Orbán Viktor miniszterelnök elutazott egy nagyon kicsi, mindössze 4 ezer négyzetkilométeres, 500 ezres afrikai miniállamba. Elsőre nem tűnik egy lényeges és releváns hivatalos útnak. Talán másodikra sem, ráadásul ez az út valójában eredetileg Angolát célozta meg. Ám a mögöttes cél, az öt államból álló „portugál” Afrika magyar meghódítása tartalmaz racionális elemeket.
Orbán Viktor Praiában, a Zöld-Foki Köztársaság alig 120 ezres fővárosában tárgyal. De vajon miért utazott el a magyar miniszterelnök, egy Magyarországhoz képest alig huszadakkora országba, amelynek kicsi szigetei együttesen is csak 4 ezer négyzetkilométert tesznek ki, és amelynek összesen is csak félmillió lakosa van?
Az első találgatások aligha sejtetnek túl komoly indokot:
Az általunk elért diplomaták szerint valójában ennél sokkal régebbi, tudatosabb és stratégiai elképzeléssel vannak a magyar diplomáciának a térségben. És bár a miniszterelnöki út némileg gellert kapott, a mögötte álló elképzelésben lehet ráció.
Mint többen elmesélték, Orbán Viktor már a szokásos éves nagyköveti értekezleten az összes nagykövettel ismertette a Zöld-Foki Köztársasággal való kapcsolatfelvétel tervét. Ezen a fórumon gyakorlatilag a miniszterelnök olyasmi érveket hozott fel, mint amelyek most Orbán Viktor miniszterelnök és Szijjártó Péter külügyminiszter hivatalos útján is elhangoztak.
Vagyis Afrikában adott egy 80 százalékban keresztény kis állam, érdemes velük egyeztetni, keressük meg a közös értékeket és kutassuk fel, hogy az első kapcsolatfelvételen túl milyen üzleti lehetőségek építhetőek ki.
„Úgyis jönnek az európai választások, az ellenfeleink azt mondogatják, hogy az csak duma, hogy Magyarország a kereszténység globális védelmezője, semmiképpen nem árt, ha bemutatjuk, hogy a sikeres külpolitikánknak afrikai államokban is van kapcsolatrendszere.”
Ebben a megközelítésben természetesen elég erős a láttatás, a kampányjelleg, de az afrikai diplomácia ismerői szerint maga a „zöld-foki megjelenés” túlmutat ezen.
A magyar diplomácia ugyanis külön térségként azonosította a földrajzilag nem is összefüggő, de kulturálisan rokonságot mutató „portugál Afrikát”, vagyis a Zöld-Foki Köztársaságot, Angolát, Mozambikot, Bissau-Guineát és São Tomé és Príncipe-t.
Orbán Viktor munkacsapata ezzel a közösséggel igyekszik kapcsolatot építeni, és a terv az volt, hogy elutazik Angolába, ahol az öt országból egyedüliként Magyarországnak nagykövetsége is van.
A magyar külpolitikai terv az, hogy ezzel a térséggel intenzív gazdasági kapcsolatokat építünk.
Az eredeti elképzelés szerint Orbán Angolába ment volna, vagyis egy luandai hivatalos út volt a cél, amelynek során Orbán csak megállt volna Praiában. Amikor azonban az angolai utat a meghívók lemondták, dönteni kellett, és végül a köztes megállónak szánt Zöld-Foki Köztársaság lett az út deklarált célja.
Ezzel az országgal Magyarországnak eddig csak speciális diplomáciai kapcsolata volt. A Zöld-Foki Köztársaság sokáig a moszkvai nagykövetségéről látta el a magyar relációt is, kvázi együtt kezelte a volt szocialista blokkot. Aztán kicsit jobban megteltek élettel a kapcsolatok, mert a kis állam Bécsben is nagykövetséget nyitott, de sajnos ezt pár év múlva bezárta.
Magyarország eközben a lisszaboni nagykövetséghez sorolta a Zöld-Foki Köztársaságot. Ezzel nem állt egyedül az európai országok közül többen is így jártak el, míg mások, akiknek volt a közeli Dakarban (Szenegál) nagykövetsége, ők jellemzően onnan fedték le a kis országot. De nekünk ott sem volt követségünk.
Az utóbbi időben azonban megélénkült a közeledés, többen is próbálták előkészíteni a legfelsőbb szintű kapcsolatfelvételt. Magyarországnak már régebb óta volt kint tiszteletbeli konzulja, úgy tudjuk Fortes Zsuzsa a helyi férje miatt él már régóta Praiában.
