Alig néhány héttel a Senkaku/Tiaojü szigeteket érintő japán–kínai diplomáciai pengeváltás után Tokió újabb területi nézetletérésbe keveredett: a szigetország ezúttal Moszkvával kapott össze a Kuril-szigetek miatt. A több mint fél évszázados területi vita újbóli felhevítésében a japán sajtó szerint Kína keze is benne van. A Kitekintő elemzése.
A Kuril-szigetek kérdése azután került ismét előtérbe, hogy Dmitrij Medvegyev orosz elnök szeptember végén bejelentette, meglátogatja a szigetcsoportot. Ez lett volna az első alkalom, hogy moszkvai állami vezető a Kurilok területére lép, és annak ellenére, hogy a hivatalos indoklás szerint a rossz időjárási körülmények miatt egyelőre elmaradt az elnöki látogatás, Medvegyev a szigetcsoportot „Oroszország fontos régiójának” nevezte, valamint kijelentette, hogy a közeljövőben mindenképpen elutazik a szigetekre.
Japán hevesen reagált Medvegyev szavaira, a kormányzat sajnálatosnak és provokatívnak nevezte az elnök nyilatkozatát, míg Maehara Szeidzsi külügyminiszter magához hívatta Mihail Bely-t, Oroszország tokiói nagykövetét, akit figyelmeztetett rá, hogy az elnök tervei komolyan veszélyeztetik a két ország bilaterális kapcsolatait.
Moszkva hasonlóan éles szavakkal reagált Maehara szavaira, a Duma külügyi bizottságának elnöke, Konstantin Koszacsev kijelentette: elfogadhatatlannak tartja, hogy a japán külügyminiszter „meg akarja mondani, hogy az orosz elnök az ország mely részeit látogathatja meg”, valamint megerősítette, hogy szerinte szó sincs területi vitáról, a Kuril-szigetek Oroszország része.
A vita elfajulása
A fentihez hasonló, heves diplomáciai szócsata eddig nem volt jellemző a Kuril-szigeteket érintő vitákra. Oroszország többször is sürgette a kérdés tárgyalásos rendezését, valamint a jelenlegi és az előző japán miniszterelnök is a higgadt egyeztetés, illetve a japán–orosz kapcsolatok mélyítésének fontosságáról beszélt.
A fél évszázados vitában Moszkva a közelmúltig meglehetős konstruktivitást mutatott: a kérdéses területeket vízummentes övezetté nyilvánította a japán állampolgárok számára, továbbá a szigeteket övező vizeken bizonyos mértékű halászati engedményeket is biztosított Tokiónak.
Ugyanakkor az elmúlt években két esetben is meginogni látszott a békés viszony: 2008-ban egy japán iskolai tankönyv miatt alakult ki diplomáciai vita, melyben az állt, hogy a vitatott területek a szigetország fennhatósága alá tartoznak, 2006-ban pedig az orosz partiőrség nyitott tüzet egy, a határokon áttévedt halászhajóra.
Kínai szál
Medvegyev bejelentése mögött a japán sajtó Kína befolyását véli. Az elnök nyilatkozata előtt a második világháború bejefezésének 65. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen vett részt Kínában, ahol egy orosz–kínai közös nyilatkozatban a két ország elítélte a „világháború történetének meghamisítására irányuló kísérleteket”.
Habár a nyilatkozat nem említi konkrétan Japánt, a szigetországban úgy érzik, a fenti mondat Tokióra vonatkozik – amit egyébként az orosz diplomáciai kar cáfolt. Az orosz–kínai nyilatkozat időzítése mindenesetre valamelyest a japán fél véleményét látszik igazolni, hiszen szeptember folyamán komoly diplomáciai csetepaté alakult ki Tokió és Peking között a Szenkaku/Tiaojü szigetek miatt.
Japán legnagyobb példányszámú lapja, a Jomiuri Sinbun szerint a közös nyilatkozat az orosz és kínai „területi követelések” közös érvényesítésére irányuló Japán-ellenes szövetségnek tekinthető, mellyel Peking a Senkaku/Tiaojü szigetek megszerzését akarja elősegíteni. Szigetországi vélemények szerint a közös nyilatkozat, illetve az erélyesebb fellépés a Kurilok kérdésében Moszkva számára az energiaügyi együttműködés mélyítésének az ára, mely elsősorban a Kínába irányuló földgáz- és olajkivitel növelését jelentheti, és melyről a felek Medvegyev távol-keleti látogatásakor állapodtak meg.
Arról vitatkoznak, hogy a fenti elmélet mennyire fedi a valóságot, és milyen mértékben tekinthető összeesküvés-elméletnek, azonban az kétségtelen, hogy a sokasodó szigetviták komoly fejtörést jelentenek a japán diplomáciai karnak. Tokió szomszédjaival való kapcsolatai jelentősen erodálódtak a közelmúlt területi jellegű összezörrenései miatt, és a szövetségi viszony az Egyesült Államokkal is nehéz napokat élt át a Japán Demokrata Párt 2009-es hatalomra jutása óta, a romló diplomáciai helyzet pedig a politikai elszigetelődés mellett számottevő gazdasági következményekkel is járhat.
Ugyanakkor egy másik megközelítés szerint a szigetviták, és különösen a pekingi külpolitika egyre erélyesebb és agresszívabb irányvonala hosszú távon még jól is jöhet Tokiónak, mivel az a régiónak a kínai érdekszférába tartozó, azonban a keményvonalas külpolitikától megrettenő kisebb országokat Japán –, illetve amint az a délkelet-ázsiai szigetviták esetében látható, az Egyesült Államok – felé orientálhatja.