A Róbert Károly körúti bicikliút a második legjobb fejlesztési ötlet, ami budapesti biciklisekkel történhet. A legjobb persze a Nagykörút lenne, ahol a városi biciklisek többsége közlekedik, de ez egyelőre várat magára.

Mindenesetre óriás lelkesedéssel hajtottunk rá a Hungária gyűrű északi végénél elkészült bicikliútra. Izgalmunk érthető volt, hiszen ez az útvonal, amelyen gyorsan át lehet szelni a várost. Már annak a biciklisnek, akit eddig nem zavart, hogy egy éjjel-nappal forgalmas, háromsávos autópályán kell tekernie, kamionokkal, teherautókkal, és idegesen előzgető autókkal versenyezve. Eddig tehát ez a logikus útvonal aláaknázott terepnek számított a legtöbb biciklista számára.

A helyzetet most viszont alapvetően rendezte át, hogy a Hungária felújításával párhuzamosan bicikliutat is kialakítottak, hogy a biciklisek biztonságosan juthassanak el... Nos, ezt a mondatot nem tudjuk befejezni. Hiába jártuk végig az elkészült, nem is rövid szakaszt, nem jöttünk rá, honnan hova szerették volna eljuttatni a bicikliseket a tervezők. A furcsa helyzet azért alakulhatott ki, mert a bicikliutat vélhetően nem kerékpárosok, hanem autós közlekedésben iskolázott mérnökök tervezték.

Számukra fogalmazzuk meg autós példával, milyennek is tűnik a sok munkával elkészült fejlesztés a célközönség szemszögéből.

És most nézzük a projektet részleteiben. Az, hogy a bicikliutat autósok tervezték, már a legelején egyértelművé vált.

Az autós mérnök nyilvánvalóan látott már biciklistát: kinézett kocsija ablakán, és ott döcögött mellette, akadályozva őt a zavartalan autózásban. A látvány hatására megfogalmazódott benne, hogy a biciklistának elkülönült útra van szüksége, mert akkor nem lesz szem előtt. Ez az elkülönítés már rég meghaladott technológia: sokkal jobb, ha elkülönített út helyett  biciklisek számára készült sávban lehet tekerni, mert így a kereszteződésekben nem kerül váratlanul egymás elé a biciklista és az autós. Rengeteg baleset oka ez a nem hozzáértők számára jónak tűnő, de inkább veszélyes megoldás.

Az autós mérnök a tervezéshez kerülve arra már nem is gondolt, hogy a biciklista nem öncélúan, szórakozásból teker, hanem mert el szeretne jutni egyik helyről a másikra. Közlekedik. Ehhez pedig összefüggő úthálózatra van szüksége.

A mérnök nevet: biciklisek a gyalogosok ellen

Az új bicikliút ezen koncepcionális hiányossága már az Árpád hídnál kiderült. A már korábban létező bicikliút ugyanis a híd északi oldalán vezet. A biciklis a járdán (amiről nonszensz módon letiltották a gyalogosokat) átgurul Pestre, átvezetik a felüljáró alatt, majd eltűnnek a jelzések, és a kerékpáros egy forgalmas járdán találja magát.

Nincs tábla, amely jelezné, hogy valahol a közelben biztonságosan folytathatná útját. A várost mélységében ismerő ember kell ahhoz, hogy átkeljünk a Róbert Károly körút túloldalára, ahol még mindig nincs jele bicikliútnak. Ott tekerni kell egy sarkot az autók közt, hogy váratlanul rábukkanjunk a kerékpáros sztrádánkra.

Ugyanez visszafelé is igaz. A Pestről érkezőket semmi nem igazítja útba, hogy ha tovább akarna haladni Budára, keljen át valahogy a kétszer négy sávon, és keresse meg a Duna felé vezető kerékpárutat.

A Pest mélységeibe futó bicikliút az első métereken egyébként igyekszik a legrosszabb arcát mutatni az ártatlan biciklistának.

A tervezőmérnökök az első sarkon egymásra szabadították a bicikliseket és gyalogosokat: az út felé eső sávban adtak helyet a gyalogosoknak, befelé pedig a kerékpárosoknak. Majd 10 méterrel arrébb a gyalogosforgalom hirtelen a biciklisáv másik oldalán folytatódik, anélkül, hogy erre bármilyen jelzés utalna.

