Szudánban április 11. és 15. között egyidejűleg tartottak elnök-, parlamenti és regionális választásokat, ami a déliek és az északiak több mint két évtizedes polgárháborúját lezáró 2005-ös békemegállapodás egyik kulcsfontosságú eleme a Dél-Szudán függetlenségéről szóló népszavazás kiírása mellett. A szavazók az államfőnek és az országos parlament 450 képviselőjének személyéről döntöttek, 25 államban pedig kormányfőt és helyi törvényhozást választottak.

Az afrikai ország központi választási bizottságának elnöke hétfőn hozta nyilvánosságra az első eredményeket. Ezek szerint a leadott szavazatok 68 százalékával - 10,1 millió voksból 6,9 millió megszerzésével - végzett az élen Besír elnök, Dél-Szudánban pedig 92,99 százalékkal Salva Kiir megőrizte a miniszterelnöki tisztséget. Első televíziós nyilatkozatában Besír azt ígérte, hogy a terveknek megfelelően 2011 januárjában megrendezik az ígért referendumot.

Az 1989-ben puccsal hatalomra jutott Besír azt remélte, hogy egy legitim választás nyerteseként könnyebben szembeszállhat a Nemzetközi Büntetőbírósággal, amely tavaly márciusban letartóztatási parancsot adott ki ellene a Dárfúrban elkövetett háborús bűnök miatt. A választások hitelességét komolyan aláásta, hogy néhány nappal megtartásuk előtt a csalást kiáltó ellenzék széleskörű bojkottot hirdetett. Külső megfigyelők szerint a választási folyamat nem felelt meg a tisztességes és átlátható választásokat jellemző nemzetközi előírásoknak.

El-Besír győzelméhez kétség sem férhetett azután, hogy a másik két esélyes - Jaszir Arman, a volt déli lázadókat képviselő Szudáni Népi Felszabadítási Mozgalom (SPLM), valamint Szadik al-Mahdi volt miniszterelnök, a nacionalista Umma Párt elnökjelöltje - kiszállt a küzdelemből, s példájukat követte szinte minden ellenzéki párt. Mivel a szavazó cédulákat már azelőtt kinyomtatták, hogy az ellenzéki jelöltek visszaléptek, nagyon sok választó figyelmen kívül hagyta ezt a döntést. Így történhetett meg, hogy Arman is begyűjtött több mint kétmillió szavazatot.

Az utóbbi öt év során a Besír elnök vezette Nemzeti Kongresszus Párt és az SPLM alkotta koalíció kormányozta az országot, de végig kutya-macska barátság jellemezte a viszonyukat. A volt lázadókat képviselő kormánypárt tavaly óta az ellenzéki pártokat tömörítő laza szövetség, a Nemzeti Konszenzus vezető ereje is, és a többi ellenzéki párttal egyetértésben demokratikus reformokat követel, és kifogásolta a választási előkészületek szabálytalanságait.