"A rend helyreállítása kapcsán ezer halálos áldozattal számoltak, az orvosok fel voltak készülve, minden biztosítva volt a sebesültek ellátáshoz. De soha nem kaptak zöld utat" - idézte a Le Journal du Dimanche című párizsi lap a történésznek a közelmúltban megjelent visszaemlékezéseiből a berlini fal leomlására vonatkozó részletet.

A volt tanácsadó szerint a szovjet párvezetésben 1989-ben öten hozták meg a döntéseket. Ketten, Vlagyimir Krjucskov, a KGB vezetője és Dmitrij Javzov honvédelmi miniszter bizonyos szempontból támogatták a reformokat, de a rendszer szétesését nem. A másik két személy, Alekszandr Jakovlev, a peresztrojka fő ideológusa és Eduard Sevardnadze külügyminiszter a kommunizmus lebontásáért küzdött. Gorbacsov ötödikként a döntőbíró szerepét töltötte be, és kiváló érzékkel tudta összebékíteni az ellentéteket, mert egyetlen dolog volt számára fontos: a békés megoldás. "Az ő sikere a bukás győzelme, a gyengeség ereje: azért lépett egyet hátra, hogy kettőt haladjon előre, és így el tudta kerülni a vérfürdőt" - hangsúlyozta az orosz történész. Emlékei szerint a keményvonalasok soha nem mertek szemből szemben konfrontálódni Gorbacsovval, és a kelet-európai országok gazdasági válsága is belejátszott a döntésekbe.

Amikor az NDK-sok Magyarországon keresztül kezdtek Nyugatra menekülni, Jakovlev azt mondta a tanácsadónak: "Annál jobb, most már minden visszafordíthatatlan" Fjodorovszkij álláspontja szerint azonban az események gyorsan meghaladták a reformereket, akik lépésről lépésre, kézben tartott alkudozási folyamatban képzelték el a helyzet javulását, és nem olyan hirtelen, ahogy az történt. Günter Schabowski, az NDK állampártja, a NSZEP szóvivőjének improvizált bejelentése a határok azonnali megnyitásáról azonban mindent eldöntött. "Schabowski hibája nélkül a berlini fal lebontása többe került volna, és tovább tartott volna. De elkerülhetetlen volt: a történelem működésbe lépett" - írta Gorbacsov egykori tanácsadója.