Még a héten kiderül, milyen feltételekkel hajlandó az izraeli kormány befagyasztani ciszjordániai zsidó telepeken az építkezéseket, és ennek milyen következményei lehetnek a palesztin kapcsolatokra, ezen keresztül pedig a közel-keleti arab országokra. Izrael új stratégiával próbálkozik, miközben elsődleges célkitűzése, hogy az iráni fenyegetésre megoldást találjon. Rafael Barakkal, az izraeli külügyminisztérium államtitkárával beszélgettünk.
Az izraeli kormány a hét elején hagyta jóvá csaknem 500 új ház építését ciszjordániai zsidó telepeken, ami „szimbolikus lépésnek tekinthető Izrael álláspontjának hangsúlyozására” - mondta Rafael Barak, az izraeli külügyminisztérium államtitkára.
Kifejtette, hogy a telepítésekről szóló vita hosszú évek óta folyamatosan napirenden van, az izraeli kormányok ezt mindig is támogatták, érdemi változást ebben nem is lehet remélni. Szerintük a palesztinok csak kifogásokat keresnek arra, hogy elkerüljék a megegyezést, hiszen az évek során számos javaslatot megfogalmaztak, amelyek tárgyalási alapot teremthettek volna.
Megjegyezte, hogy a most engedélyezett épületek hat, már létező településhez tartoznak majd, így új telepek nem jönnek létre, csak a már meglévők bővülnek, így érdemi változást a döntés nem jelent. Ezeket a területeket Izrael bármilyen békekötéskor mindenképpen saját fennhatósága alatt akarja tartani, terveik szerint a megegyezés részeként palesztinok egyenértékű területeket kapnának, „földet adunk papírért cserébe”, fogalmazott.
Barak szerint a békekötéshez a palesztinokkal stratégiát kell váltani, és több lépésből álló folyamatban kell gondolkozni. Eddig a megegyezést tekintették az első lépésnek, ami majd elősegíti a palesztin területek fejlődését, ez azonban kiderült, hogy nem működik.
„Valószínűleg az önálló állam létrehozásához ki kell várni, hogy az alapokat megteremtsék: alakuljon ki a megfelelő intézményrendszer, legyen például választott vezetőjük, amihez pártokra van szükség, végrehajtó hatalomra, parlamentre, akár rendőrségre.”
Kifejtette, hogy ez Izrael szempontjából azért lényeges, mert így lehet meg az a vezető, aki megfelelő felhatalmazással bír az érdemi tárgyalásokhoz, és aki később be is tartja a megállapodásban tett vállalásait.
Hangsúlyozta, hogy Izrael számára a legfontosabb, hogy a lakosság ne legyen kitéve veszélynek, ezt pedig a következő generációk számára is meg kell teremteni. Összességében úgy látja, hogy létezik megoldás a palesztinok és izraeliek közti vita rendezésére.
Emlékeztetett Szalam Fajad palesztin miniszterelnök szavaira is, aki két éven belül látja esélyesnek a palesztin állam megalakulását. Szerinte ez a kijelentés ugyanarra a logikára utal, amiben most Izrael is gondolkozik, azaz hogy ki kell várni a szükséges intézményrendszer kialakulásának folyamatát.
Az államtitkár éles váltásra nem számít azután, hogy augusztus elején a Fatah 20 év elteltével először tartott kongresszust, mert bár a fiatalabb generáció több tagja bekerült a párt vezetésébe, új politikai vonalról mégse lehet beszélni, hiszen nem igazán fiatal politikusokról, inkább régóta a politikában mozgó emberekről van szó. Barak azért reméli, hogy a Fatahban a mérsékelt vonal erősödik, és a radikális meggyengül.
Izrael a Hamász esetében se mozdult el korábbi álláspontjáról, továbbra is terrorszervezetnek tekintik, így tárgyalásra nem is gondolnak, mert nem érzékelnek elmozdulást Izrael irányába. „Abbásznak se javasolnánk, hogy bízzon meg a Hamászban, persze nincs is szüksége a mi tanácsunkra, tudja ezt ő magától is.”
Közben George Mitchell, Barack Obama amerikai elnök közel-keleti megbízottja szombat este érkezik Izraelbe, lapértesülések szerint őt és az amerikai adminisztrációt előre tájékoztatták Benjamin Netanjahu döntéséről. Ezzel párhuzamosan amerikai nyomásra az izraeli kormány rábólintott a telepépítések részleges leállítására, ami várhatóan egy kilenc hónapos időszakra vonatkozik, de az a 2500 építkezés, ami már elkezdődött, ez alatt az idő alatt is folytatódna, újakba viszont nem vágnak bele.
Az amerikaiak és az izraeliek közti megállapodás azonban még nem kapta meg végleges formáját, ez lesz az elsődleges célja Mitchell látogatásának, jelentette be Netanjahu.
Szaeb Erakat palesztin főtárgyaló Netanjahu döntésére reagálva azt mondta, nem lát reményt arra, hogy Izraelt megbízható partnernek tekintse a béketárgyalásokon. Mahmúd Abbász palesztin elnök arra szólította fel az arab országokat, hogy álljanak ki egységesen a telepépítések ellen.
A telepépítések befagyasztásától Izrael azt is várja, hogy normalizálódjon a kapcsolata, és legalábbis diplomáciai szinten előrelépés történjen a térségbeli arab országokkal. Várhatóan arra még várni kell, Mitchell látogatásáig, hogy kiderüljön, az egyes országok milyen lépésekre hajlandóak.