A forgalmas kereszteződésnél kialakított konfliktuszónával vélhetően az volt a budapesti városfejlesztők célja, hogy megfelelő adrenalinszintre juttassák a gyalogosokat és biciklistákat, akik ezután frissebben vesznek részt a közlekedésben. A tökéletes hatást az biztosítja, hogy egyik fél se tehessen a kavarodásról, de mindketten dühösek legyenek, persze nem a hülye helyzetet kialakító városvezetőkre, hanem egymásra.

Álomszerű suhanás

A baljós felvezető után azonban meglepetés vár a kerékpárosra. A bicikliút váratlanul olyan pedáns stílusra vált, mintha egy holland bicikliútépítő reklámja lenne. Az utat nem a magyar EU-pénzt lenyúlók kedvenc anyagával, térkővel borították, hanem sima aszfalttal, amin kényelmes a gurulás. Szintben választották el a gyalogos és biciklis részt, így kisebb az esélye annak, hogy a résztvevők egymás térfelére tévednek. Az autós kereszteződéseknél külön kerékpáros lámpákat helyeztek el, az úttesten pedig piros felfestés figyelmeztet a veszélyre. A fontosabb csomópontokba még kerékpártárolókat is felszereltek.

Hasznos ötlet az autóút mellé rakott kerítés is, mivel így lehetetlen a bicikliútra parkolni. A kerítés haszna rögtön az átadás után nyilvánvalóvá vált: a korlát nélküli szakaszra egyből ráállt egy pénzszállító autó.

Az új út problémái mind összefüggenek a legfontosabb fejlesztési elvvel:

A Lehel úti kereszteződés Kika felőli oldalán a bicikliút közepére helyezett vastag oszlop például fontos evolúciós tényező lesz a jövőben. A villanyoszlop nem csak komoly akadályt jelent, de kitakarja az autókat a kereszteződés felé tekerők elől. Az úttestről érkező kerékpárosok pedig siettükben találkozhatnak szembe guruló társaikkal, frontális karambolokkal szórakoztatva a pirosnál várakozó úrvezetőket.

A kereszteződés Domus felőli sarka szintén veszélyforrás, hiszen a kanyarodó autók elcsaphatják a takarásból érkező bringásokat. Jó megoldás viszont, hogy a bicikliseket ívvel vezetik rá az útra, így legalább kisebb sebességgel fordulnak a kanyarodó autók elé.

A tervezőkről annyi elmondható, hogy egyszer már biztosan utaztak tömegközlekedési eszközzel, így az út egyik buszmegállóját megfelelően alakították ki. A bútoráruház előtti buszmegálló előtt ívben vitték el a bicikliutat, hogy szélesebb hely legyen a várakozáshoz. Ami mellett piros felfestés is figyelmeztet a kerékpárosok érkezésére.

A következő megállónál azonban már elfogyott a lelkesedés: a megálló itt már keskeny, így a várakozók a bicikliúton állva várhatnak a buszukra.

Az út fő veszélyzónája a Vágány utcai lehajtó, ahol az autók 50-60-nal érkeznek a kanyarhoz, hogy ott váratlanul biciklisekkel találják magukat szemközt. Hiába festettek a biciklisek elé elsőbbségadás kötelező jelet, és kaptak gyalogosátkelésre figyelmeztető táblát az autósok, ez inkább csak a tervezők alibije. Az autók nem látják a kerékpárúton érkezőket. A bicikliseknek pedig a váll felett hátrasandítva kellene figyelniük, hogy melyik autó kanyarodik le nagy sebességgel.

A bicikliútról a legtöbbet azonban a slusszpoén mondja el.

Üdvözöljük a semmiben

A Hungária körúti bicikliút a felüljárónál nem követi az autókat, hanem egyenesen halad tovább, hogy a felüljáró alatt egy betonfalban végződjön. Innentől két tábla szolgál az elbizonytalanodott biciklis eligazítására. Az egyik a Városliget, a másik Újpest felé mutat, mintha Budapest itt érne véget, és szó sem lett volna arról, hogy a bicikliút a Hungária gyűrűn segítené a kerékpárosokat. (Az Árpád hídtól egyébként is létezik rövidebb, praktikusabb út a Városligetbe és Újpestre is.)

A Hungária körút irányába láthatóan még szándék sem volt tovább vezetni a bicikliseket. A betonfalat nem fogják áttörni, a mögötte futó vasutat nem fogják elterelni a bringások kedvéért. A betonfalnál toporgó biciklista számára itt lesz egyértelmű a budapesti kerékpáros fejlesztés vezérelve: a biciklis infrastruktúra pont addig terjeszkedhet, amíg egy millimétert sem kell változtatni miatta az autós közlekedési renden.