Bravúros ötlettel állt elő a szaúdi királyi udvar tanácsosa. Javaslata szerint azok a férfiak, akik munkájuk miatt gyakran fordulnak meg idegen háznál, vagy ott is laknak – például kertészek és a személyzet egyéb tagjai – szimbolikusan a ház úrnőjének fiává válhatnának, és így nem kellene a nőknek előlük eltakarni az arcukat, illetve kerülni a velük való találkozást. A megoldásnak egyetlen gyenge pontja van: a szunnita iszlám tradíció szerint ez csak úgy oldható meg, ha az érintett férfiak isznak a leendő anya tejéből.
Abdul Moszin al-Abajkan sejk gondolatmenete szerint az anyatej elfogyasztása anya-fiú viszonyt eredményez. Ez megkönnyíti az amúgy – a szaúdi nemi elkülönítés szigorú szabályai miatt – nehézkes interakciót, mivel családon belül nem érvényesek a férfi-nő kapcsolatokra vonatkozó tilalmak. A tejtestvérség ilyen kihasználása egyébként nem ismeretlen a szaúdi társadalomban: a nagycsaládban szokás a fiúgyermekeket lehetőség szerint körbeadni csecsemőkorukban, mivel az a nő, aki valaha is szoptatta, már mentesül a szegregáció hatálya alól, és így a későbbiekben szabadon találkozhatnak. Ezzel a módszerrel az unokatestvérek is tejtestvérekké konvertálhatók, vagyis a továbbiakban sem kell elkülönülniük. A művelet sikeréhez azonban a hagyomány szerint legalább ötször kell jóllakottságig szoptatni a jelöltet, ami felnőtt férfiaknál gyakorlatilag lehetetlen.
Mindennek természetesen súlyos és a muszlim királyságban megkerülhetetlen alapja van. Maga Mohamed próféta rendelkezett így, amikor ifjú felesége, Ajsa megkérdezte tőle, mit tegyen a velük élő, de a pubertáskort elérő szolgával. Mohamed így válaszolt: Szoptasd meg, és akkortól érinthetetlenné válsz számára. Ajsa így is tett, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.
Al-Abajkan – mellesleg a prófétai hagyománnyal szemben – hangsúlyozza, a szoptatásnak nem közvetlenül kell történnie, hanem lefejt tejjel, így nem áll elő az a faramuci helyzet, hogy a beavatandó férfi előbb látja a nő mellét, mint az arcát. Nem talált viszont még megoldást arra a problémára, hogy a női mellből nem lehet bármikor tetszés szerint csapolni, hiszen a tejtermelés szülés után indul be, és csak rendszeres szoptatással tartható fenn.
A jelenlegi felvetéshez nagyon hasonló fatvával állt elő 2007-ben Izzat Atija egyiptomi hittudós, bár ő konkrétan a közvetlen szoptatást javasolta. Őt azonban hevesen támadták ezután tudóstársai, akik az ötletet az iszlám megcsúfolásának nevezték. Izzat ezután visszavonta a fatvát. Hasonló fogadtatásra számíthat al-Abajkan is a szaúdi reformistáktól, viszont építhet az egyiptominál sokkal népesebb szaúdi iszlamista tábor támogatására, akik bármilyen megoldást elfogadnak, ha az alternatíva a szegregáció enyhítése.
Az iszlám hagyományban gyökerező nemi szegregációt Szaúd-Arábiában veszik a legkomolyabban. A szabályok szerint férfiak és nők nem találkozhatnak kettesben, ha nem házasok. Az ellenőrizetlen találkozásokat, végső soron a házasságtörést hivatott megakadályozni, hogy a nőknek tilos az autóvezetés (valamint a biciklizés és motorozás), csak férfi kísérővel mehetnek az utcára vagy bármilyen nyilvános helyre. Legalább a hajukat mindig el kell takarniuk, bár gyakori a teljes arcot fedő nikáb is. A szabályok betartására a rendőrségen kívül önkéntes gárdisták, úgynevezett mutavák ügyelnek. Ezek a szokások gyakorlatilag lehetetlenné teszik többek között a társkeresést, így a házasságokat a családok szervezik meg; ezek között gyakori a gyerekházasság (ami általában kislányok és idősebb férfiak között jön létre). A dolgozni akaró nőknek igazolniuk kell, hogy szükségük van a keresetükre, és ekkor is csak speciális, nőknek fenntartott munkahelyen dolgozhatnak – nem csoda, hogy a szaúdi királyságban a legalacsonyabb a dolgozó nők aránya.