Vasárnap esti értesülések szerint a 33, mindeddig példás fegyelmet és önuralmat tanúsító bányászra az elkövetkező napokban óriási feladat vár. Nekik kell ugyanis eltakarítaniuk azt a több ezer tonna kőtömeget, amely a fúrás során zúdul a mélybe. Források szerint mindez elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a furás sikeres legyen, és a kőtömeg ne torlaszolja el azt az alagutat, amelyen a bányászok felszínre hozatalát tervezik.

Az augusztus 5-én az Atacama-sivatagban lévő San José-i réz- és aranybányában, 700 méteres mélységben rekedt 33 bányász mentése akár 100 napig is eltarthat, mivel kiszabadításukhoz egy 66 centiméter átmérőjű alagutat kell fúrni. A mentési munkálatokat  nehezíti, hogy a kőzet állaga nem stabil. A fúrás a tervek szerint hétfő délután kezdődik. Az idézett források hangsúlyozták, hogy a mentési munkálatok során a bányászokat nem fenyegeti veszély. A munkálatokat egy különleges ausztrál fúróberendezéssel az állami tulajdonban lévő Codelco bányaipari társaság végzi.

Közben tartják magukat azok az értesülések, amelyek szerint az illetékesek olyan alternatív eljáráson gondolkodnak, ami lehetővé tenné, hogy a mélyben rekedt bányászokat a jelzett legkevesebb 100 napnál hamarabb a felszínre hozzák. Ezt célozná, hogy - legalábbis egyes források szerint  - néhány nap múlva egy másik alagút fúrásába kezdenek, mintegy 100 méterre a hétfőn kezdődő fúrás helyszínétől. Ezen az alagúton remény szerint esetleg hamarabb sikerülne a bányászok kimentése.

Laurence Golborne chilei bányaügyi miniszter elismerte, hogy a szakértők mintegy 10 különböző eljárást tanulmányoztak a mentés felgyorsítására, hozzáfűzte azonban, hogy a hétfőn kezdődő, 3-4 hónapot igénybe vevő alagútfúráson kívül biztonságosnak látszó megoldással egyelőre nem rendelkeznek.

A mélyben rekedt 33 bányásszal egy héttel ezelőtt sikerült kapcsolatot létesíteni. Az elmúlt hét közepén az állami televízió egy videofelvételt közölt róluk, és a körülményekhez képest valamennyien jól vannak.