A terrortámadás után egy évvel vált nyilvánvalóvá, hogy a New York-i tűzoltóság munkatársainál a mentés közben belélegzett por, füst és toxikus kémiai anyagok hosszabb távra elhúzódó légzési problémákat okoznak. Tüdőkapacitásuk átlagosan olyan mértékben csökkent, mintha 12 évet öregedtek volna.

Az orvosok azt remélték, hogy a mentésben részt vevők tüdeje egy idő után regenerálódik, ahogy az épülettüzeknél előforduló füstmérgezések után gyakran megtörténik. Az első nagyobb vizsgálatot követő újabb hat év elteltével végzett felmérésnél azonban még rosszabb eredményeket kaptak - mondta el David Prezant kutatásvezető, a New York-i Albert Einstein College of Medicine munkatársa.

A soha nem dohányzó tűzoltók évente körülbelül 25 millilitert veszítettek tüdőkapacitásukból, melyet egy gyors, erős kilégzés során egy másodperc alatt kifújt levegő mennyiségével mérnek. Mint Prezant kutatócsoportja a New England Journal of Medicine (NEJM) című orvosi szaklapban beszámolt róla, az egészségügyi mentőszemélyzet tagjai még többet, körülbelül 40 millilitert vesztettek tüdőkapacitásukból.

Az adatokat a nem dohányzó emberek öregedéssel csökkenő tüdőkapacitásának adataival vetették össze a kutatók. A szeptember 11-i támadás előtt kevés tűzoltónál fordult elő, hogy mért tüdőkapacitása rosszabb volt a korának megfelelő értéknél, évekkel az esemény után viszont az állomány 13 százaléka ebbe a körbe tartozik. A 9/11 előtt az egészségügyi mentőszemélyzet tagjainak 11 százaléka teljesített ezen a teszten az életkorának megfelelő érték alatt, hét évvel a tornyok összeomlása után viszont már 23 százaléka.

A tanulmányban összehasonlították azt is, hogy az első napon, illetve a későbbiekben a helyszínen dolgozó mentőket milyen hatások érték. Megállapították, hogy a legerősebb tünetektől azok szenvednek, akik először értek a helyszínre.

A támadásban, amelyben két eltérített repülőgépet a később összeomló ikertornyokba vezettek, összesen 2751 ember halt meg, közülük 343-an a városi tűzoltóság munkatársai voltak.