David Miliband egyáltalán nem számított rá, hogy legyőzhetik a Munkáspárt elnökválasztásán, arra még annyira sem, hogy pont az öccse. Ed Miliband csak a választás negyedik fordulójában előzte meg bátyját, és csak a szakszervezetek szavazataival. A párt így balra tolódott, de ennek látszatát a munkáspárt stratégái szerint kerülni kellene.
Egy teljes napig tartott a brit sajtónak, amíg feldolgozta a munkáspárti elnökválasztás sokkját. A tavaszi választásokon 13 év után elbukó Munkáspárt szombaton Ed Milibandet választotta meg, nem pedig a favoritnak tartott bátyját, Davidet. A sajtó vérszagot szimatolt a családi drámában, de a testvérek rendezték soraikat, és kifejezetten civilizáltan kezelték a helyzetet. David például elhessegette a jövője iránt érdeklődő újságírókat, mondván ez a hét most Edről kell szóljon. A Munkáspárt ugyanis az elnökválasztás után tartja ötnapos kongresszusát, ahol immár az új vezér, Ed szabhat irányt.
"Nem tudom, észrevették-e, de szombati érkezésemkor még egészen másként terveztem a hetet. Most tehát azon gondolkodom, mit csináljak ahelyett" - zárta rövidre David Miliband a jövőjét firtató kérdéseket hétfői sajtótájékoztatóján. Különben pedig büszke öccsére, aki "nagyon különleges ember", és szeretné, ha hamarosan minden brit számára nagyon különleges ember lenne. Az azért rosszul esett neki, amikor a szakszervezeti fogadás végén "egy fickó odajött, és azt mondta, Ed, gratulálok a győzelmedhez. Meglettem volna nélküle."
Ed Miliband pedig azonnal felajánlotta bátyjának az árnyékkormány pénzügyminiszteri posztját, és határozottan visszautasította a feltételezést is, hogy versengésük "pszichodráma" lenne.
A testvérek gyors és határozott fellépésükkel egy csapdát kivédtek, így viszont elkezdődhetett a találgatások következő köre, a Munkáspárt jövőjéről. Abban minden elemző egyetért, és maga az új pártelnök is egyértelművé tette, hogy az elnökcsere egyben a Tony Blair által kitalált New Labour, azaz a választás és verseny elvét felkaroló, kapitalistabarát Munkáspárt végét is jelenti. Baloldali fordulat lesz, a kérdés csak az, hogy mekkora.
A jobboldali elemzők és Rupert Murdoch befolyásos, Tony Blair bukása óta újra a konzervatívokat támogató bulvárlapjai máris Vörös Edként emlegetik az új pártelnököt, aminek némi alapot ad, hogy Ed a szakszervezeti tagok szavazataival győzte le bátyját a kiélezett versenyben. A Munkáspárt sajátos választási szabályai szerint a párt parlamenti és európai parlamenti képviselői, a párttagok és a szakszervezetek egyharmad-egyharmad arányban osztoznak a szavazatokon. A szavazás adatainak elemzéséből egyértelműen kiderül, hogy a képviselők és a párttagok többsége is David Milibandet támogatta, Ed a szervezett munkásság támogatásával nyert. Így is csak a döntő fordulóban. A pártelnökségért öten versenyeztek, minden egyes forduló végén kiesett az utolsó. Az első három kört David nyerte, aki így joggal lehet csalódott.
A testvérek amúgy elég különbözően gondolkodnak a politikáról. David Tony Blair környezetéhez tartozott, Ed a balosabb Gordon Brown embere volt. David kitartott volna a centrista politika mellett, Ed szerint az új realitásra határozott, radikális szociáldemokrata választ kell adni.
Mégis, pártelnökként adott első komoly interjújában Ed Miliband "komplett hülyeségnek" nevezte, hogy ő lenne Vörös Ed, és azt állította, hogy nem kívánja balra kormányozni a Munkáspártot. "A centrista politika híve vagyok, de újra meg kell határoznunk, hogy hol van a közép" - tette hozzá, egyből relativizálva pár mondattal korábbi határozott kijelentését.
