A hét elején még úgy tűnt, hogy elfogadják a Nemzetközi Atomenergia-ügynökég azon javaslatát, hogy Irán külföldre szállítaná 3,5 százalékosra dúsított uránkészletének nagy részét további dúsítás céljából, és 20 százalékost kapna vissza, hogy működtetni tudja vele kutatási célokat szolgáló reaktorát. Az iráni külügyminiszter, Manusehr Mottaki azonban szombaton a müncheni nemzetközi biztonsági konferencián utalt arra: Teherán feltételeket támaszt, és mindenekelőtt a külföldön dúsítandó urán mennyiségének meghatározásába, valamint a dúsítás helyszínének kiválasztásába kíván beleszólást. Vasárnap pedig Ahmadinezsád közölte, hogy irán maga fog előállítani nukleáris fűtőanyagot, ugyanis elkezdenek hazai centrifugákkal 20 százalékosra dúsítani uránt a teheráni kutatóreaktor fűtőanyag-ellátása céljából.

Manusehr Mottaki részvételét a korábbi teheráni látszatengedmények nyomán nagy várakozás előzte meg, a külügyminiszter azonban szinte egy csapásra eloszlatott minden fajta illúziót Irán tényleges szándékaival kapcsolatban. Mottaki - mint azt a vasárnapi német lapoknak nyilatkozó szakértők értékelték - az Ahmadinezsád elnök által korábban bejelentett külföldi urándúsítási szándék pontosításával, illetve az ahhoz szabott feltételekkel teljes mértékben aláásta a rezsim szavahihetőségét. A miniszter – akinek kedvéért a több évtizedes múltra visszatekintő konferencia történetében először még éjszakai ülést is összehívtak – a tanácskozást csak üres propagandaszólamokra használta fel, amihez a média kiváló csatornákat nyújtott. Mindennek alapján szakértők arra következtettek: a Nyugat nem csupán hagyja, hogy macska-egér játékot játsszanak vele, de ehhez még készségesen asszisztál is ehhez.

A szakértők szerint az Ahmadinezsád szoros bizalmasának számító külügyminiszter a külföldi urándúsításhoz szabott feltételekkel teljesen új jogi helyzetet teremtett. Az a tény, hogy Teherán tavaly ajánlatot kapott a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségtől (NAÜ) uránjának Franciaországban és Oroszországban történő dúsítására, már önmagában hatalmas engedmény volt a Nyugat részéről. Az érvényes, az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatának megfelelő jogi helyzet ugyanis az volt: Teheránnak fel kell hagynia az urándúsítással. Erről azonban természetesen nem beszél, ehelyett engedményként igyekszik beállítani a külföldi urándúsításra való állítólagos hajlandóságot és jelzi ugyancsak állítólagos tárgyalási készségét.

A Welt am Sonntag feltette azt a kérdést is: vajon szabad-e a münchenihez hasonló, tekintélyes fórumnak és az azon részt vevő politikusoknak "körüludvarolni" egy olyan rezsim képviselőjét, amely választási csalással került hatalomra, és az ellenzéki tiltakozásokra a legdurvább erőszakkal válaszolt. Értesülések szerint Mottaki Münchenben az emberi jogok súlyos megsértésével kapcsolatos felvetéseket a legszemérmetlenebb és legönteltebb módon utasította el, anélkül, hogy a hallgatóság a felháborodás legapróbb jelét mutatta volna. Arról nem is beszélve, hogy egy olyan rezsim küldöttét hallgatták, amely vitatja Izrael létezési jogát, és nyíltan megsemmisítéssel fenyegeti.

Az újság szerint ilyen körülmények között a gazdasági nyomás, illetve a szankciók alkalmazására elengedhetetlenül szükség van. Ezen túlmenően az iszlám köztársaság vezetőinek végérvényesen tudomására kellene hozni, hogy minden nemzetközi tekintélyüket eljátszották, és a velük való érintkezés a legszükségesebbeken túl egyszerűen nem kívánatos.

A Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung arra hívta fel a figyelmet, hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség új főigazgatója a hónap közepén terjeszti a BT elé Iránról szóló első jelentését. A lap szerint a szankciókkal való fenyegetések ismét erőteljesebbé váltak, és több olyan lista látott napvilágot, amely az esetlegesen érintett cégek, illetve személyek nevét tartalmazza. Ilyen körülmények között Ahmadinezsád megbízásából a külügyminiszter Münchenben nem tett mást, csak az időt húzta.