt alkalmas, lényegében csak arra voltak jók, hogy lássák a bicikliseket. (Fotó:
Molnár Zsolt / Index)
Ez itt a 120 éves Greyhound lámpája, egy viaszgyertyás megoldás. Egy a korról szintén sokat eláruló elem kicsit feljebb a lábtartó. Akkoriban még bőven a direkt hajtás ment, szabadonfutó híján egy ma már komikusnak tűnő módon folyt a biciklizés: behajtás, majd lábemelés a forgó pedálok elől. (Fotó:
Molnár Zsolt / Index)
A pedálos gyerekjátékok piacán ma is aktív Ferbedo háromkerekűje a harmincas évekből. László azt mondja, a tárolási kultúra lehet az oka, hogy Németországból ilyen jó állapotban kerülnek elő régiségek. Az 1898-ban alapított fürthi cég két világháború között gyártott játéka is valószínű egy száraz padlásnak köszönheti, hogy elég volt neki egy takarítás a képen látható állapothoz. (Fotó:
Molnár Zsolt / Index)
Ennek a szintén harmincas évekből származó magyar háromkerekűnek már volt baja a rozsdával. Ez a Ferbedóétól homlokegyenest eltérő logika szerint készült Horthy-korszakbeli gyerekjáték egyébiránt az Ikarusz államosítás előtti elődjének, az Uri Testvérek Autókarosszéria Gyárának terméke. (Fotó:
Molnár Zsolt / Index)
Az első kerékpár a perkátai magángyűjteményben valójában ez a Puch volt. László már aktívan gondozta kismotor-gyűjteményét, amikor egy beszerzőúton a veterán motorok mellé megkapta ezt a harmincas évekből származó Puchot annak eredeti tartozékaival rozsdakupacként. Lászlót kezdetben nem foglalkoztatta a biciklis téma, de idővel kiművelte magát, és igyekszik a lehető legeredetibb állapotra hozni a hozzá került ritkaságokat. (Fotó:
Molnár Zsolt / Index)
Német biciklik sora a teremben. Van még sok más európai gyártmány, valamint az amerikai mellett még szovjet és indiai kerékpárt is látni. A gyártó ország talán mindegy is, László szerint általánosan elmondható, hogy nagyjából a hatvanas évekig még "adtak magukra a gyártók", aztán kiveszett az egyediség. Addig mindenki legyártott mindent magának, ezért is annyira érdekesek az apró részleteken felbukkanó márkajelzések, finom sajátosságok. (Fotó:
Molnár Zsolt / Index)
Talán az orrdíszeken a legszembetűnőbb a László által is emlegetett korszellem. A Victoria erre szemléletes példa. Ez itt egy 1951-es példány részlete. A gyűjteményben van még két Victoria: az 1962-esen már lényegesen szegényesebbek az egyedi stíluselemek, az 1985-ösön pedig egy embléma kivételével csak matricák hirdetik a hovatartozást. (Fotó:
Molnár Zsolt / Index)
A gyűjteményből természetesen nem hiányozhat a velocipéd. Nem csak felépítése miatt, de korával is kilóg a gyűjteményből, az 1861-es mintára készült replika ugyanis idei gyártmány. Rideg Krisztián kalocsai velocipédes készítette. (Fotó:
Molnár Zsolt / Index)
Bár az utókor hajlamos a múlt mindennapi kerékpárjaként gondolni a velocipédre, ez a fajta bicikli használata sosem volt általános, sőt, ez egy kifejezetten versenysportos vadhajtása volt a műfaj történelmének. A magasan és kritikus helyen lévő súlypont miatt egy folyamatos játék az egyensúllyal, már ezért is nagyon jó állóképesség kell hozzá - nem beszélve az áttétel nélküli hajtásról. (Fotó:
Molnár Zsolt / Index)
A gyűjtemény gerincét ajándékozó Ruppert László saját tervezésű kerékpárja. A stílusában a 20-as és 30-as évekből sokat merítő biciklit László középső fiának, Richardnak készítette. Innen a neve: Richard modell. (Fotó:
Molnár Zsolt / Index)
Látszólag hasonló, ám részleteiben nagyon eltérő biciklik sora. Az országban egyedülálló magángyűjtemény nyitva áll az érdeklődök előtt, Rajcsányi László bárkit szívesen végigvezet köztük, ahogy a helytörténeti tárgyait és rádiótechnikai tárgyait feldolgozó termekben is. És persze a fantasztikus állapotra restaurált kismotorjairól is szívesen mesél a látogatóknak Perkátán. (Fotó:
Molnár Zsolt / Index)
Még többet olvasnál régi bringákról? Kövesd a Kerékagyat a Facebookon!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
