A francia kormány támogatja annak a parlamenti bizottságnak a felállítását, amelyet hatvan képviselő kezdeményezett az egész testet elfedő muzulmán női viselet, a burka franciaországi terjedésének kivizsgálására. A kormányszóvivő pénteken azt sem zárta ki, hogy törvényben fogják szabályozni a burka viselését.

„Ha az derül ki a vizsgálatból, hogy a burka viselésére kényszerítik a nőket, akkor az ellentétes a köztársasági elvekkel, és természetesen a parlament levonja majd a következtetéseket” – mondta Luc Chatel a France 2 közszolgálati televíziónak adott interjúban. Arra a kérdésre, hogy törvényt is kezdeményezne-e a kormány a burka betiltására, a kormányszóvivő azt válaszolta: „Miért ne?”

Heves vita

A muzulmán fejkendő viselését szabályozó törvény újragondolásáról az elmúlt napokban ismét heves vita robbant ki Franciaországban, miután André Gérin kommunista képviselőnek a parlamenti vizsgálóbizottságról szóló javaslatát pártállástól függetlenül sorban írták alá a képviselők. Egyre gyakrabban látni ugyanis az elsősorban muzulmán bevándorlók által lakott negyedek utcáin burkát viselő nőket. A jelenséget a közvélekedés nem tartja tömegesnek, de tényleges alakulásáról nem állnak rendelkezésre adatok.

A francia parlament 2004-ben fogadta el a közoktatás vallási semlegességének szavatolására hivatott törvényt, amely tiltja a tanulók felekezeti hovatartozására „tüntetően” utaló bármely vallási szimbólum viselését az alap- és középfokú állami tanintézményekben. A jogszabály egyaránt tiltja a keresztény elkötelezettségre utaló nagyméretű feszület, a zsidó vallás előírásainak tiszteletét tükröző kipa, illetve az iszlám hagyományokat követő muzulmán kendő viselését az állami iskolák falain belül.

A törvény megalkotásakor a célpont az iszlám fejkendő volt, ugyanis a muzulmán országokból érkezett bevándorlók leszármazottainak leánygyermekei körében egyre inkább hódított az iszlám hagyományokhoz alkalmazkodó viselet. A tiltás a magániskolákra nem vonatkozik, az egyetemek vezetősége pedig maga dönt a szabályozásról.

Az egyéb állami munkahelyeken, például kórházakban vagy önkormányzati hivatalokban szintén tilos a női dolgozóknak a kendő viselete, de ez nem vonatkozik az ügyfelekre vagy a betegekre. A kormányszóvivő szerint a vallási hovatartozásra utaló jegyek csak akkor fogadhatók el, ha azt valaki saját akaratából és nem kényszerből viseli. „A burka esetében ezt komolyan meg kell vizsgálni.”

A kérdést illetően a francia politikai elit pártállástól függetlenül megosztott: a francia törvények egyrészt szigorúan szabályozzák az állam és az egyház szétválasztását, másrészt viszont a magánélet területén a szabad vallásgyakorlást védelmezik és minden diszkriminációt tiltanak.

Asszimilatív kényszerintézkedés

A kérdés a muzulmán közösségeket is megosztja. A nagyobb bevándorlószervezetek többségi véleménye szerint a burka a női identitás elválaszthatatlan része, ami nélkül egy igazi muszlim nő meztelennek érzi magát. Ha törvény tiltaná a viselését, azt kultúrájuk és hagyományaik elhagyására irányuló asszimilatív kényszerintézkedésnek tekintenék. Sokan emellett azért ragaszkodnak a hagyományos öltözékhez, mert ebben az iszlámellenesnek tekintett nyugati kormányok elleni tiltakozás eszközét látják.

Van azonban olyan vélemény is, miszerint a burkához való ragaszkodás valójában a muszlim családok tradicionális elvárásait örökíti tovább az új generációk felé. Az emberi jogi indíttatású, a muszlim családi tradíciókat részben a nők elnyomása eszközének tekintő szervezetek úgy látják, hogy a Franciaországban született fiatalabb lányok és nők jelentős része számára a hagyományos öltözködési és viselkedési elvárások már anakronisztikusak. Ebben az értelmezésben a másod- és harmadgenerációs bevándorlók szemében egyre vonzóbbak az individualista, az öltözködésben mellett a szabad önrendelkezésben, párválasztásban is megnyilvánuló európai társadalmi normák.