Nem csitul az egy hónapja egy hangfelvétel miatt kirobbant botrány a francia munkaügyi miniszter körül, akinek lemondását annak ellenére követeli az ellenzék, hogy konkrét bizonyítékok nem kerültek elő ellene. A fontos nyugdíjreformot közvetlenül veszélyeztető ügy háttérbe szorítása lehetett a cél vasárnap a két költségtérítési visszaéléseken ért, de valójában súlytalan államtitkár eltávolításával. A franciák kétharmada korruptnak tartja a vezető politikusokat, ezért Sarkozynek feltehetően már az őszre tervezett kormányátalakítás előtt lépnie kellett, kérdés, hogy megússza-e ennyivel.
Vasárnap váratlanul lemondott a Sarkozy-kormány két költségtérítési botrányba került államtitkára, akik azonban csupán a jéghegy csúcsát jelentik az elmúlt hetek sorozatos botrányaiban. A köztársasági elnök a két kishal odadobásával próbálhatja elterelni a figyelmet a többi felzúdulást keltő ügyről, amelyek közül az egyik a kabinet fontos nyugdíjreformját is ellehetetlenítheti.
A posztjáról távozó Alain Joyandet együttműködési államtitkár jogtalanul kapott építési engedélyt egyik villájának megnagyobbítására, valamint 116 500 euróért bérelt különgépet külföldi útjaihoz, Christian Blanc-nak pedig azért kellett távoznia, mert az elmúlt egy évben 12 ezer euró értékben számolta el drága havannai szivarjait.
Nem az államtitkárok az egyetlen kormánytagok, akikről visszásságok jelentek meg az elmúlt hetekben. Sokat támadták Fadela Amarát, a külvárosok fejlesztéséért felelős államtitkárt, aki állítólag testvérét szállásolta el az állam pénzén, míg Christian Estrosi ipari miniszter több szolgálati lakást is kiutalt magának, majd vehemensen állította, hogy mindkettő nagyon kicsi. Még a foci vébé sem kizárólag a francia csapat mélyrepüléséről szólt Párizsban, hiszen kiderült, hogy a válogatott dél-afrikai luxusszállodáját kritizáló Rama Yade sportért felelős államtitkár még drágább hotelben foglaltatott magának szobát a világbajnokságon.
Ezek az ügyek ugyanakkor nem elég fajsúlyosak ahhoz, hogy Sarkozyék túlzottan idegeskedjenek miattuk. A legnagyobb visszhangot egy olyan eset váltotta ki, amelyikben valójában konkrét bizonyítékok nem is kerültek elő, mégis ez állhat a két államtitkár távozásának hátterében. A két politikus utódjait nem nevezték ki, feladataikat miniszterek veszik át.
Az egész egy képtelen történettel kezdődött. A L'Oréal-birodalmat tulajdonló 87 éves Liliane Bettencourt barátja ellen pert indított az asszony lánya, mert szerinte a férfi egymilliárd eurót szerzett meg anyja szellemi leépülését kihasználva. Az agg milliárdosnő szerint viszont ő annak adott pénzt, akinek akart. A pikáns eset egészen egy hónappal ezelőttig csak a bulvárlapokat mozgatta meg, azonban a családi csörtéből politikai ügy lett, amikor előkerült egy hangfelvétel június közepén. A nő komornyikja egy év alatt mintegy húszórányi beszélgetést rögzített Bettencourt és a pénzügyi tanácsadói között. Az egyiken a vagyonát kezelő cég vezetője és pénzügyi tanácsadója arról beszél, hogy a milliárdosnőnek két svájci bankszámlán 68 millió eurós titkos betétje van, emellett övé a Seychelles-szigetek egyike is, erről azonban nem tudott a francia adóhivatal.
Az ügy azért kínos a kormánypártnak, mert Éric Woerth munkaügyi miniszter felesége a Bettencourt papírjait kezelő egyik pénzügyi tanácsadóként a vagyonkezelő cégnél dolgozott, és a felvételekre hivatkozó francia lapok azt sugallják, hogy az állítólagos tranzakciókról a 2007 és 2010 között még a költségvetési minisztériumot vezető politikus is tudhatott, sőt, segíthetett is egy épület megszerzésében. Woerth ráadásul akkor éppen az adópanamák elleni fellépésre buzdított. A kritikusok azt is kifogásolják, hogy Woerth minisztersége mellett az UMP-kormány pénztárnoka volt, előtte pedig az elnök és a párt több vezetője is kapott kampánytámogatásokat az asszonytól.
A hangfelvétel azonban közvetlenül az elnöki hivatalt is elérte, hiszen a pénzügyi tanácsadó azt állította, Nicolas Sarkozy elnök egyik munkatársa elmondta neki, hogy elsőfokon nem tudnak segíteni, de ha Liliane Bettencourt és barátja elveszti a pert, akkor másodfokon már jól ismerik az ügyészt.
Az ügy egyelőre holtpontra jutott, amíg újabb fejlemények ki nem derülnek. Liliane Bettencourt jelezte, hogy minden külföldön lévő vagyonáról bejelentést tesz az adóhivatalnál, François Baroin költségvetési miniszter pedig adóellenőrzést rendelt el a 87 éves asszonynál. A bírósági per is áll, a politikai dimenzió miatt előző csütörtökön elnapolták a folytatást, a bíróság egyelőre vizsgálja a hangfelvétel hitelességét.
