Richard Sulík tavaly alapított egy liberális pártot Szlovákiában, amely szombaton tizenkét százalékot szerzett. Sulík tanácsadóként segítette a Dzurinda-kormányok pénzügyi reformjait, őt tartják a szlovák egykulcsos adórendszer atyjának. Az Indexnek azt mondta, hogy nincs baloldali vagy jobboldali gazdaságpolitika, hanem csak jó és rossz irány van. A magyar autonómiatörekvéseket határozottan elvetette, de fontosnak tartja a két ország közeledését.
Hamarosan ön lesz Szlovákia pénzügyminisztere?
Van ilyen törekvésünk.
1968-ban született. Tizenkét éves volt, amikor szüleivel az NSZK-ba disszidáltak. 1991-ben költözött haza, hogy a pozsonyi egyetemen folytassa Németországban megkezdett közgazdasági tanulmányait. Az egyetem mellett nyitott egy fénymásoló üzletet.
2003-ban lett Ivan Mikloš pénzügyminiszter tanácsadója. Sulík dolgozta ki az új szlovák adórendszert, amiben egységes, tizenkilenc százalékos kulcs van a legtöbb adónemben, így az áfánál is. Fico hatalomra jutásáig a kormány tanácsadója maradt. 2004 és 2006 között egy önkormányzati szemétlerakó igazgatótanácsának az elnöke is volt. 2008-ban kedzett saját pártot szervezni, a SaS (Szabadság és Szolidaritás) tavaly februárban alakult meg.
Magyarország és Szlovákia politikai témái sokszor nagyon hasonlítanak. Idén például mindkét ország parlamentjébe két új pártjutott be. Mindkét országban a felmérések szerint elsősorban a fiatalok szavaztak az új pártokra. Ez a rendszerváltások kritikája? Nem jól sikerült a fiatalok szerint a húsz évvel ezelőtti fordulat?
Nem gondolom, hogy ne sikerült volna Szlovákiában a rendszerváltás. Szerintem inkább arról van szó, hogy az elmúlt húsz évben megváltozott a társadalom, és újból szükség van egy generációváltásra a politikában is. Ha 1990-ben mi kerültünk volna hatalomra, mi is követtünk volna el hibákat, és most minket is leváltottak volna. Azt is fontosnak tartom, hogy nem lehetett a kommunistáktól egyből megszabadulni. Kellett hozzá ez a két évtized.
Ha tovább keressük a formai hasonlóságokat a két ország politikai témái között, akkor érdekesnek tűnik az a hat kérdés is, amit az SaS népszavazáson kíván feltenni. Szinte bármelyik beleférne mostanában egy magyar népszavazási kezdeményezésbe is, egyik se lenne meglepő.
A SaS hat kérdés népszavazásra bocsátásához gyűjtötte össze a kellő számú aláírásokat. Ezek alapján eltörölnék a köztévék üzemben tartási díját, szűkítenék a képviselők mentelmi jogát, harmadával csökkentenék a képviselők számát, tiltanák, hogy állami szervek negyvenezer eurónál (11,2 millió forintnál) többet költsenek egy autóra, bevezetnék az internetes szavazást és módosítanák a sajtótörvényt.
Például épp a napokban készül elfogadni a magyar parlament egy olyan sajtótörvényt, ami a szlovákiaihoz hasonlóan biztosítaná a válaszadási jogot a megsértődött embereknek. Miért akarják önök ezt a törvényt népszavazással megsemmisíteni? Kapott a párt hátszelet az újságíróktól, mert felkarolták az ügyet?
Nem hinném, hogy ez a kezdeményezésünk különösebben mellénk állította volna az újságírókat. A hat kérdésünk közül talán éppen ez keltette a legkevesebb figyelmet. Ez inkább a kiadók érdekeit szolgálja, hogy ne kelljen értelmetlen helyreigazításokat és javításokat közölniük. Lehet, hogy a törvény Magyarországon is kivált majd ilyen ellenérzéseket.
A párt megalapítása óta fontos önöknek ez a népszavazás. Engem meglepett, hogy miközben a SaS a vitákban rendszeresen racionalitásra és higgadtságra épített, vannak benne inkább érzelmekre ható kérdések, például az állami autóvásárlások korlátozásáról szóló, vagy a tévédíjas. Ezek nyilván nem változtatnák meg az ország helyzetét, érdemben nem lehet sokat spórolni velük. Okozott ez önben belső konfliktust, van arról véleménye, hogy egy politikus mennyire nyithat ajtót a populizmusnak, illetve hogyan lehet egyensúlyozni a látványos akciók és a racionális lépések között?