Hogy pontosan hogyan képzeli el a párt jövőjét, azt majd kedden, székfoglaló beszédében fejtheti ki részletesen. De eddigi nyilatkozataiból igenis egy harciasan baloldali és elkötelezetten munkáspárti (mármint a munkások pártján álló) politikus képe rajzolódik ki. Például támogatná a szakszervezeteket, ha sztrájkkal tiltakoznának a konzervatív-liberális koalíció közszférát érintő, nyilvánvalóan elbocsátásokban megnyilvánuló költségcsökkentési tervei ellen.
A költségcsökkentést eleve elhibázott tervnek tartja, bár a Munkáspárt korábban - részben - támogatta a konzervatív pénzügyminiszter, George Osborne fő célját, a költségvetési hiány felszámolását. A tervet "gazdaságilag veszélyesnek" tartja, bár a közvélemény pillanatnyilag támogatja a megszorításokat.
Igaz, nem az új elnök képviseli a legszélsőségesebb álláspontot a kérdésben a párton belül. "Nem fogok mindent ellenezni, amit a kormány felvet, az érdemeik szerint ítélném meg a javaslatokat" - mondta. Nem úgy, mint Ed Balls, az elnökválasztás harmadik helyezettje. A két Ed közeli munkatársak voltak Brown csapatában. Balls az elmúlt hónapokban a Munkáspárt parlamenti verőlegényévé fejlesztette magát, mindent kritizált, amit a kormány felvetett. Balls - aki Brown elsőszámú gazdasági tanácsadója volt - bejelentkezett az árnyék-pénzügyminiszteri posztra is, amit Miliband bátyjának szán.
A baloldali fordulat mellett a sértett érzések is gondokat okozhatnak. A Munkáspárt még a Miliband testvérpárt is megosztó Blair-Brown vitán se tette túl magát, Ed megválasztása pedig új törésvonalat okozott. A párt tagsága és képviselői Davidet támogatták, a csalódottabbak szakszervezetis puccsról beszélnek. Egy csalódott blairista szerint Ed Miliband megválasztása "álomeredmény" a konzervatívoknak, hiszen a legnagyobb nyilvánosságot élvező parlamenti frakció nem áll az elnök mögött.
Akárhogy is, Miliband nehéz feladatra vállalkozott. A Munkáspártot megkoptatta a 13 évi uralom, John McTernan, Blair egykori politikai államtitkára szerint "mérgező a brand". Toby Helm, a Guardian elemzője szerint Milibandnek helyre kell állítani a párt gazdasági renoméját, ehhez pedig nem elég bírálni, ötleteket kell adni a hiány csökkentésére. Feltétlenül fontos rendeznie viszonyát bátyjával - és ehhez az eredményhirdetés után tett baráti nyilatkozatok kevesek. Helm szerint nem feltétlenül jó ötlet magas beosztást felajánlani Davidnek, hiszen a sajtó akkor folyamatosan kettejük harcát fedezhetné fel a párton belüli viták mögött.
Milibandnek tisztáznia kéne viszonyát a liberális demokratákkal is. A liberálisok a tavaszi választások után királycsináló szerepbe kerültek, és meglepetésre döntöttek a konzervatívok mellett, baloldali gyökereik ellenére. (A Liberális Demokrata Párt a liberális és a szociáldemokrata párt egyesülésével jött létre.) David Miliband ennek ellenére is potenciális szövetségesként tekintett a liberálisokra, Ed viszont egy nyilatkozat szerint "veszélyeztetett fajt" szeretne csinálni a libdemekből.
A legnagyobb kihívás viszont a vörös vád kivédése lesz. Megválasztásának körülményei és klasszikus baloldali retorikája ezt nem könnyíti meg. Egyértelművé kell tennie, hogy nem tartozik semmivel a szakszervezeteknek, véli McTernan, aki szerint ez amúgy igaz is, hiszen csak két lehetősége van: vagy elbukik a következő választáson, vagy győztes miniszterelnökként maga dönthet visszavonulása feltételeiről.