A Woerth fejét követelő ellenzéki szocialisták szerint feleségének állása összeférhetetlen volt költségvetési tárcájával, amely alá tartozik az adóhivatal is, ugyanakkor konkrét bizonyítékok nem kerültek elő a politikus ellen. Sarkozy kiállt minisztere mellett, Woerth pedig minden vádat tagadott, szerinte az egész ügyet az ő lejáratására találták ki. Mint mondta, ő nem tudott felesége ügyeiről, felesége pedig nem tudott Bettencourt vagyonkezelő cégének állítólagos adóelkerülési manővereiről, de egyébként is eljött az említett cégtől. A politikai adományok szerinte teljesen törvényesek voltak, megszokottnak tekinthetők.
A jelenleg egyébként sem a legnépszerűbb Sarkozy számára nagyon rosszkor jött az ügy, hiszen Éric Woerth-t tette meg az így is komoly társadalmi ellenállással és utcai tüntetésekkel szembenéző nyugdíjreform kulcsfigurájának, a többi botrány pedig csak tetézte a bajt.
Az elnök június végén megpróbálta magához ragadni a kezdeményezést, és látványosan megrótta kormányát. Sarkozy három év alatt tíz százalékkal csökkentené az állami kiadásokat, a közpénzeket pazarló miniszterekkel szemben pedig szankciókat helyezett kilátásba. A minisztériumoktól a fogadások és hivatalos utak visszafogását, költségeiknek csökkentését kérte. A miniszterek szerinte használhatják a vasutat és a metrót is, drága luxusszállodák helyett pedig a nagykövetségeken is megszállhatnak.
A miniszterek környezetében dolgozó munkatársak számát nyár végétől húszra, az államtitkárok mellettiekét négyre korlátozta. A következő három évben emellett tízezer szolgálati autót és hétezer szolgálati lakást szüntetnek meg. Azt is bejelentette, hogy nem tartják meg július 14-én a hagyományos elnöki kerti partit, amiért sokan az V. köztársaság megcsúfolásával vádolták.
Sarkozy jelezte, hogy az ősszel esedékes kormányátalakításkor nem felejti majd el a botrányokat, azonban a franciák többsége úgy tűnik, nem érte be a porhintéssel, és gyors változatást akart. A hétfői Libérationban megjelent Viavoice felmérés szerint csak ötödük tartotta elégségesnek a bejelentett lépéseket, miközben háromnegyedük több önkorlátozást vár el a kormányzat részéről.
A felmérésből az is kiderül, hogy a franciák 64 százaléka korruptnak, és csak 29 százalékuk tartja becsületesnek a vezető politikusokat. A franciák még soha nem voltak ennyire csalódottak az elmúlt harminc évben, amely során a Sofres felmérései szerint fokozatosan rendült meg a bizalmuk az éppen aktuális elitben. A Viavoice-nál 60 százalékuk sokkolónak tartotta Woerth pozícióhalmozását, hogy miniszteri posztja mellett az UMP pénztárnoka is volt. A közhangulatra rájátszottak a szocialisták is, az elnökválasztáson Sarkozy ellenfeleként induló Ségolène Royal azt hangoztatta, hogy az államot a legmagasabb szinten lepte el a korrupció.
Ebben a helyzetben logikus lépésnek tűnik, hogy ha Sarkozy nem várt tovább, és beáldozta a legkevésbé nélkülözhetetlen botrányhősöket, bár több elemző szerint ez inkább a pánik jele. Hivatalosan ugyan saját ötlettől vezérelve adták be lemondásukat, de egy névtelenül nyilatkozó kormányzati forrás megerősítette az AFP-nek, hogy Sarkozy döntése volt távozásuk, amellyel a Woerth körüli ügyről próbálják elterelni a figyelmet.
Az UMP-ben pénztárosként is fontos funkciót betöltő munkaügyi miniszter neve egybeforrt a tervezett nyugdíjreformmal, amelynek széleskörű a társadalmi elutasítottsága, pedig több közgazdász így is túl puhának tartja. Lényegében 2018-ig 60-ról 62 évre emelné a nyugdíjkorhatárt, miközben a közszférában dolgozók sem mehetnének kedvezményesen nyugdíjba. A nyugdíjreform egy olyan lényeges lépés, amelyet részben a 2010-re 8 százalékosnak jósolt költségvetési hiány visszafogására szánnak Franciaországban.
Ami Sarkozyt illeti, az elnök népszerűsége jelenleg mindössze 35 százalék körül stagnál, azonban az Economist szerint külföldi mozgolódással is képes lehet újra elfogadtatni magát a választókkal a 2012-es elnökválasztásig. A Paris Matchban megjelent felmérés szerint csak a válaszadók 45 százaléka gondolta, hogy Sarkozy képes lesz megreformálni Franciaországot, viszont több mint kétharmaduk szerint jól képviselte az ország érdekeit külföldön.
Franciaország novembertől lesz a G20 házigazdája, és 2011-ben ehhez hozzájön a G8 is majd. Ez pedig az eddig tendenciák alapján önmagában is segíthet Sarkozynak 2012-ben az újraválasztásakor, arról nem is beszélve, hogy a szocialisták évek óta nem tudnak magukra találni, és legalább látszólag életképes alternatívaként feltűnni.