Elismerem, hogy a kormányautókra vonatkozó kérdést nevezhetjük populistának. Persze beszélhetnénk előtte még arról, hogy mit nevezünk populizmusnak. Viszont fontos, hogy ez a kezdeményezésünk semmiképpen sem mond ellent a programunknak vagy a gondolkodásunknak. Ennek ugyanis fontos pontja, hogy a közkiadásokat korlátozni kell. Sohasem állítottunk ezzel a céllal ellentétes dolgokat. Tehát ez a kérdés is passzol a politikánkhoz.
Ön dolgozta ki a Dzurinda-kormány adóreformját. Ennek alapján jelentősen csökkent az adóterhelés Szlovákiában, és egyszerűsödött az egész rendszer is. Most Magyarországon is vannak hasonló kezdeményezések. Otthon rendszeres érv a reform ellen, hogy a kevesebből gazdálkodó állam kevesebbet költhet oktatásra vagy infrastruktúrára, és ez legalább annyit elvesz az ország versenyképességéből, mint amennyit az emberek nyernek azzal, hogy szabadabban gazdálkodhatnak a pénzükkel. Mi erről a véleménye?
Ismerem ezt a blablát. Azonban az adócsökkentés nem jelenti az adóbevételek csökkenését. Amikor az új rendszert 2004-ben bevezettük, akkor kis mértékben valóban csökkentek az adóbevételek, de onnantól folyamatosan növekedtek a személyi jövedelemadóból származó bevételek. Nagyon szorítok a magyar kormánynak, hogy meg tudja ezeket a reformokat valósítani. Irigylem Orbán miniszterelnököt, mert egyedülálló lehetősége van a mostani parlamenti többségével az ilyen irányú változtatásokra.
Gyurcsány Ferencet sokan szembesítették azzal, hogy bezzeg Szlovákiának jól sikerült az adócsökkentés. Erre mindig azt mondta, hogy ennek embertelen ára volt. Éhséglázadás, elszegényedés követte a szociális rendszer megnyirbálását, és ez együtt járt az adók csökkentésével. Vagyis néhányan nyertek, másokat viszont nyomorba döntött a szlovák adóreform. Volt igazsága?
Éppen ezek azok a blabla szövegek, amire utaltam. Érdemes megfontolni, hogy fő ellenfelünk, a Smer politikusai sem kérdőjelezték meg soha az adóreform életképességét. Számomra ez a legnyilvánvalóbb jele annak, hogy a gazdasági ügyekben nincsenek baloldali vagy jobboldali megoldások. Hanem csak jó és rossz megoldások vannak.
A kampányban arról beszélt, hogy a szlovák segélyrendszer nem ösztökél eléggé munkára. Hasonló vita folyik évek óta Magyarországon is. Hogyan akarják önök kormányra lépve megváltoztatni a segélyezést?
Szó sincs arról, hogy el akarnánk vonni a mostani támogatást a legelesettebbektől. Sőt azt szeretnénk, hogy ha munkához is jutnak, akkor se vegyék el tőlük a segélyt. Az SaS programjában ezt neveztük járulékbónusznak. Ez azt jelentené, hogy a munkából származó bevétel arányában egy minimális szinten csökkenjen csak a segély. Például ha most valaki 300 euró szociális juttatást kap, de kapna egy négyórás munkáért 100 eurót, akkor elveszti a jogosultsága nagy részét, és rosszabbul jár, mintha nem dolgozna. Ezen változtatnánk úgy, hogy megérje dolgozni, akár félállásban, akár csak keveset is.
A SaS kampányának fontos eleme volt, hogy kritizálták a kormányt a görögöknek nyújtott nagy hitel miatt, ami az euróövezethez tartozásból következett. Egyébként is szokás a pártot euroszkeptikusnak nevezni, az SaS angol nyelvű Wikipedia-oldala is ezt a kategóriát használja (az interjú után ezt a kitételt levették – szerk.). Milyen ellenérzéseik vannak az EU-val?
Én nem nevezném magunkat euroszkeptikusnak. Egyértelműen jónak tartjuk, hogy beléptünk az EU-ba, hogy csatlakoztunk a schengeni egyezményhez, és hogy bevezettük az eurót. De ez nem jelenti azt, hogy az EU minden döntését el kell fogadnunk. Inkább eurorealistának nevezném magunkat. Az EP-ben az ELDR-be, vagyis a liberális demokrata csoportba jelentkeztünk. (Alig néhány ezer szavazaton múlt, hogy tavaly az SaS nem jutott EP-mandátumhoz. A párt listáját a szlovákiai Hayek Alapítvány igazgatója vezette. Az ELDR tagja a magyarországi pártok közül eddig az SZDSZ volt. – szerk.)
A SaS magát liberális pártként határozza meg. Nem lehet tagja a volt kommunista állampárt egykori tagja vagy az előző rendszer ügynöke. Képviselőinek többsége fiatal közgazdász, illetve vállalkozó, de van köztük volt tévés újságíró is. Élesen korrupcióellenes retorikájuk mellett fontos ügyük a bürokrácia és az állami kiadások csökkentése. Megadóztatnák az egyházakat, dekriminalizálnák a fűszívást, és törvényesítenék a meleg párok együttélését. Kampányuk legfontosabb felülete az internet volt. Színük a kék és a zöld.
