Belga mértékkel is szokatlanul hosszú ideje nem tud felállni az új belga kormány. Ráadásul a király által kinevezett közvetítő tervezetének elutasításával még csak a tárgyalóasztalhoz sem ültek vissza a flamand és a vallon pártok, orosz lapok pedig már az ország virtuális megszűnéséről cikkeztek. Habár a politikai patthelyzet még sokáig folytatódhatna, de a súlyos gazdasági helyzet és a piaci nyomás miatt mégis rákényszerülhetnek a flamandok és a vallonok a megegyezésre.
A flamand és a vallon pártok ellentétei miatt több mint hét hónapja, 213 nappal a választások után sem alakult meg az új kormánykoalíció Belgiumban. Az ország ügyvezető kormánnyal ugyan minden gond nélkül végigcsinálta az előző EU-elnökséget, azonban a további halogatással már a piaci szereplők megtorlását kockáztatja, egyre többen tartják a gazdasági válságban különösen veszélyesnek a belga politikai patthelyzetet.
Az elhúzódó kormányalakítás nem ritka Belgiumban, az ország korábban 194 napot is kibírt már kormány nélkül, szombaton azonban már az európai rekord is megdőlt, ezt eddig Hollandia tartotta 1977-ből 208 nappal. Ennél is hosszabb ideig, 289 napig nem sikerült megegyezni korábban Irakban. Belgiumban még ezt is túlszárnyalhatják, ha március 30-ig sem áll fel az új kabinet, ami a pártok hajlandóságát látva nem kizárt.
A probléma lényege, hogy a flamandok közül nagyon sokan alapvető átalakításokat akarnak Belgium államszerkezetében, sokuk függetlenedési vágyát az évtizedes nyelvi és kulturális ellentétek mellett praktikus okok táplálják. Flandria az elmúlt évtizedekben dinamikusan fejlődő régió lett, míg a 20. század elején a Belgiumot az ipari nagyhatalmak közé segítő szén- és vaskohászat fokozatos térvesztésével a valaha még gazdag Vallóniából az elszakadáspárti flamandok szerint költséges potyautas lett.
2007-től az ország válságból válságba zuhant, miután a parlamenti választásokon Flandriának plusz jogokat követelve győztes Yves Leterme a flamand kereszténydemokraták élén nem tudott életképes koalíciót létrehozni. Végül csak Herman Van Rompuy kormányfősége alatt lélegezhetett fel egy évre az ország, a problémák azonban újból előkerültek, miután Rompuy az Európai Tanács elnöke lett. A második Leterme-kormány bukásával 2010 júniusában előrehozott választást kellett tartani, amelyen a függetlenségpárti Bart De Wever Új Flamand Szövetsége (N-VA) lett Flandria és az ország legerősebb pártja, és rögtön előtérbe került az esetleges szétszakadás.
Az egyik legismertebb belga színész, A tökös, a török az őr meg a nőben is játszó Benoit Poelvoorde az egyik tévéműsorban a tarthatatlan politikai helyzetre utalva felszólította férfi honfitársait, hogy addig ne borotválkozzanak, amíg fel nem áll az új kormány, írja a BBC.
Belgiumban koalíciós kényszer van, a kedvezőtlen előjelek ellenére a pártok közötti egyezség részeként Elio Di Rupo, a vallon oldalon győztes szocialisták vezetője megpróbálkozott a kormányalakítással. Sikertelen kísérlete után a felek visszakerültek a tárgyalóasztalhoz, október elején azonban megszakadt az egyezkedés, miután Bart De Wever a frankofón pártok szerint elfogadhatatlan autonómiát követelt. A köztársasági elnök szerepét betöltő II. Albert király egy közvetítőt nevezett ki, hogy kompromisszumos javaslat kidolgozásával segítsen újból asztalhoz ültetni a tárgyalásokba bevont négy flamand és három vallon pártot.
Az előző héten benyújtott tervezet 15 milliárd eurót irányított volna át a szövetségi költségvetésből a régiókhoz, az adók egy része is az egyes régiókhoz folyt volna be közvetlenül, az igazságügyet is helyi szinten erősítette volna, emellett rendezte volna például Bruxelles-Hal-Vilvorde (BHV) kétnyelvű kerület státuszát. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor plusz forrásokat különítenek el Brüsszelnek is, ahol kiugróan magas, 20 százalékos a munkanélküliség.