Eddig például szóba került, hogy vízumot adnak izraelieknek, hogy engedélyezik a telefonhívásokat Izrael és az adott ország között, illetve repülőtér- és légtérhasználatról is tárgyaltak.
Egyelőre azonban az is kérdéses, hogy ha meg is születik a telepépítések befagyasztásáról szóló megállapodás, a kormány képes lesz-e annak betartatásra.
Netanjahu júniusban a tel-avivi Bar Ilan Egyetemen tartott beszédében már utalt arra, hogy a békéhez szükségesnek tartja egy erős palesztin kormány létrejöttét, de olyan feltételeket fogalmazott meg az izraeli-palesztin konfliktus megoldására, amelyek teljesítése gyakorlatilag lehetetlen.
Beszédével azonban időt nyert, hiszen Obama elvárására azt kimondta, hogy támogatja a kétállami megoldást, de a telepek ügyében csak annyit vállalt, hogy egy tartós megállapodás létrejöttéig leállítaná az építkezéseket, a telepek természetes növekedését viszont a kormány nem akadályozza meg. Az amerikai adminisztráció ugyanakkor nemcsak azt várja el, hogy állítsák le az építkezéseket, hanem azt is, hogy vonuljanak ki, és a telepeket bontsák le.
Barack Obama, az Egyesült Államok új elnöke nem hozott jelentős változást az amerikai-izraeli kapcsolatokban, Barak kiválónak nevezte viszonyukat, bár megjegyezte, hogy a telepépítések témájában nem teljes az egyetértés.
„Az aktuális vitáról jelenleg annyit lehet elmondani, hogy az elején egy része a nyilvánosság előtt zajlott, most zárt szobákban tárgyalnak, de napokon belül többet lehet tudni. Mitchel látogatásakor remélem, a megoldásról számolhatunk majd be.”
Azt mondta egyébként, hogy ugyan a felszínen lehetnek annak jelei, hogy a személyi változásokkal, ilyen az új izraeli kormány beiktatása is, változott a két ország közti kapcsolat, de a lényeges területeket ez nem érinti, így például Izrael biztonságát.
„Ilyen minden családban előfordul, kialakulnak viták és makacs álláspontok, aztán ezeket mindenki kiadja magából, de a mélyben igazi ellentétek nem léteznek. A mostani vita az amerikai adminisztrációval is csak egy olyan hídnak tekinthető, ami végül az érdemi tárgyalásokhoz vezet, melyek eredményeként megszületik a béke a palesztinokkal. Még az is lehet, hogy nagyon közel vagyunk ehhez.”
Barak Izrael elsődleges külpolitikai céljának az iráni fenyegetés problémájának megoldását tekinti. Irán egy veszélyes egyvelege az atomfegyvernek, a rakétáknak, a terrornak és a retorikának. A Hamász és a Hezbollah pedig az Irántól kapott támogatásokból tartja fenn magát, ami pénzt és fegyvert is jelent.
Irán egyben az izraeli-palesztin békének külső tényezőként is gátat szab, veszélyes az egész térségre és a világra. „Ha csak a palesztinokkal kéne megegyezni, a megállapodás már holnap megszülethetne” – vélekedett az államtitkár.
A megoldási lehetőségekről azt mondta, hogy meg kell ugyan vizsgálni akár Irán megtámadásának kérdését is, de diplomataként abban hisz, hogy mindenkit meg kell győzni.
„Irán esetében például gazdasági korlátozásokkal lehet érvelni, az ellene bevezetett szankciók működnek.” Az iráni választások után kiderült, hogy erős a kormányellenes ellenzék, így Izrael szerint a nemzetközi közösség számára elérkezett az idő, hogy összefogjon, és további szankciókat vezessen be.
Kína és Oroszország ugyan képesek a vétóra, de szerinte Európa és az Egyesült Államok elég erősek, hogy politikai és gazdasági nyomást gyakoroljanak. Azt tartja csak kérdésnek, hogy „a nemzetközi közösség képes-e most cselekedni, vagy pár év múlva kezdünk együtt sírni”.
A kérdésnek aktualitást ad, hogy a múlt héten hat nagyhatalom egyeztetett Németországban az Irán elleni szankciókról, melyeket akkor vezetnének be, ha az atomprogramról szóló tárgyalások nem járnának sikerrel. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és Németország újabb szankciók bevezetését javasolta, Oroszország és Kína viszont azt az álláspontot képviselték, hogy várják meg, míg Irán hivatalos választ ad a tárgyalások felújításáról szóló nyugati javaslatra.
A kérdés az volt, hogy szeptember 22-ig Teherán reagál-e, illetve hogyan a Nyugat kezdeményezésére, az ENSZ akkor tartja közgyűlését. Irán végül szerdán átadta javaslatcsomagját, ami "számos globális kérdéssel" foglalkozik, valamint "lehetőséget nyit a tárgyalásra és az együttműködésre". Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök további részleteket nem hozott nyilvánosságra.
A négy országból álló blokk a Frankfurtban tartott találkozó után azt közölte, hogy egyelőre nem állapodtak meg semmiben Kínával és Oroszországgal. Jelezték továbbá, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában nehéz lesz a további szankciókról megállapodni. Felvetették, hogy az Európai Unió a testülettől függetlenül is bevezethetne korlátozásokat.