Szerette a sört, kövér volt és vidám, fejhangon beszélt.

Szeretett odahaza, kényelmes házában olvasni – és szeretett ideutazni. Az utóbbi években, ha errefelé járt, az osztrák-magyar határvidéken tanulmányozta, hogy miként nő ismét össze a sokáig vasfüggönnyel elválasztott falvak és városok gazdasága, élete. Levéltári padokat koptatott, magyar tárgyú könyveket falt, figyelte a sajtót, és beszélt az emberekkel.

Tudott velük beszélni, hiszen egyrészt érdeklődött irántuk, másrészt felnőtt fejjel kitűnően megtanult magyarul. Aki vitázott vele, csodálta. Sohasem emelte föl a hangját, hanem boldogan kekeckedve dobott be még egy-két, alig ismert adatot, amelyek az ő igazát támasztották alá. Szinte mindig talált ilyen adatokat, hiszen jóval többet tudott az országról, mint magyar vitapartnereinek oroszlánrésze. Az általa írt tanulmányok egyszerre voltak érdekesek és alaposak. Mark volt sok nyugati gazdasági szakértő és a brit sajtó egyik legjobb forrása Magyarországról.

Odahaza a Munkáspárt nagy drukkere volt, itt nem drukkolt egy pártnak sem. PhD-jében és utána is sokat foglalkozott a magyar munkásmozgalommal. „A legmegdöbbentőbb számomra, akár a szocialista időket, akár a közelmúltat nézem, a valódi szolidaritás teljes hiánya” – szűrte le egy beszélgetés során a tanulságokat. Történészi konferenciák szívesen látott előadója volt világszerte, de arra volt igazán büszke, hogy négy éve, az '56-os forradalom ötvenedik évfordulóján Győrbe, Ottawába, Oxfordba, Vancouverbe és Zalaegerszegre is meghívták beszédet tartani.