Habár ennél sokkal összetettebb problémákról van szó, a flamand szocialisták vezetője, Johan Vande Lanotte által hónapok alatt kidolgozott tervezet jó képet ad arról, hogy nagyjából miről folyik a vita. A hétből öt pártnak megfelelt, azonban elsősorban az N-VA elutasítása miatt a javaslat pillanatok alatt megbukott, és így még arra sem volt jó, hogy a pártok egyáltalán újrakezdjék a tárgyalásokat. II. Albert ugyanakkor nem fogadta el a közvetítő lemondását, aki így továbbra is dolgozik majd a mindenkinek elfogadható megoldáson.
Vallon politikusok azzal vádolták De Wevert, hogy csak húzza az időt, így akar nagyobb kirohanások és forrongások nélkül rámutatni, hogy a két népcsoport már nem tud hatékonyan együttműködni, az ország pedig kormányozhatatlan. Belga politológusok ugyanakkor úgy vélik, hogy a függetlenségpárti flamand vezető nem fogja kockáztatni az új választások kiírásával járó komolyabb válságot, már csak azért sem, mert a La Libre Belgique felmérése is azt mutatja, hogy a flamandok többsége nem akarja Belgium megszűnését – legalábbis egyelőre.
De Wever nemcsak a vallon, hanem még a flamand pártok bírálatát is kivívta, amikor a feszült helyzetben a Der Spiegelnek adott decemberi interjúban Európa beteg országának nevezte Belgiumot, a vallonokat pedig pénzügyi infúzióra kötött szenvedélybetegekhez hasonlította. „Belgium bukott ország, amelynek hosszú távon már nincs jövője” – mondta.
Azonban azt is hozzátette, hogy nem Belgium azonnali megszüntetésén dolgozik, amely szerinte úgyis bekövetkezik idővel. A flamand politikai vezető az előző héten is arról beszélt a VRT tévében, hogy le kell ülniük egymással a feleknek, és kijelentette, hogy ő sem akar előrehozott választásokat, ahogy Belgium azonnali kettészakítását sem követeli.
Még ha az időhúzás is Bart De Wever taktikája, a látszólag megoldhatatlan patthelyzet ellenére sem kizárt, hogy hamarosan megegyeznek a vallon és a flamand pártok, a piaci szereplők ugyanis a jelek szerint nem tolerálják már sokáig a kialakult helyzetet.
A belga államadósság már a GDP 98,6 százalékát tette ki 2010-ben, az országnak emellett 1,8 milliárd eurót kellene megspórolnia, hogy a tavalyi 4,8 százalékról az EU által előirányzott 4,1 százalékra csökkentsék a hiányt. Didier Reynders pénzügyminiszter, a vallon liberálisok vezetője december végén azt mondta, hogy az országnak három hónapon belül komoly takarékossági intézkedéseket kell bevezetnie, ha nem akarja, hogy Görögország vagy Írország sorsára jusson.
Az S&P hitelminősítő december közepén stabilról negatívra változtatta Belgium kilátásait, ami a mostani AA+ besorolás leminősítését helyezi kilátásba. De az is Belgium kockázati megítélését mutatja, hogy az országokat az államadósság törlesztése elmaradásának kockázata alapján rangsoroló CMA DataVision listáján Belgium a 2010. júniusi választások óta az 53. helyről a sokkal veszélyesebb 16.-ra került előre.
Bár II. Albert király tőle szokatlan közbelépésként hétfőn egy takarékosabb költségvetés elfogadására kérte Yves Leterme ügyvezető kormányfőt, az ügyvezető kormánynak kevés esélye van komolyabb megszorítások vagy nagy reformok bevezetésére, ezért újabb nyomás lesz a flamand és a vallon pártokon. Ugyanakkor a közvetítő javaslatának bukásával az előrehozott választások esélye is megnőtt az eddigiekhez képest.
Akármi is lesz a vége azonban a koalíciós tárgyalásoknak, a flamand politikai erőviszonyok miatt a következő években egyre inkább előtérbe kerülhet az esetleges elszakadás kérdése. Az RTV egy korábbi felmérése szerint a flamandok és a vallonok sem készülnek feltétlenül hosszú távra: ötből négy válaszadó szerint 2020-ban még létezni fog az ország, de a század közepéről beszélve már többségbe kerülnek a szkeptikusok.