A városi kerékpározásban két fő stratégia létezik: az egyik, hogy mindig minden szabályt betartunk, így sosem tekerünk át a piroson. Aki ezt választja, rengeteget fog értelmetlenül várakozni az autóút-kerékpárút kereszteződésekben, mert több helyen nem a bringásoknak kedvez a lámpák hangolása. A másik stratégia a napi gyakorlat: sokan lerövidítik a várakozási időt, nem várják meg a lámpaváltást, inkább továbbtekernek, ha tiszta a terep. A hollandok köztes megoldása mindkét félnek jó lehet. 

Rotterdam városvezetése két éve úgy döntött, újfajta közlekedési lámpákkal rövidíti le a bringások várakozási idejét, ezért esőérzékelőkkel egészítette ki a már azelőtt is bringaérzékelős lámpákat a Boezemlaan és a Bosdreef utcák találkozásánál.

A rendszer itt már régebb óta indukciós elven működött, vagyis ha a csomóponthoz érkezett egy vagy több kerékpáros, lerövidítette a váltási ciklusokat, viszont amikor nem tekert arra senki, nem szakította meg a keresztező autóforgalmat. A rendszert bemutató tévériport holland nyelvű, de jól szemlélteti a csodalámpa működését.

A továbbfejlesztett lámpa külön figyelembe veszi a csapadékos időt, így amikor esik, még kevesebbet kell várakoznia a bringásoknak. Most, a korábbi több perces várakozás negyven másodperccel rövidült. Az egyelőre csupán kísérleti lámparendszer nem mindig érzékeli az alumínium vázas bringákat, amit a fejlesztők rendszeres karbantartással és pontosabb szenzorbeállításokkal akarnak kiküszöbölni.

Ha a bringás barát közlekedési lámpa beválik, más kereszteződésekben is elterjedhet, így fokozva a rotterdamiak és hasonló kísérleteket végző más, holland városok, például Groningen és Sittard lakóinak bringázási kedvét. 

Dániában és Hollandiában egyre több az oylan jelzőlámpás fejlesztés, amelyik a kerékpárosoknak kedvez. 

Forrás: Magyar Kerékpárosklub.