Ön szerint lehet beszélni magyar autonómiáról Dél-Szlovákiában?
Szerencsétlennek tartanám a kérdés felvetését.
Miért?
Vannak érvényes szerződések, egy kialakult állami struktúra. Magyarország is a schengeni övezethez tartozik, bízunk benne, hogy hamarosan ott is euróval lehet fizetni. Nem látom az okát, hogy miért kellene a szétszabdaltságot növelve autonómiát kialakítani.
Például ugyanazért, amiért az SaS támogatja a marihuána dekriminalizálását vagy az azonos neműek közti bejegyzett élettársi kapcsolatot. Ezek a lehetőségek sem érintik a népesség többségét, de vannak, akik jobban éreznék magukat tőle.
Nem jó ez a párhuzam, mert míg a felhozott példákban nem sérülne senkinek sem az eddig megszerzett joga, addig az autonómiát mások számlájára lehetne csak létrehozni. Az autonómia csak valakinek a kárára vezethető be, míg a melegek regisztrált kapcsolata senkinek sem okozna kárt. A mostani választáskor megmutatkozott, hogy az itt élő magyarok nem annyira elégedetlenek a sorsukkal. Legalábbis az MKP eredménye erre utal. (Az MKP megalakulása óta először nem jutott a parlamentbe. A magyar választók közül többen szavaztak inkább a szlovák–magyar vegyes listával induló Híd–Most nevű pártra, amit az MKP előző elnöke alapított, és bejutott a parlementbe. – szerk.)
A kettős állampolgárság bevezetéséről szóló vitában kritizálta a magyar és a szlovák kormányt is. A magyar félt miben érezte hibásnak?
Létezik a két állam között egy alapszerződés, ami szerint kölcsönösen konzultálni kell az egymást érintő kérdésekről. Ezt nem tartották most be. Jó szomszédok nem viselkednek így.
Tehát alapvetően nem a magyar törvénnyel van problémája, hanem a törvény elfogadásának módjával?
Nagyon rossznak tartom az időzítését ennek a törvénynek. Ráadásul az MKP szereplése azt mutatja, hogy nem is hozta meg a kívánt eredményeket, mert talán éppen a párt segítésének szándéka lehetett az időzítés mögött. Azt sem mondanám, hogy magával a törvénnyel száz százalékig azonosulni tudok, de ha erről akarnánk beszélni, akkor végig kellene menni a törvény egyes részletein.
Azt is említette a kampány idején, hogy mindkét országban javítani kellene a kisebbségek helyzetén. A magyarországi szlovákoknak milyen jogosítványokra lenne még szükségük?
Kapásból most konkrétumokat nem tudok mondani, most elsősorban gazdasági témákra összpontosítok. De a párt külügyi csoportja figyeli például, hogy mi lesz a magyarországi kisebbségek parlamenti képviseletével. Ez régóta megoldatlan, bár most történtek lépések a megoldás felé. Azonban összehasonlítva a kettős állampolgárságról szóló döntéssel, elég nyilvánvaló a két ügy haladásának sebessége közti különbség.
Azt is gondolom, hogy most elsősorban a gazdasági kérdésekkel kellene foglalkoznunk. Nem szabad megengedni, hogy az emberek figyelmét elvonják a legfőbb problémákról.
Persze fontos javítani a viszonyt Magyarországgal. Fontos volt például, hogy a választás éjszakáján a magyar nagykövet tiszteletét tette nálunk is, és egy rövid, de kellemes beszélgetést folytattunk.
Azt jól érzékeljük, hogy ideológiai szempontból a Híd áll a legközelebb az új szlovák parlamentben az SaS-hez?
Az SDKÚ (a kormányra készülő négy párt közül a legerősebb, kereszténydemokrata irányultságú erő – szerk.) és a Híd a hozzánk legközelebb álló pártok. Ez elsősorban a gazdasági kérdésekben jelent nagyon sok hasonlóságot a három párt között. E kiindulóponthoz képest a Hídnak a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatban van erős programja, míg mi inkább az egyéni szabadságjogokra tesszük a hangsúlyt.
Fiatal korában több mint tíz évig élt Németországban, ott járt középiskolába is. Hatással volt ez arra, hogy létrehozott egy erősen liberális irányzatú pártot? A posztkommunista térségben nincs sok ilyen erő.
Mindenképpen számított. A világnézetemet biztosan meghatározza az is, hogy Németországban is éltem.
(Köszönet Somogyi Szilárdnak, a SaS országos tanácsa tagjának a tolmácsolásért.)