Bár Kína lehetőségei korlátlannak látszanak, a demográfiai folyamatok ott is megtörhetik a gazdaság lendületét. Nicholas Eberstadt tanulmánya szerint az elöregedés és a népességfogyás már a harmadik világ országait is veszélyezteti, és globálisan lassíthatja a gazdasági fejlődést.
A demográfiai katasztrófa rémképe Magyarországon az idén a nyugdíjvita, valamint a népességszám tízmillió alá csökkenése miatt is felmerült. A születésszám csökkenése, a népesség elöregedése nem magyar jellegzetesség, ezt korábban is tudtuk. Ugyanakkor még egy évtizede is a túlnépesedés volt a rémkép, a népességfogyás látszólag csak a fejlett világot fenyegette. Ehhez képest Nicholas Eberstadt, az American Enterprise Institute politikaigazdaságtan-tanszékének vezetője a Foreign Affairs november-decemberi számában megjelent esszéjében a legfrisebb adatok alapján arról ír: a demográfiai jövőkép az egész világon borús, a természetes szaporulat nemcsak a fejlett világban, az alacsony jövedelmű országok jelentős részében is a 2,1 gyerek/nőben meghatározott reprodukciós szint alá csökkent. A természetes szaporulat gyakorlatilag már csak Afrikában haladja meg a népességfogyás mértékét, a világ többi részén fogy és öregszik az emberiség.
Ennek komoly gazdasági következményei lesznek az elkövetkező években. Eberstadt szerint ugyan a mostani gazdasági válságot követően újra hosszú távon bővülhet a világgazdaság, ennek üteme azonban a jövőben nem érheti el az elmúlt hetven évben tapasztalt mértéket. A második világháború végétől gyakorlatilag a mostani világválságig töretlen gazdasági fellendülést a Föld népességének korábban példátlan növekedése is fűtötte. 1900 és 2000 között a népesség 1,6 milliárdról 6,1 milliárdra nőtt, de nem azért, mert termékenyebbé váltunk volna. A szaporulatért szinte teljes egészében az orvosi ellátás robbanásszerű fejlődése felel, hiszen míg 1900-ban 30 év volt a Földön a születéskor várható élettartam, 2000-ben 65.
Az orvosi ellátás fejlődése nagy hatással volt a munkaképes népesség számának alakulására is: az emberek hosszabb ideig, jobb egészségben maradtak aktív tagjai a társadalomnak. A népességrobbanással párhuzamosan ugyanis világátlagban 4,9-ről 2,5-re csökkent a termékenységi ráta, azaz globálisan is alig 20 százalékkal van felette a reprodukciós szintnek. A világ népességének fele olyan országokban él, ahol a termékenységi ráta nem éri el a reprodukciós szintet, ám ezek között nemcsak fejlett vagy a népesedést szigorúan kontrolláló országok vannak. Az ENSZ népesedési osztályának adatai szerint Délkelet-Ázsia egészében a reprodukciós szint alá esett a termékenység, még olyan országokban is, mint Burma vagy Vietnam.
Eberstadt szerint bár a demográfusok több jövőbeni tényezővel nem tudnak számolni, a jelenleg elérhető adatok alapján mégis elég jó képet lehet festeni arról, hogy néz majd ki a világ népessége 2030-ban. Hogy ennek milyen gazdasági hatásai lesznek, azt több ország példáján mutatta be esszéjében.
A legfényesebb gazdasági jövő a közmegegyezés szerint Kínára vár, amelynek gazdasága árom évtizede évi tíz százalékkal gyarapszik. Eberstadt szerint a demográfiai bomba nagyon komoly hatással lesz Kína jövőbeni fejlődésére. Az országban évtizedek óta szigorú szüléspolitika van érvényben, ami családonként csak egy gyermeket engedélyez. Ennek több súlyos következménye is lesz. Egyrészt nagyon eltolódott a születettek között a férfiak és a nők aránya, 120 fiúgyermek jut 100 lányra, ezért 2030-ra a 30-40 éves kínai férfiak negyede él majd úgy, hogy sose volt párkapcsolata, ez pedig feszültségeket okoz majd.
