Miután ma másokkal együtt Bugár Béla, a párt volt elnöke is kilépett a Magyar Koalíció Pártja (MKP) parlamenti frakciójából, jelentősen megnőtt a valószínűsége, hogy kétpólusúvá váljon a szlovákiai magyarság politikai képviselete. Erről egyelőre csak a politikai elemzők és csak elvi lehetőségként beszélnek, de a fejlemények határozottan ebbe az irányba mutatnak.

Pár napja Simon Zsolt volt agrárminiszter ült ki a frakcióból, és a hétvégi lévai pártkonferencián többen a pártból is távoztak. Bugárék egyelőre lebegtetik a döntésüket, mondván, ha május közepéig változik a Csáky Pál-féle pártvezetés stílusa, esetleg visszatérnek az MKP képviselőcsoportjába. Ez azonban nem látszik túl valószínűnek.

A némileg zsarolásszerű lépés elvileg valóban irányulhatna a párton belüli változások kicsikarására. Az MKP belső konfliktusai azonban régiek és igen mélyek, és roppant kicsi az esély, hogy pont most alakulna ki egy belső megegyezés.

A párt 1994-ben jött létre három nemzetiségi párt (Együttélés Politikai Mozgalom, Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, Magyar Polgári Párt) koalíciójaként. Az MKP-t 1998-tól 2007-ig a kereszténydemokrata Bugár vezette. Ő volt a kisebbségi párt 1998-tól 2006-ig tartó kormányzati szerepvállalásának fő propagátora is.

Miután az addig kormányzó jobbközép koalíció elveszítette a 2006-os parlamenti választást, a párt vezetése is lecserélődött. Az új elnök a Bugár belső ellenzékéhez tartozó Csáky Pál lett, akinek vezetésével a párt lassan balra, a jelenlegi vezető kormánypárt, a Smer irányába kezdett tolódni.

Az MKP két informális frakciója közötti konfliktus ugyanakkor nem politikai viták, hanem nyílt gazdasági és hatalmi harc formájában, egymás lejáratásával és kölcsönös korrupciós vádak hangoztatásával tört a felszínre. A legélesebb ütközetet az okozta, hogy az Európai Unió működését újraszabályozó Lisszaboni Szerződés ratifikálását a szlovákiai ellenzéki pártok az antidemokratikus médiatörvény visszavonásához kötötték. A Csáky vezette MKP azonban váratlanul kihátrált a közös ellenzéki álláspont mögül, és egy részleteiben mindmáig tisztázatlan, de korrupciógyanús alku keretében megszavazta a ratifikációt. Felmerült, hogy Csáky egy saját könyvét kiadó cégnek kért pénzt a szavazatokért, de arról is beszéltek szlovák politikusok, hogy a miniszterelnök a magyaroknak kedvezőbb oktatási törvényt ígért a voksokért cserébe. Az eset után az MKP korábbi koalíciós partnerei hónapokra megszüntettek minden kapcsolatot a magyar párttal, majd az elnökválasztásra ismét kibékültek a jobbközép erők.

Csáky ezzel szemben Bugár körét vádolta meg azzal, hogy egy befolyásos és gazdag üzletember, Világi Oszkár strómanjaiként, az Új Szó című napilapot felhasználva próbálják átvenni a hatalmat a pártban.

Miközben a pártelit figyelmét a belső harc kötötte le, az új kormányzati ciklusban folyamatosan defenzívába szorult a magyar kisebbség érdekvédelme. Korábban a kisebbségi nyelvhasználat kiterjesztése és a révkomáromi egyetem megalapítása révén jelentősen javultak a felvidéki magyarság pozíciói.

Az új kormány – elsősorban a koalíció magyarellenes tagjának, a Szlovák Nemzeti Pártnak tett engedményként – a települések megjelölése és a tankönyvek nyelvhasználata terén elkezdte megnyírbálni a korábbi, főleg kulturális eredményeket. Ennél is nagyobb baj, hogy a magyarellenesség a 90-es évek után ismét szervező erőként, hangsúlyos igazodási pontként jelent meg a szlovák belpolitikában.

Öllös László, a somorjai (Samorín) Fórum Kisebbségkutató Intézet elnöke az Indexnek megkeresésére arra tippelt, hogy Bugárék lépése hátterében az állhat, hogy új pártot kívánnak létrehozni, miután többször nem sikerült visszaszerezniük a párt irányítását, és ez a jövőben sem tűnik valószínűnek. Ha így van, célszerű, ha nem egyből kilépéssel kezdik a nyílt konfrontációt, hanem megpróbálják a jószándékukat demonstrálni, miszerint előbb a párt irányvonalán szeretnének változtatni.

Ebben az esetben a lépés leginkább Bugárék politikai kommunikációs manővereként értelmezhető. Az is sokatmondó, hogy a frakciót elhagyók nem a párt politikájával, hanem Csáky stílusával indokolták a lépésüket. Öllös László megerősítette, hogy a pártban folyamatosan éleződtek az ellentétek, és egy ideje már hallhatók olyan hangok, amelyek szerint szóba jöhet egy új párt magalapítása.

Mint mondta, a két csoportosulás politikai nézetkülönbségei nincsenek világosan megfogalmazva, és eltérő programok sem ütköznek. "A nézetkülönbségeket mozaikokból lehet összerakni: néha csak azért mondanak mást, hogy egymástól eltérjenek, miközben a nézeteik cseppet sem konzisztensek."

A helyzetet jelentősen megnehezíti, hogy Öllös szerint a szlovákiai magyar kisebbséget a kormány folyamatos nyomás alatt tartja. Ha két párt rivalizálásaként beindul a magyar-magyar politikai küzdelem is, az sok magyar nemzetiségű választót fog még jobban elkedvetleníteni. Az új helyzet lehetséges kimeneteleként ugyanis a következő választáson valamelyik magyar párt talán átviheti az ötszázalékos küszöböt, de a jelenlegi 20-nál sokkal kevesebb képviselőt juttathat be a 150 tagú Szlovák Nemzetgyűlésbe. rosszabb esetben parlamenti képviselet nélkül is maradhatnak a magyarok.

A szlovákiai magyarság hagyományosan erős politikai pozícióinak gyengítése elsősorban egyes szlovák politikai erőknek állhat érdekében. Így az is lehetséges, hogy a puszta hatalmi harcon túlmenően az MKP-n belüli fejlemények felgyorsulása mögött is részben pozsonyi kormányköröket kell sejteni.