Hamarosan a Zöld-Foki Köztársaságnak is lesz tiszteletbeli konzulja Budapesten, állítólag jelenleg is Praiában tartózkodik az a Vándor Péter, aki korábban a FAO (az ENSZ élelmezésügyi szervezetének) az igazgatója volt, és már nagyjából elvégezte a tiszteletbeli konzulsághoz szükséges papírmunkát.
Az általunk elért diplomaták szerint a közös migrációs alapelvek egy az itthoni propagandacélok miatt jól hangzó szlogen, de semmi tartalma nincsen.
Egyedül az az állítás igaz, hogy a Zöld-Foki Köztársaság nem bocsát ki menekülteket. Ebből a viszonylag gazdag és nagyon demokratikus országból a legtöbben szabadon eljutnak Portugáliába, vagy az Egyesült Államokba tanulni vagy dolgozni. Sőt, ma több zöld-foki identitású ember él az Egyesült Államokban, mint magában az anyaországban, de sokan élnek Portugáliában, Angolában, vagy Brazíliában.
Éppen ezért az idegenforgalom mellett a külföldre szakadtak hazautalásaiból is nagyon nagy a szigetek bevétele. Azt hallottuk, hogy miközben Afrika jelentős részében, elsősorban a keleti parton alig jellemző az államokhoz kötődő nemzeti identitás, jellemzőbb a törzsi, vagy a vallási, éppen a „portugál” Afrikában ez fontos. Ami pedig a migráció irányát illeti, a kis országban befogadás sincs, a legnagyobb kisebbség, a kínai.
A Zöld-Foki Köztársaság amúgy rendezett, biztonságos ország. Egyes kimutatások szerint sajtója, vagy a kétpártrendszerre alapozott politikai berendezkedése alapján egész Afrika legdemokratikusabb állama. Az ilyen ranglistákon rendre Mauritius-szal, Botswanával és Dél-Afrikával szokott versenyezni. De most, különösen az utóbbi nagyon lemaradt, miután sötét korrupciós ügyek szakadtak az országra.
Mint a „portugál Afrika” projekt egy lelkes híve elmondta, az érintett öt állam közül a Zöld-Foki Köztársaság van Európához földrajzilag, gazdaságilag és kulturálisan is a legközelebb. Azzal, hogy tavalyelőtt megnyitottuk Magyarország luandai nagykövetségét, helyesen lőttük be a súlyokat, Angola a legfontosabb, de Praiában Magyarországnak könnyebb dolga lesz.
A kapcsolatfelvétel valós céljai elsősorban gazdaságiak. Magyarország ezekkel az utakkal megvetheti a lábát az országban, talán a térségben is, és bár a cél valójában a tudásintenzív magyar hozzáadott érték (gépipar, vízgazdálkodás, élelmiszeripar) exportja a térségbe, jó ötlet, hogy ezen az úton még nem ment üzletre éhes vállalati vezetők tömege a miniszterelnökkel. De vajon mennyire lehet egy ilyen úttal gazdasági kapcsolatokat megalapozni?
Segélyhitelt mi is adhatunk, ami egy gesztus, egy jelkép, de ne legyen illúziónk, Portugália nagyságrendekkel nagyobb programokat szervez. A britek és a kínaiak is már megérkeztek, előbbiek az idegenforgalomban (az ország nagyon izgalmas és változatos, van itt strand, vulkán, hegyek, völgyek, száraz területek), utóbbiak a szolgáltatásokban erősek.
- mesélte egy diplomata.
Mit kereshet a magyar tudás a térségben? Ötletek vannak és egyedi sikertörténetről is hallottunk már. Praia például nagyon fontos légikikötő, az orosz Aeroflot például rendszeresen úgy repül Moszkvából Dél-Amerikába, hogy Máltában és/vagy a Zöld-Foki Szigeteken áll meg. Mint hallottuk, a légi irányítást évtizedekig egy magyar házaspár szervezte.
Most a látogatáson Orbán Viktor elmondta, megállapodtak, hogy 35 millió euróból (11 milliárd forint) létrehoztak egy kötött segélyhitel-programot, amit a Zöld-foki Köztársaság mezőgazdaságának, vízgazdálkodásának fejlesztésére fordítanak. Egy 15 millió eurós magánhitel lehetőségét is megnyitották, hogy a két ország vegyesvállalatokat hozhasson létre. A Zöld-foki Köztársasággal kötött megállapodás keretében pedig tíz ösztöndíjas diák is Magyarországra jöhet.
(Borítókép: A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor miniszterelnök (b) sajtótájékoztatója Ulisses Correia e Silvával, a Zöld-foki Köztársaság miniszterelnökével Praiában 2019. március 28-án. Fotó: Szecsődi Balázs / MTI)