Az Őrségben járva könnyen biciklishordákba ütközhetünk, a dél-vasi régió eléggé ráhajtott a kerékpáros turizmusra. A szép táj, a kevés autó és az egész jól kiépített infrastruktúra éppen elég indok lehet, hogy bárki nyeregbe pattanjon itt. A Mi Vidékünk Vas megyét járó részéből sem maradhatott ki egy őrségi bringatúra.

Amikor tanácsot kértem, hogy milyen útvonalat akarok bejárni, ha az Őrség legjavát akarom biciklis szempontból, és egy fél napom van rá, akkor azt a választ kaptam, hogy az Őrség 6-os való nekem. Már az furcsa volt, hogy így számokkal emlegetnek útvonalakat, de aztán kiderült, elég jól kitalált rendszere és jelölése van az itteni túráknak. Persze mi magunk is kitalálhatunk utakat, de rá is bökhetünk egy már létezőre. A neten is megtalálni a legfontosabb infókat, de az Őrségben, offline is szembe jönnek velünk az egész rendszert bemutató ábrák.

Az egyik őrségi honlapon azt írják, tegyük le a kocsit, és utána váltsunk bringára a térség központjának számító Őriszentpéteren. Ez a mondat elég jól rávilágított arra, hogy mással a megközelítés elég nehézkes. Ha Budapestről próbál meg valaki vonattal lejutni, minimum 5-6 órával kell számolnia. Én az Őrség északi határán lévő Szentgotthárdot céloztam be, bringaszállítással oda is közel 6 óra az út vonattal. Bicaj nélkül három és fél óra alatt megvan.

A szombathelyi átszállásnál egyből feltűnt, hogy bringásbarát az állomás, az aluljáróknál elég széles rámpákat építettek ki, nem kis vályúkban kell szerencsétlenkedve tolni a biciklit. Utána a GySEV-vonaton is egész kulturált bringatárolási megoldásokkal találkoztam. Ezek a túrázókat segíthetik.

Őriszentpéteren több helyen is lehet bringát bérelni, de az Őrség többi településén azért kutatni kell utánuk. Szentgotthárdon is lehet biciklit kölcsönözni az egyik szállodában – nem csak a vendégeknek –, de nem túl olcsón. Több helyen elektromos biciklit is lehet szerezni, így a nem túl gyakorlott bringások nekiugorhatnak a hullámos terepnek.

Szentgotthárd nincs rajta az Őrség 6-oson, de ettől függetlenül sok bringás megy át rajta, Szlovénia és Ausztria felől is érkeznek. Ha kelet felé haladunk a főúton, néhány kilométer után jobbra kell letérnünk, nem nagyon tudunk téveszteni, mert az elágazás már a bicikliseknek is ki van táblázva. A máriaújfalui településrészen gokartpályán érezhetjük magunkat, annyira kanyargós az út, majd jön egy kis hegymenet. Pár perc után elérhetjük a Hársas tavat, ami a túra egyik legmeghittebb és legszebb állomása. Én május elején jártam a Hársas-patak elrekesztéséből létrejövő tónál, ami a partján lévő fenyves és egy-két elszórt faház (biztos még ki nem nyitott lángosos) miatt egy kicsit skandináv hangulatot is árasztott. Nyáron elvileg fürdeni is lehet a vízben, de bármikor jó megpihenni a tó mellett, nyugi van, jó levegő, pikinikezni is simán lehet. A tó mellett vezetett földúton is végig lehet tekerni, de a végén ne hagyjuk magunkat megvezetni, egy éles bal kanyarral kell visszatérni az Őrség 6-osra. 

A Farkasfa felé vezető úton elég jó kondira van szükség, meredeken és elég hosszan emelkedik az út, mindezért a tökéletes erdőcsend – ami májusban élénk madárcsicsergést jelent – kárpótolhat. Nem sok minden zavar be,

Egy kisebb lejtmenet után jön Szentgotthárd-Farkasfa, ami nekem a rádiós időjárás-jelentésekből volt beakadva, a kis faluról viszont már azt is tudom, hogy meteorológia állomása mellett egy rohadt kemény emelkedője is van. 

Az erdős rész még tart néhány kilométerig, de Szalafőnél már megváltozik a táj, feltárul az Őrség végeláthatatlan legelőivel, szerekre szabdalt településeivel. Hosszú emelkedők már nincsenek, de folyamatos a szintezés, rövid, meredek emelkedők és lejtők váltják egymást. A falvakban nem túl hivalkodóan már néhány helyi termelő reklámozza magát, sajtot, mézet, egyéb élelmiszert lehet beszerezni. Az egyik kis tábla csábításának engedve le is tértem az útról, de látszik, hogy nincs szezon, hiába akartam valami helyi élelmiszert beszerezni, hétköznap nem volt nyitva a boltocska.

Szalafőnél letérhetünk megnézni a pityerszeri múzeumfalut, ahol az őrségi népi építészet emlékeit gyűjtötték össze, de az Őrség 6-os Őriszentpéter felé folytatódik. A gyalogos és kerékpáros utak is elég szépen kitáblázottak, akár kombinálhatjuk is a két formát, bár kiépített nagy kerékpártárolókat nem láttam.

Őriszentpéter az Őrség közepe, itt fut össze a legtöbb bringaút is, én is több csoport bringással találkoztam, aki több napra tervez, valószínűleg itt kap legkönnyebben szálláshelyet vagy talál magának frissítőpontot, éttermet. Lehet Szlovénia felé tartani, a Belső-Őrség kulturális látnivalóit felkutatni, vagy éppen kis tavakat felfűző túrát vállalni, és ez csak néhány a lehetőségek közül

A 6-os túraút Kondorfa felé visz, megint megküzdök egy meredek emelkedővel (a túrautaknál egyébként nagyon előrelátóan kiírják, hány minimum 10%-os lejtőt vagy emelkedőt tartalmaz), utána megint nyílt térszín jön. Egy tanösvényt is követhetünk, az út mellett több tájékoztató tábla van, amiről megtudhatjuk, hogyan kell kaszálni, ha költ a haris, vagy hogy foglalták vissza a legelőket a gazdálkodók. 

Kondorfa után nagyjából három kilométerre egy éles kanyarból balra letérve egy erdei úton juthatunk vissza a Hársas tóhoz, vagy az aszfalton maradva begurulhatunk Csörötnekre is. Én is ezt választottam, így a vadul kanyargó Rábát is megnézhettem. Szentgotthárdig innen már nem olyan izgalmas az út, de lehet még egy kanyart tenni a Hársas tóhoz.

Az Őrség 6-os tényleg látványos, a táj magával ragadó, de gasztróval és múzeumjárással is könnyen kibővíthető a túraútvonal. Az emelkedők miatt inkább az edzettebbeknek ajánlanám a szentgotthárdi hurokkal kibővített bő 40 kilométeres etapot.