Ennél is brutálisabb hatása lesz a népesség öregedésének. Az 1,2 milliárd lakosú országban most 115 millió 65 éven felüli él, 2030-ra számuk 240 millióra nőhet. Kínában semmiféle állami nyugdíjrendszer nincs, az öregek növekvő aránya így még komolyabb szociális feszültségek forrása lehet. A népesség gyors öregedése azért is hatással lehet a gazdaság teljesítményére, mert kevesebb tanult, jól képzett munkaerő kerül a rendszerbe. Az idősebb munkaerő ugyan rendelkezik olyan képességekkel, amelyek nem tanulhatóak, de például az 50-64 éves kínaiak felének általános iskolai végzettsége sincs.
Oroszország helyzete ennél is drámaibb. Bár az ország vezetői a következő évtizedre évi hatszázalékos gazdaságbővülést prognosztizálnak, a népesség elöregedése és csökkenése ezt megakadályozhatja. Oroszország ráadásul abban a speciális helyzetben van, hogy az elmúlt ötven évben nemhogy javultak volna, inkább romlottak az életkilátások. Rövidebb a várható élettartam, csökken a városok népessége, a sok egészségügyi kockázatot vállaló, töméntelen mennyiségű vodkát fogyasztó lakosság körében különösen magas az aktív korúak halálozási aránya. Jól példázza ezt, hogy az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének adatai szerint egy 15 éves orosz fiú várható élettartama rövidebb egy kambodzsai, eritreai vagy egy haiti fiúénál. Az amerikai népszámlálási hivatal becslései szerint 2030-ig húsz százalékkal csökkenhet a munkaképes korú orosz népesség.
Eberstadt megjegyzése szerint bár Oroszország nagy reményeket fűz nyersanyagkincsei kiaknázásához, ebből származó exportbevételei még a válság előtti csúcsévben sem érték el Belgiuméit.
A helyzet Japánban a legsúlyosabb. Az országban már az ötvenes években a reprodukciós szint alá csökkent a szaporulat, 1970 óta pedig folyamatosan alatta van, jelenleg 35 százalékkal marad el. Ugyan Japánban a legfejlettebb az egészségügyi rendszer, így az emberek nemcsak tovább élnek, de tovább maradhatnak aktívak is, a munkaképes népesség 17 százalékkal csökkenhet, az ország népességének átlagéletkora pedig elérheti az 52 évet.
Európa helyzete sem vidám, Eberstadt adatai szerint még nettó húszmilliós bevándorlási nyereséggel számolva is 12 millió fővel csökkenhet a munkaképes népesség 2030-ra, miközben negyven százalékkal nőhet a 65 éven felüliek száma. Képzelhetjük, milyen hatással lesz ez a már jelenleg is túlterhelt nyugdíjrendszerekre.
Globálisan sincs ok derűlátásra. A gazdaság jelenlegi sztárjai közül egyedül India számíthat a következő két évtizedben gyarapodásra a munkaképes népességben, ám itt problémát okozhatnak a termékenységi ráta országon belüli eltérései. A fejlettebb régiókban ez ugyanis már most a reprodukciós szint alá csökkent, jellemzően az ország legelmaradottabb vidékein nagy a növekmény, azaz hiába lesz nagyobb a munkaképes népesség, ha nem lesz képzettebb a jelenleginél.
Ugyanez a helyzet a többi országgal, ahol a következő 20 évben a termékenység meghaladja a reprodukciós szintet. A munkaképes korú népesség jellemzően csak a szubszaharai Afrikában fog növekedni, azokban az országokban, ahol csigalassú a gazdasági fejlődés.
Eberstadt szerint a gazdasági növekedés fenntartása érdekében összehangolt, globális reformokra van szükség, ezeknek pedig az oktatás és az egészségügyi ellátás minőségének javítására kell koncentrálniuk.