Már tízezer rendőr, békefenntartó és katona felügyeli a haiti földrengés áldozatainak érkező nemzetközi adományok szétosztását, miután az éhes, gyászoló, kimerült és sokkolt túlélők megtámadtak egy adományosztó pontot, és összecsaptak egymással a víz-, ruha- és ételszállítmányok felett. Gyakran olyan javakat is zsákmányolnak, amelyekre nincs is szükségük. A fosztogatás természeti katasztrófák, szélsőséges társadalmi feszültségek esetén ismert jelenség, így volt ez a 2001-es argentin államcsőd idején és a Katrina hurrikán 2005-ös pusztításakor is.
Kedden több újabb amerikai katonai század érkezett a haiti főváros elnöki palotájánál kialakított gyülekező pontra, miután az adományok elosztásáért felelős ENSZ-es segélyszervezet megerősített katonai és rendőri segítséget kért. Az éhes és szomjas, fáradt és dühös tömeg erőszakos cselekményei, fosztogatása lelassította az adományok szétosztását, sőt volt olyan kerület, ahol el is lehetetlenítette. A pattanásig feszült légkörben a nemzetközi vöröskereszt munkatársai a főváros, Port-au-Prince egyik kerületében félbe is szakították a segélyek szétosztását.
Egy héttel ezelőtt a hivatalos adatok szerint hetvenötezren, becslések szerint százötven-kétszázezren haltak meg a Richter-skála szerinti hetes erősségű földrengés után. Körülbelül kétszázötvenezer ember sérült meg. Azóta a karibi országban kétségbeejtően kevés az ivóvíz, az élelmiszer, az orvosi felszerelés és szakképzett egészségügyi személyzet, aggasztóan kevés szálláshelyet tudtak felállítani a hajléktalanoknak. A múlt keddi földrengés Port-au-Prince épületeinek felét lerombolta.
A keddi 7,3-as erősségű rengés óta egyre több fosztogató jelent meg az utcákon, és módszeresen fésülik ét a romba dőlt házakat és boltokat. Többségük csak élelem és víz után kutat, de vannak, akik kirabolják a túlélőket. A Daily Mail tudósítója szerint bozótvágókéssel és puskával felfegyverkezett lakosok járják az utcákat. Nem könnyű megállapítani, hogy a fosztogatók közé tartoznak, vagy csak saját magukat és rokonaikat próbálják megvédeni.
A fosztogatók annak ellenére sikerrel portyáznak a haiti fővárosban, hogy mostanra összesen háromezer-hatszáz rendőr felügyeli a mentést és az adományok elosztását. Az amerikai hadsereg a nagyszabású segélyművelet támogatására további tízezer katonát telepít Haiti területére és partjai közelébe.
„Mindenünk odalett. Ételre, ruhákra van szükségünk. Nem tudom, ki a felelős ezért, de muszáj volna hamar valamit adniuk nekünk” – nyilatkozta az AP-nek Sophia Eltime, aki két gyerekével és hét másik családtagjával egy hete egy utcára terített takarón él. Egy héttel a katasztrófa után mondta az újságírónak, hogy a földrengés előtt evett utoljára. Néhány háztömbre az amerikai hadsereg bázisától több száz éhes haiti lakos törött üvegekkel és botokkal verekedett össze ruha- és egyéb tárgyi adományok felett.
Mario Andersol, a port-au-prince-i rendőrfőnök azt mondta, hogy összesen kétezer rendőrt tudott összeszedni a földrengés előtt még négy és fél ezer fős állományból. A többiek meghaltak, vagy nincsenek felkészítve katasztrófahelyzet kezelésére.
Természeti katasztrófák, társadalmi tragédiák idején nem ritka, hogy az éhes, szomjas, kimerült és lelkileg meggyötört túlélők erőszakkal veszik el azt, amire szükségük van. A Katrina hurrikán idején Ray Nagin, New Orleans-i polgármester ezerötszáz rendőrt irányított át a keresési és mentési munkálatoktól az utcákra, hogy megfékezzék a fosztogatókat. Az éhes túlélők matracokon menekítették a feltört házakból a ruhát, ételt, cipőt, majd a közvetlen túléléshez kevésbé szükséges tévéket, ékszereket, kézifegyvereket, még a mozdítható bútorokat is.
„A haiti tragédiához hasonló katasztrófák, társadalmi feszültség esetén előfordulhat, hogy felborulnak a társadalmi szabályok – mondta Síklaki István egyetemi docens, az ELTE szociálpszichológia tanszékének vezetője. – A katasztrófa miatt normaszegésre alkalmas helyzet alakul ki, és nincs olyan ország, ahol ne lenne valaki, aki ne aknázná ki a normaszegés lehetőségeit. Ezt erősítik Haitin az átélt szörnyűségek, a nincstelenség és az egzisztenciális fenyegetettség. A többiek utánozni kezdik a szabályokkal szemben tartó fosztogatókat, mert úgy érzik, kimaradnak valamiből, méltánytalanul hátrányos helyzetbe kerülnek. Ilyenkor az emberek nem egyénként, hanem tömegként vesznek részt a fosztogatásban, vagyis a törvényszegés tömegviselkedéssé válik. Akik ebben az egyéniségvesztett tömegpszichózisban cselekednek, nem érzik cselekedeteik felelősségét, úgy gondolják, hogy felszabadultak a normaszegés súlya alól. Az sem ritka, hogy irracionálisan olyan dolgokat zsákmányolnak, amelyekre nincs közvetlen szükségük, tehát magáért a fosztogatásért fosztogatnak.”
A 2005. augusztusi Katrina hurrikán pusztítása után Mark Bernstein, a Purdue Egyetem alkalmazott etikával foglalkozó professzora azt nyilatkozta az Independentnek, hogy a mások tulajdonának tiszteletét és a társas szabályokat ilyen mértékű tragédiák esetén felülírja a sokk. De elfogadható-e a fosztogatás a sok tízezer halálos áldozatot követelő tragédiák esetében?
„Ha a közelben lévő gyógyszertár zárva lenne, és ahhoz, hogy az illető anyja életben maradjon, a betörés volna az egyedüli lehetőség, akkor az a helyes cselekedet. Amennyiben a fosztogatás valóban a túlélést szolgálja, tehát hangsúlyoznám, hogy valóban a gyerekekért, a feleségért történik, akkor, azt hiszem, a kötelezettséged a családodért legalább olyan erős, mint mások tulajdonának tisztelete” – mondta akkor Bernstein. Sokan azonban nem a túléléshez szükséges javakat gyűjtik be a katasztrófa sújtotta vidékeken.
Még természeti katasztrófa sem kell mindenképpen ahhoz, hogy a kiábrándult tömegek megtámadják egymást és a segélyosztókat. A 2001-2002-es argentin államcsőd idején a tüntetések, a közszolgáltatások, az egészségügy és az oktatás akadozása mellett a fosztogató nincstelenek is veszélyeztették a közbiztonságot. Buenos Airesben a rendőrség könnygázzal és gumilövedékekkel oszlatta azt a kétezer embert, akik felfeszítették a bezárt élelmiszer- és ruhaboltok ajtaját, és elvittek belőlük mindent.