Várhatóan egyik félnek sem ad egyértelműen igazat Koszovó függetlenségének ügyében a hágai Nemzetközi Bíróság, amely a Szerbia kérvényezésére másfél évvel ezelőtt kezdett vizsgálatot, és ma tanácsadói véleményt fogalmaz meg. A következő napok reakcióiból derülhet ki, hogy mennyire vevő a két ország vezetése valamilyen kompromisszumra.
Előrelépést hozhat Koszovó ügyében a hágai Nemzetközi Bíróság (ICJ) csütörtök délután ismertetett tanácsadó véleménye abban a kérdésben, hogy összeegyeztethető-e a nemzetközi joggal a nagyrészt albánok lakta volt szerb tartomány 2008 februárjában egyoldalúan kikiáltott függetlensége. A bíróság nem kötelező érvényű határozatának tartalmától függetlenül várhatóan mindkét fél a saját igazát látja majd bele, és hamarosan megindulhat a birkózás a Szerbiának vagy a Koszovónak kedvező értelmezések között.
Mindkét ország nemzetközi jogi alapelvekre hivatkozik, Szerbia arra, amelyik védi az államok területi épségét, míg Koszovó a nemzetek önrendelkezési jogával és a kilencvenes években a szerb vezetés által elkövetett etnikai tisztogatással érvel. Az Egyesült Államok és a NATO 1999-ben indított akciója után a szerb fegyveres erők elhagyták Koszovót, amely függetlenségének kikiáltásáig nemzetközi ellenőrzés alá került.
Arra több okból sem lehet egyértelműen számítani, hogy a Bíróság egyértelműen igazat adjon az egyik félnek, ezért egy köztes álláspont várható. „Egyrészt a Nemzetközi Bíróság az elé kerülő vitás kérdésekben – a jogviták tágabb összefüggéseit is vizsgálva – általában az osztó igazságosság elvét követi, azaz igyekszik nem abszolút nyertest és vesztest kreálni, mert az politikai okokból nem segíti a viták tényleges lezárását” – mondta Lattmann Tamás nemzetközi jogász.
A mostani esetet azonban az is bonyolítja, hogy ez nem peres eljárás, hanem csak tanácsadó vélemény, ami elvben nem államok konkrét vitáját rendezi, hanem a nemzetközi jog valamilyen elméleti kérdését vizsgálja. Ha az egyik fél mégis vesztesként kerülne ki, akkor is hivatkozhat a határozat nem kötelező erejére. Korábban olyan ügyekben, amelyek az egyes államok vitális érdekeit érintették, és peres eljárás helyett tanácsadó vélemény formájában kerültek a bíróság elé, a határozat ismertetését általában nem követte gyors rendezés. Ennek sokszor az volt az oka, hogy a két ország egyike már az eljárás alatt is elzárkózott a megegyezéstől.
Az AFP-nek nyilatkozó elemzők szerint azért sem várható például egyértelműen Koszovónak kedvező döntés, mert ezzel az ICJ veszélyes precedenst terethetne, és több országban élő kisebbség is hivatkozási alapként tekinthetne az állásfoglalásra. A túlzottan Szerbiának igazat adó határozattal pedig a kritikusok szerint a testület nem venné figyelembe a realitásokat.
Ugyanakkor Lattmann Tamás szerint ha precedensként tekintenének a döntésre, akkor nem azonosak a körülmények, a szerb politikai vezetés koszovói albán kisebbség ellen elkövetett aktusait is figyelembe kell venni. Ezzel együtt szerinte a bíróság véleménye nélkül is lehet példaként hivatkozni a helyzetre, ahogy azt Oroszország meg is tette a Grúziához tartozó Dél-Oszétia és Abházia esetében. (Az oroszok a két terület függetlenségét illetve az ottani oroszbarát szakadárokat támogatják, miközben egyébként Koszovó ügyében a szerbek mellett állnak ki, és jogellenesnek tartja az albánok önállósodását.)
Eddig 69 ország ismerte el Koszovó függetlenségét, köztük az Egyesült Államok és az Európai Unió 22 tagországa. Az ellenzők között olyan államokat is találunk, amelyek saját területükön élő kisebbségek miatt is ódzkodhatnak a függetlenedés nyugtázásától. Az EU-tagok közül ehhez a táborhoz tartozik Spanyolország, Románia, Szlovákia, Ciprus és Görögország, de a legnagyobb súlya Oroszországnak és Kínának van.
A tizenöt fős testület állásfoglalása után állítólag mindkét ország a szeptemberi ENSZ-közgyűlésen akar offenzívába kezdeni, nemzetközi szövetségeseinek támogatásával. Diplomáciai források szerint az Egyesült Államok megpróbálja elérni, hogy szavazhassanak Koszovó ENSZ-tagságáról, de ehhez még számos ország támogatását kell megszereznie. Mivel éppen azután lassult le a Koszovót elismerő országok jelentkezése, hogy Belgrád 2008 végén kérvényezte a Nemzetközi Bíróság állásfoglalását, ezért a vélemény kihirdetésével valóban megduzzadhat a Koszovó-pártiak tábora. Szerbia ezzel szemben az ICJ döntésére hivatkozva határozatot akar elfogadtatni arról, hogy kezdődjenek újra a tárgyalások Koszovó státuszáról, amiről azonban Pristina hallani sem akar.
Nyilvánosan a szerb vezetők arról beszélek, hogy soha nem ismerik el Koszovó függetlenségét, azonban az elmúlt hónapokban újból előkerült az a vélemény, hogy az állítólag bizonyos feltételek mellett mindkét oldal számára elfogadható területcserével lehetne pontot tenni az ügy végére. Eszerint Szerbia megkapná Koszovó északi részén a szerbek lakta területet, míg a belső területeken található szerb részek valamilyen speciális autonómiát élveznének. Egy másik változat ennél messzebb megy: az északi, szerbek lakta területekért cserébe Koszovóhoz csatolná a főként – bár nem kizárólag – albánok lakta Presevo-völgyet.
Lattmann Tamás szerint a hágai bíróság döntése befolyásolhatja, hogy a felek milyen kompromisszumokra lesznek hajlandók, de alapvetően nem változtatja meg a helyzetet. A két fél belátásán múlik majd, hogy mennyire vevők a megegyezésre. Nemcsak Koszovónak fontos a gyors megoldás, hanem Belgrádnak is. Bár Koszovó függetlenségének elismerése kimondva nem feltétele Szerbia EU-tagságának, „az viszont mindenképpen, hogy rendezett viszonyokkal bírjon szomszédai felé – különösen a polgárháború után – és ezek közé tartozik most már Koszovó is.”
Bár Koszovó helyzete több szempontból is egészen sajátságos, de nem példa nélküli, hogy akár évtizedekig vitatott körülmények között létezzen egy ország vagy bizonyos autonómiával bíró terület.